A blog szánalmas
Posted in blog, mindennapok
Hát, ez kapom. Ha még csak egy embertől (akinek a véleményére amúgy se szoktam adni), akkor röhögve túllépnék rajta, de most már azért komolyan érdekel, hogy mivel éri el a "szánalmassági mércét" a blogolás. Úgy értem ahhoz képest, hogy mit lerendeztem abba a ficbe, egy blog ilyen gyorsan túlszárnyalta? Nehogymár...
Nem vámpírhoz méltó blogolni? És miért? Priscillától már megkaptam a kimerítő választ (oké, mondjuk szerinte az internet is szánalmas), de azért a ti véleményetek is érdekelne...
Én azért nem érzem szánalmasnak, mert... ja várjunk csak én voltaképpen nem is érzek semmit. Lehet, hogy itt van a bibi... Már szinte elgondolkodtató a dolog. Szóval ha már a szánalmasnál tartunk (és amúgy is megtetszett a szó), az pontosan milyen érzést kelt? A sajnálathoz hasonló? Mert ha sajnáltok, az igazából jó, mert megérdemlem. ;) Vaaaagy inkább olyan, mint amit én érzek az áldozataim iránt? (Jól van, bizonyos értelemben tudok érezni, na). De olyan meg nem lehet, ha csak nem úgy tekintetek rám, mint egy hangyára, amit bármikor eltaposhattok. És ehhez külön élvezetet kell lelni a hangya taposásban... Amúgy szeretlek titeket.
És szánalmasság téren a csillogást se tudom felülmúlni azt hiszem... vagy egy blog már majdnem olyan "rossz"?
Amúgy elgondolkodtam a dolgon, és lehet, hogy simán tudnék csillogni. Miért ne tudnék? xD Csak sajnos erről már lekéstem, úgyhogy ki kell találnom valami újat, ami megvalósítható.
Aztán az is lehet, hogy csak túl tökéletes vagyok nektek.Nem tudnátok velem mit kezdeni, ha megjelennék a szobátokba éjszaka, az biztos. Mondjuk lehet, hogy ma majd teszek egy kis körutazást...
Nem vámpírhoz méltó blogolni? És miért? Priscillától már megkaptam a kimerítő választ (oké, mondjuk szerinte az internet is szánalmas), de azért a ti véleményetek is érdekelne...
Én azért nem érzem szánalmasnak, mert... ja várjunk csak én voltaképpen nem is érzek semmit. Lehet, hogy itt van a bibi... Már szinte elgondolkodtató a dolog. Szóval ha már a szánalmasnál tartunk (és amúgy is megtetszett a szó), az pontosan milyen érzést kelt? A sajnálathoz hasonló? Mert ha sajnáltok, az igazából jó, mert megérdemlem. ;) Vaaaagy inkább olyan, mint amit én érzek az áldozataim iránt? (Jól van, bizonyos értelemben tudok érezni, na). De olyan meg nem lehet, ha csak nem úgy tekintetek rám, mint egy hangyára, amit bármikor eltaposhattok. És ehhez külön élvezetet kell lelni a hangya taposásban... Amúgy szeretlek titeket.
És szánalmasság téren a csillogást se tudom felülmúlni azt hiszem... vagy egy blog már majdnem olyan "rossz"?
Amúgy elgondolkodtam a dolgon, és lehet, hogy simán tudnék csillogni. Miért ne tudnék? xD Csak sajnos erről már lekéstem, úgyhogy ki kell találnom valami újat, ami megvalósítható.
Aztán az is lehet, hogy csak túl tökéletes vagyok nektek.Nem tudnátok velem mit kezdeni, ha megjelennék a szobátokba éjszaka, az biztos. Mondjuk lehet, hogy ma majd teszek egy kis körutazást...
Én nem nevezném szánalmasnak csak ismerősnek. :) Meglehetősen emlékeztet az írói stílusod Anne Rice kópé királyfiáéra. Ami nem rossz mivel egy imádni való karakter, a vámpír aki követi a divatot, a technika fejlődését, ugyanúgy sír vagy nevet mint bármelyik ember, és bár ordítóan nincs helye a világban, mégis nagyobb benne az élni akarás mint sok más emberben. Az írónő ezzel a karakterrel próbálta megmutatni az embereknek, hogy egy vámpír vagy bármilyen más "szörny" nem csak félelmetes lehet, hanem elképesztően emberi is. Ebből csak azt akartam kihozni, hogy amiből már született egy híres regénysorozat, nem biztos, hogy ugyanabban a formájában újra elsüthető.
VálaszTörlésElkezdhetnék ömlengeni arról, hogy Adam teljesen más, mint Lestat és az égvilágon semmi közös nincs bennük, és blablabla... De akárhogy csűrném csavarnám a dolgot, azért a végén akkor is az maradna, hogy egy csöppet azért rokonlelkek.
TörlésA nagyon fontos különbség viszont éppen az, amit te kiemeltél:
"Az írónő ezzel a karakterrel próbálta megmutatni az embereknek, hogy egy vámpír vagy bármilyen más "szörny" nem csak félelmetes lehet, hanem elképesztően emberi is"
Nos, Adam esetében éppen az a lényeg, hogy Adam csak egy seggfej. Egy borzasztóan nagy hatalommal rendelkező szociopata seggfej, nincs benne semmi emberség, ő tényleg CSAK egy szörny. Csak éppen foggal körömmel ragaszkodok ahhoz, hogy emberinek tűnjön. Mondjuk ez egész jól megy neki, ahogy a mellékelt ábra mutatja.
És talán pont ez lesz a veszte...
Amúgy úgy két és fél év múlva elolvasva ezt a bejegyzést, elgondolkodtam azon, hogy ki a franc húzta fel Adamet ennyire ezzel a szánalmasság dologgal. És jé... Én voltam.