Next
Previous
2

"Vámpír akarok lenni!"

Posted in , ,

Benned is megfogalmazódott már a gondolat, hogy milyen jó lenne vámpírnak lenni? Nem vagy egyedül! A Nemzetközi Természetfeletti és Okkult Egyesület kutatóinak statisztikái szerint nemtől, életkortól és lakhelytől függetlenül az emberiség 12%-ának minimum megfordul már a fejében, hogy vámpír szeretne lenni és rendszeresen foglalkoztatja a kérdés, hogy "Hogyan lehetek vámpír?"
Te is azok közé tartozol, akik ez a kérdés gyötör már akár évek, évtizedek óta?

Szeretnél változtatni az életeden?

Vámpír akarsz lenni?

... és hajlandó is vagy érte tenni valamit, vagy megmaradsz a mit sem érő ábrándozásnál, hogy milyen jó lenne az éjszaka korlátlan hatalmú lényének lenni? 

Most itt a lehetőség!

Az én segítségemmel minden a Tiéd lesz, amire valaha is vágytál! A sötétség gyönyörű teremtménye lehetsz! És mit szólsz, ha azt mondom, hagyjuk a jövő időt? Már most benned van mindaz, ami vámpírrá tehet majd egyszer!* Azért vagyok itt, hogy segítsek felfedezni magadban azokat a vonásokat, amik születésed óta, akár már előző életedben is benned szunnyadtak, csak nem tudtad, vagy nem akartad őket a felszínre engedni!

Tarts velem ebben az izgalmas utazásban, fedezd fel a benned szunnyadó vámpírt! Az Örök élvezet és gyönyör csak egy karnyújtásnyira van!  

Heti rendszerességgel fognak megjelenni írásaim a vámpírráválásról, erről a teljes testi-lelki megújulásról! Kövesd a blogot, kövess Facebook-on, és kérdezz bátran ask.fm-en, vagy akár itt kommentben, ha bármi felmerülő kérdésed van!

Meg tudod csinálni! 

Tanácsadó a vámpírrá válásban:
Adam N. Calrum

* A teljes értékű vámpírrá váláshoz természetesen szükség van egy Vámpír Mesterre, aki átadja neked az Éjszaka Ajándékát, a Vért, ami teljes értékű vámpírrá tesz téged!


6

Welcome to the New World

(Figyelmeztetés: a történetben szereplő személyek, események és helyszínek bármiféle egyezése a valósággal csak és kizárólag Adam műve. - Lia)
*
Drága, drága hűséges követőim! Örömteli hírrel szolgálhatok! A legkisebb szerénységgel jelenthetem be, hogy elérkezett a nap, melyet mindannyian olyan mély és rendíthetetlen áhítattal vártunk!

Megannyi várakozással és tervezgetéssel töltött év után, a Sertave-számítás szerinti 7568576. év CIX. havának 25. napján végre megtörtén a materializációm!

Ó, micsoda érzés! Hús-vér, lélegző lényként lépdelni a Földön! Érezni a nap melegét, a szelet, az esőcseppeket az arcomon, magamba szívni az illatokat és belélegezni az éltető oxigént, élvezni, ahogy a vér lüktet az ereimben!
27

Lelkisegélyszolgálat

Az történt, hogy szó szerint halálra untam már magam, Caligo elpusztítása óta a legnagyobb izgalom az volt a létezésemben, hogy Bill kis híján kicsinált. Nagy unalmamban már a világépítésre is ráfanyalodtam, ahogy azt az előző bejegyzésben említettem, és minden szerénység nélkül állíthatom, hogy gyönyörű világ lesz és lángoló, mint a legvadabb szerelem!

Viszont ami a legborzalmasabb volt az egészben unalomban, hogy már a szerelem sem elégített ki igazán. Na igen, ez volt az a pillanat, amikor rádöbbentem, hogy még az is jobb volt, amikor vámpírként ébredtem Caligóban... Még hogy nincsenek érzéseim! Éreztem én, hogy baj van, másképp hogy lett volna képes Bill khm... Átbaszni? Úgy, hogy beleuntam a létezésbe.

Elég keveset meséltem itt Billről, na nem véletlenül. Naná, hogy sértette az önérzetem az egész sztori! De már túl vagyok rajta, és az egyetlen, ami nem hagy nyugodni, hogy hogyan voltam képes olyan szinten beleunni mindenbe, hogy akkor - Egy éve már? Vagy fél? Fogalmam sincs, a földi időt még mindig máshogy érzékelem -, tehát amikor Bill belépett a képbe, gondolkodás nélkül elfogadtam az ajánlatát. "Legyél valaki más! Legyél valami sokkal több, mint te!" és hasonló parasztvakítás. Persze tudtam, hogy csapda, de gondoltam mit veszíthetek? Tudtam mit veszíthetek. És éppen azt akartam elveszíteni. Önmagam. Hát, majdnem sikerült.

Jah, depis démon, jó vicc, mi? Meg már a szerelem sem elég... Milyen szöveg ez? De hát ismertek, beleszeretek valakibe, élvezem, amíg nem az enyém, aztán hopp, az enyém lesz, kicsit még azt is élvezem, aztán megunom és megölöm. Vagy nagyon kivételes esetekben ő öl meg engem.
De a végeredmény mindig ugyan az. Mindig. Persze ezzel eddig is tisztában voltam, de kit érdekelt az egyhangúság, ha mindennél jobban élveztem?
Csak aztán már nem élveztem.
0

Mi a helyzet?

Újra itt, drágáim!

Az utóbbi napok fényében rám tört a blogolhatnék. Igazából akartam mesélni a Rómában tett kirándulásunkról, arról, hogy kerestem Isten, és annyira megtetszett az a sok rohadt nagy templom, hogy elhatároztam, hogy vallást alapítok. De ahhoz kell egy világ is. Igen, igen, a Föld, de... Jah. A Föld. Hagyjuk már a Földet. Csinálok majd magamnak egy világot. És akkor tényleg én leszek Isten.
Jah, lehet, hogy rám ragadt némi isten-komplexus, de Vatikán elég inspiráló volt.

Hogy isteni terveimen kívül mivel töltöm a mindennapjaimat? Nos, kamaszok viharos szerelmi életébe ütöm az orrom, mert ha valamiben, hát a szerelemben igazi szakértő vagyok. Komolyan, párkapcsolati tanácsokat kéne adnom. Annyira imádni valóak!