Jázmin

Azt mondtam, hogy fogok a készülő regényemről is írni, hátakkor most hajrá. Úgy érzem, először is az egészhez fontos, hogy meséljek nektek az én pici Jázminomról, elvégre ő lesz a főszereplő, vagy mi.
Jázmin 16 éves leányka, tipikusan a mindennapoktól frusztrált tini. Na persze ennek az egésznek olyan nagy feneket kerít, mintha össze kéne dőlnie tőle a világnak. Oké, nem mondom, van odahaza náluk egy kis családi zűr, dehát az hol nincs? Na mindegy, azt hiszem Jázmin legjellemzőbb tulajdonsága az, hogy: tinilány. A peche meg hogy összehozta velem a "sors".
Sors... na igen. Mert én aztán olyan rendes vagyok, hogy mellőzöm a neveket. De nem fog ez örökké tartani! Nem ám! Rájöttem, hogy igenis komoly jogom van a létezéshez. Ez most de hülyén hangzik. Na mindegy, egy blognak úgyis az a lényege, hogy minden baromságot leírjunk bele, ami csak kipattan a fejünkből. Ígérem, a könyvre összeszedem a gondolataimat, és nem leszek ilyen csapongó. Jaaa, hogy nekem lételemem a csapongás, hát hümm... akkor ezzel még lesz valami.

Visszatérve a regényhez. Meg kell hozzá úgy igazán ismernem ezt a Jázmin leánykát. Szőke, kék szemű, vékony alkat, és egy "depis tini", de ez azért nem elég. Most nem. Erre egy csöppet több erőt fogok fektetni. Belém fog szeretni a lány. Már hogyne szeretne bele! (Ja, hogy már belém is szeretett? Részletkérdés...) Elbűvölő vagyok! Csak nem elég mély... de akinek nem számít a mélység, hát annak édes mindegy. És egyébként is nagyon is mély az én lelkem mély és sötét! Bárkinek szívesen megmutatom.

Megint visszakanyarodva, mielőtt a szerelem ábrándja túlságosan is magával ragadna, ööö... Ki fogok nyírni mindenkit. Hahaha, hát persze, hogy csak vicceltem! Nem vagyok én olyan gyilkológép. Csak szeretetre vágyom... :P Éééééés ezt úgy érzem az én kis Jázminomtól majd idővel meg is fogom kapni. Olyan aranyos lány! Olyan kis törékeny! De tényleg! Komolyan félő, hogy ha egyszer a kezeim közé kaparintom, akkor összetöröm. Átvitt érzelemben. Najó, nem csak átvitt értelemben. Túl keskeny a csípője.

Már előre látom, mekkora hisztériát fog levágni, ha ezt elolvassa. Nehezen viseli az ilyen dolgokat... majd hozzászokik. Nem kéne prűdnek lennie. Nekem sem könnyebb mint neki. Arról meg nem tehetek, hogy neki ilyen kis törékeny természete van, nem én találtam ki, hogy ilyen legyen, mosom kezeimet! Semmi közöm hozzá, nekem ez jutott. Ez most de szemét módon hangzik... Szeretem én őt! Már hogyne szeretném!
Ez most egy ilyen játék drágám.
Csak jól kell játszani!