29/2. nap: 10 dolog amit kedvelsz, 10 amit nem

Kedvelem az embereket, mert nagyon szórakoztatóak. Itt mondjuk el lehet vitatkozni, hogy ez „dolognak” számít-e, de nekem igen. Közületek is biztos van, aki kedvel mondjuk egy finom szendvicset. Igaz, ti ritkán szoktatok olyan jókat csevegni a vacsorátokkal, mint én.

Kedvelem még… ráadásul 10 dolog? Gondolom az kéne, amit a LEGINKÁBB kedvelek… Nem hiszem, hogy időtálló rangsort tudnék most összehozni, úgyhogy lássuk, ami eszembe jut. Imádom a szerelmet. Mondhatni ez a lételemem. Ez az egyik legnagyobb móka a világon! Bármelyik világon. Bár itt megint csak vitába szállhatnánk arról, hogy kinek mit jelent a „szerelem” szó. Tényleg, nektek mit jelenet? Esetleg hajlandóak lennétek megosztani velem?
Szeretem a szexet is, nem tudom, hogy ez mennyire tartozik ide… a top 10-ben benne van az biztos. És azért figyelitek, hogy a szerelem előbb van! Hát nem romantikus? A vért meg eddig nem is írtam. Imádom a vért, és nem csak azért vedelem, mert „jajj, elengedhetetlen a létezésemhez”. Ez csak az egyik dolog, ettől függetlenül is megveszek érte, ha létfontosságú, ha nem.
Nem tudom, hogy mennyire írjak általános dolgokat, mint például élet, vagy ilyesmik… minden esetre ezt is kedvelem, igaz ami igaz, az „életnél” talán helyesebb megfogalmazás a „lét”.
Szeretem az éjszakákat, de ez megint olyan, ami elválaszthatatlan a létezésemtől, mert a nappalokat nem viseli valami jól a szervezetem.
Ki ne maradjon az internet! Ez valami fantasztikus találmány! És még hogy a háborúk nem jók semmire! A háborúk nagyon is hasznosak, mert közben a sok okos ember rengeteg mindent kitalál, hogy mentse a bőrét. Úgyhogy ha már itt tartunk, szeretem a háborúkat is, igaz, erről már azt is kifejtettem egyszer Gizinek, hogy miért nem szeretem őket, de kétségtelenül van klassz oldala is.
Szeretem a vörös színt. Amúgy ez a kedvelés-szeretés dolog is elég különböző, mert kedvelni, ha már a színeknél tartunk, a feketét is kedvelem.
Szeretem a macskákat. Ők a legjobb arcok! Megértenek, komolyan mondom! Úgy érzem a legtöbb doromboló szőrgolyóval valamilyen szinten egyezik az életszemléletem: érezd jól magad, és kész! Na meg ők is előszeretettál játsszanak az áldozattal, mielőtt megeszik őket. 

Na, most jöjjön, amit nem kedvelek. Ez már tényleg nehéz!
Mindent kedvelek. Mindennek meg van a vicces, és szerethető oldala. Mondhatnám, hogy a napot nem kedvelem, mert leég tőle a bőr és a hús a csontomról, de attól még a nap is egy csillag, meg sárga, meg minden, úgyhogy nincs vele bajom.
Azzal is jöhetnék, hogy a buta embereket nem szeretem… de őket is imádom.
Átmenetileg nem szeretem, amikor keresztbe húzzák a számításaimat, de később mindig rájövök, hogy úgy volt ám az igazi móka, és a nélkül unalmas lett volna. Azt is mondhatnám, hogy Christ (a bérgyilkost) se szeretem, sőt, kifejezetten utálom, és rohadtul ki kéne nyírni, de igazából ez sem ellene irányul, csak… ez most egy ilyen játék.
A színek közül az előbb mondtam a vöröset, hát ide meg megemlíthetném a rózsaszínt, de ez se teljesen igaz, mert nem irtózom tőle, és ha elengedhetetlen, akkor akár egy rózsaszín ing is belefér… volt már rá példa, de ezzel inkább nem dicsekednék. ;)
A férgekhez sem különösebben vonzódom. Nem valami felemelő érzés, amikor esetleg több évre elásod magad a föld alá, mert jó ötletnek tűnt „menedékként”, és amikor felébredsz, azt veszed észre, hogy a tested mindenféle csúszó mászó vette birtokba.
Azt is felhozhatnám, hogy az anyámat se kedvelem, de ez milyen dolog lenne már? Mégiscsak ő szült meg minden, de be kell látnom, hogy vannak nagyon durva pillanatai, és nem egy „minta-anya”.
Megpróbálok még magamból kipréselni valamit… Az előítéletes emberek röhejesek! Nem fogják föl, hogy minden ember csak hús, meg egyéb alkatrészek, és az én finom vacsorám.
Egyszerre utálok és imádok várakozni, igazából ez a helyzettől függ. Nem szeretem a brokkolit. Oké, ez sem feltétlenül igaz, de azért kellett valami tízediknek.

Biztos furcsa lehet, hogy ennyire nem tudok mit mondani a „nem kedvelős” részhez, de több száz év után az „ember” mindenben megtalálja a kellemeset, hiszen ha valamit éppen megutálok, később úgyis rájövök, hogy tök jó, mert anélkül valami hiányzott volna.
Jegyezzétek meg, hogy a „szeretés” és „nem szeretés” között szinte nincs is különbség. A lényeg az, hogy érezz valamit.Micsoda bölcsességek áradnak belőlem!