Next
Previous
0

Démonterápia 6. rész

Posted in ,
március 22.
Egyszerűen csak itt hagyott, érted?
Persze, én is ezt akartam.
De…
Öt éve!!! Öt év.
Mit tettem?
Adam…
Nem érzem szokásosnak. Végzetesnek érzem.
Priscilla! Végzetes?
Pris rám néz a „ne rinyálj már” tekintetével, de végül nem mondd semmit.
Megpróbálok Adam után nézni.
Adam… Még a neve és másnak tűnik. Hát hogy fogom én ezt bírni?
Mit csinálsz, Adam?

*

– Mit akarsz tőlem hallani? Pont tőlem? – néz rám Priscilla gúnyosan. Nem mintha tudna máshogy nézni. – Kicsit régebb óta ismerem a te drágaságos Adamed.
– Akkor mondj el róla mindent!
– Ha azt mondom, hogy most van teljesen rendben, úgysem hiszel nekem – vonja meg a vállát.
– De hiányzik belőle valami!
– Az hiányzik neked belőle, hogy nem hiányzik neki semmi.
– Látom rajta, hogy nem boldog.
– Boldog? Szerinted mikor volt valaha is boldog? – nevet.
– Hát... Miközben éppen becserkészte az áldozatát. Abban a pillanatban, amikor megkaparintotta. Amikor volt célja! Adames célja, de cél... Amikor szüksége volt a figyelemre, és megkapta. Az volt olyan... Adames.
– Hát, a terapeutája segített rajta – mosolyog Priscilla, mintha egy óvodással beszélgetne.
– Te nem félsz Billtől? Bobtól?
– Bill egy rajzfilmfigura. Bobtól pedig csak neked van félnivalód.
– Jó, de Adam...
– Adamtől is neked van félnivalód.
Kínomban felnevetek.
– Olyan kis bájos vagy – ingatja a fejét Priscilla. – Olyan könnyen el tudsz siklani olyan apróságok fölött, hogy mégölte a saját lányát, meg megsemmisített egy egész világot, csak hogy ne legyen Ravené...
– Tudom, de... Attól meg van benne jó.
– Attól még, hogy nem csinál folyamatosan rosszat, nem lesz jó – mosolyodik el Priscilla.
– Elképesztően sokat segített nekem! Szó szerint elképesztően sokat!
– Hát, te tudod.
– Mindig mellettem... volt. Vele mindennel meg tudtam birkózni.
0

Démonterápia 5. rész

Posted in
március 13.
– Meddig szándékozol itt maradni? – kérdezem Adamtől, még mindig a laborban.
– Nekem jó itt – vonja meg a vállát.
– De nagyon gyenge vagy. Gyengülsz, ha itt vagy.
Adam nem úgy néz ki, mint akit érdekelne a dolog. Pedig TÉNYLEG nagyon gyengül. Fakó az egész lénye. A tekintete fáradt, és a haja sem a megszokott samponreklámosan csillog, sőt, határozottan olyan, mintha Adamet a legkevésbé sem érdekelné, hogy áll a haja. Egyszóval szokatlan.
– Ennyire sikerült megtörnie? – kérdezem félig sajnálkozva, félig számonkérően.
– Mint már mondtam, jó itt.
– De nem maradhatsz itt örökre! Akkor olyan leszel, mint Julia! Mármint ez nem sértés, de… – gyorsan körbepillantok, hogy merre van Julia, de még mindig inkább távol marad Adamtől, amennyire csak tud. – Adam! Te nem vagy ez a fajta!
– Nem gondolod, hogy mielőtt nekirohanok, ki kéne találnom, hogy hogyan tudom legyőzni?
– Mondom én, hogy nem vagy ez fajta! Kérd meg Ravent, szövetkezzetek, úgyis ezt akarta!
– Ravennél még a kislánnyal* is többre megyek. Aiden viszont... – ráncolja a homlokát Adam.
– Ne Aidenezzél, basszus! Aident már elintézted. Adam, mi a francért süllyedtél depresszióba?
– Miért hagytad, hogy megkínozzon?
– Most örökre ezen fogsz szenvedni? Szedd már össze magad!
– Ha kiteszem innen a lábam, kicsinál! Vége, ennyi volt, viszlát! – És teljesen komolyan is gondolja.
– Adam, így nem folytathatod!

március 15.
– Egyszerűen nem maradhatsz itt örökre, oké?
Semmi válasz.
0

Démonterápia 4. rész

Posted in
2017. március 10.

Lia
Előző este meglepően gyorsan elaludtam, annak ellenére, hogy tudtam, hogy Adam nyakából éppen ömlik a vér. Úgyis ezt akarta. Pontosan ezt akarta. Akkor meg minek avatkoznék közbe?

Reggel még mindig ugyan az, még mindig ugyan ott a Szőke James barátságosan berendezett rendelőjében. Persze nekik máshogy telik az idő. Remélem. máshogy telik az idő.
– Tudod, hogy a főszereplőt is probléma nélkül meg lehet ölni… – mondja a Szőke, Adam körül sétálgatva. – Neeeeem, téged hogy ölnélek meg?

Úgy érem, ez már kicsit túl soka nekem egyedül, úgyhogy megpróbálok ahhoz fordulni, aki néhány napja még eléggé érdeklődött Adam lelke iránt.
– Raven…
– Ti akartátok. Tudtad, tudta Adam, mindenki tudta, most miért hozzám jössz?
– Ez… Mennyire veszélyes?
– Mi számít veszélyesnek? – forgatja a szemét morcosan.
– Hát, nem tudom… Nem érzem magam túl jól. Ez lehet emiatt?
– Honnan a francból tudjam? Lia, én próbálkoztam. Ennyi. Viszlát.

Ehhez hozzá kell tenni, hogy amikor néhány napja Raven épített Adamnek egy világot, hogy majd ott együtt lehetnek, ha Adam jól viselkedik, a végeredmény így nézett ki:
6

Démonterápia 3. rész

Posted in
– Hogy ment a feladat? – kérdezte James a következő találkozásunkkor.
Előszedtem a fekete farmerem hátsó zsebébe gyűrt papírlapot, és meglengettem James előtt.
– Hát, elvoltam vele egy ideig!
– Van kedved felolvasni, vagy inkább olvassam el később? – kérdezte, miközben mindketten helyet foglaltunk a bőrfotelekben.
– Van hát! Nem írtam össze mindent, mert az eltartott volna az örökkévalóságig. Szóval csak az utóbbiakat. Ravenről már elmeséltem, miért nem működött a dolog. Amin neki változtatnia kellett volna, hogy ne legyen akkora rinyagép! Ne dramatizáljon mindent túl, és ne higgyek azt, hogy egy kis… Rosszalkodástól máris eljön a világvége! Csak csinálja, amit élvez, én meg hadd élvezzem, hogy ő élevzi, amit élvez! – nevettem.
– És neked min kellett volna változtatni?
– Hát… Magamon? – vigyorogtam.
– Igen, úgy értettem – bólintott.
– Én meg úgy értettem, hogy egész magamon kéne változtatnom – kacsintottam.
– Én is – mosolyodott el.
Mélyet sóhajtottam.Nem volt jó ez így. Ráadásul gyorsabban mint, mint eddig. Egyre rosszabb a helyzet.
– James, James… Tudod mi a legnagyobb gond? – ingattam a fejem. – Persze, nem gond, csak… Kezd egyhangú lenne a dolog. Tudni akarod, mi jár most a fejemben?
James biccentett.
– Ezért vagyok itt.
– Hát én is! Muszáj ezen változtatni, mert nem bírom tovább! Mindig, mindig pontosan ugyan ez! Legalábbis amióta Caligóba érkeztem. Igen, igen, Dorián egy picit más volt. De Raven, Nick, és a többiek... Tudod mi a nagy helyzet, James? Most is arra gondolok, hogy szép lassan ki kéne gombolgatni az inged gombjait, lehúzni a válladról, végigcsókolni a nyakad, és belenyomni az egész tested ebbe a szépséges bőrfotelbe! – vigyorodtam el a végére.
James a legkevésbé sem jött zavarba, éppen csak megvillant a szeme.