7

29/22.nap: A legrosszabb dolog, ami valaha történt veled

Posted in ,
Legrosszabb...
Amikor azt hittem, hogy Priscilla meghalt. Tényleg ez volt a legrosszabb, és azt hiszem az óta sem sikerült maradéktalanul feldolgoznom a dolgot. Legalábbis szeretem magam ezzel győzködni, mint láthatjátok.
Érdekelne hogy történt az egész? Azt hiszem ezt nem most fogom bepötyögni, mert elég hosszú történet, és nem szeretném csak címszavakba ide dobálni nektek, mert ez egy elég fontos momentuma volt az öröklétemnek. Ekkor tudtam meg, hogy minden érzelem valójában csak önámítás. Na meg az is ekkor tudatosult bennem, hogy mennyit jelent nekem a drága kis hugicám.

Érdekelt, hogy ti emberek (na ugye főleg fiatal blogolók, akik hasonlóan ezzel a 29 napos kihívással szórakoznak), mit tekintetek a legrosszabban dolognak. Úgy vettem észre, leggyakrabban, hozzám hasonlóan egy családtag, vagy barát elvesztése, netán szerelmi bánat. Legalább ebben is kellőképpen emberi vagyok. Különben is, nem az van, hogyha valaki nem rögtön egy halálesetet mond legrosszabb dolognak, azt elkönyvelik érzéketlennek? Ha egy közeli rokonod meghalt, annak kell lenni a legrosszabb dolognak, és kész. Hehehe.

Egyébként meg a rossz dolgokhoz ugyan úgy tudok állni, mint a jókhoz. Tök mindegy, egyszer úgyis elmúlik. Semmi sem tart örökké, még a legmélyebb bánat sem. Lehet, hogy ez a legszomorúbb az egészben. Ó, azt hiszem fogok én nektek ide jók kis szívszorító Priscillás sztorit írogatni. Kíváncsi vagyok, nekem mennyire lesz még szívszorító így visszagondolva. Erős a gyanúm, hogy semennyire. Csak megint fel fogja húzni az agyam, de nagyon.

Nektek van valami ilyen "legrosszabb dolog", amit esetleg meg is osztanátok velem?

7 megjegyzés:

0

deadmau5 ft. Gerard Way - Professional Griefers

Posted in ,

Ez az, ami alapján örömmel kicserélném "Ravent" Gerardra. Vagy g3rardra...
A macskámat pedig egy robotmacskára... Najó, őt azért nem bántom.

Azért az nem biztató, hogy képes vagyok Gerard hangját hallgatni. De basszus, így tényleg elviselhető. Sokkal jobb mint az összes MCR-es affektálása.
Próbálom győzködni magam, hogy ez a vacak se annyira jó, de ahhoz képest már jó néhányszor meghallgattam, ezzel őrületbe kergetve egyeket.

0 megjegyzés:

35

GY.I.K.

Posted in , ,
Összegyűjtöttem egy csokorba azokat a kérdéseket, amikkel eddig a leggyakrabban futottam össze, hogy ne  kelljen mindig külön megválaszolgatnom az "új jövevényeknek".

Hány éves vagy?
Jó pár ezer. Ennek kifejtését itt olvashatod. Ha lusta vagy olvasni, akkor röviden: sok.

Hogyan lettél vámpír? 
Erre megtalálod a kimerítő választ itt.
Ha nem akarsz kimerülni akkor a válasz: könnyen, megharapott egy vámpír.

Be tudod bizonyítani, hogy vámpír vagy?
Nem. Ez kicsit olyan, mint az istenes dolog. Vagy hiszel, vagy nem, én csak azt tudom mondogatni, hogy majd egyszer eljövök hozzátok. Amúgy ha nem tetszik a vámpír szó, démonnak is nyugodtan nevezhettek.

Valójában csak egy idióta ember vagy, aki a vámpírnak képzeli, és/vagy a neten éli ki magát, igaz?
Nem ilyen egyszerű a dolog. Az a helyzet, hogy ennél sokkal, de sokkal rosszabb vagyok.

Mi az, hogy másik világban vagy fizikailag?
A ti világotokban, vagy ha úgy tetszik a Földön, nem vagyok jelen fizikailag megfogható formában, olyan vagyok, mint egy szellem, vagy lélek.

Akkor szellem vagy, nem is vámpír?
Jól van, nálatok "csak" szellem vagyok, örüljél!

Ha nem létezel fizikailag, hogy tudsz blogot vezetni, Facebook-ozni, stb.?
Emberi szolga segítségével. (Tőlem aztán nevezhetitek "gazdatestnek" is.) Jelenlegit Liának hívják.

Nem gondolod, hogy ez az egész vámpírosdi túlságosan átlátszó?
Igazából nem érdekel. Vagy tetszik amit csinálok, és nyomon követed, vagy nem tetszik, és nyomon követed, vagy nem tetszik és nem követed nyomon. Nagyjából ennyi opció van.

Mire föl vagy ilyen önimádó? 
Tökéletes vagyok, és különben is, úgy nem lenne valami kellemes az öröklét, ha utálnám magam,

Nem félsz attól, hogy a többi vámpír nem nézi jó szemmel a tevékenységedet? 
Nem.

Mivel lehet megölni?
Ha kicsalogatnak a napra, és az emberi testem megsemmisül (ami higgyétek el, nem egy kellemes dolog, úgyhogy nem szoktam próbálgatni...), majd a "nem emberi testem" fejét levágják egy wnarym nevezetű ércből készült pengéjű karddal, és minden porcikám elégetik, az bizony nem tesz jót. Úgyhogy lehet próbálkozni.

Milyen képességeid vannak?
Teleportálás, gondolatolvasás, az érzékszerveim jóval kifinomultabbak mint az embereké, a fizikai erőm is jóval nagyobb, a szexuális potenciámról már nem is beszélve. Valamint az sem utolsó, hogy képes vagyok a ti világotokkal kommunikálni. Megjegyzem, hogy test hiányában a legutóbbin kívül az egyikkel sem rendelkezem nálatok.

Ha vámpír vagy, miért nem éjszaka internetezel?
Mert éjszaka van jobb dolgom is. Vadászat, csábítás, szex, esetleg szórakozás a barátokkal.

Sok vámpír van nálatok? 
Nem több, mint ember. Egyébként a számuk változó, mindig vannak kis fiatalkák, akik közül vagy megmarad néhány még jó pár száz évig, vagy nem bírják a gyűrődést.

Mindenképpen emberi vérre van szükséged? 
Nem mindenképpen, de az finomabb mint a másmilyen...

Buzi vagy?
Én mindenkit szeretek.

Ki az a Gizi?
Gizella, jelenleg életem szerelme, nőnemű emberi lény a ti világotokban. Az emberi részében még nem vagyok biztos.

Ki az a Lianne? 
Egyik emberi "segítőm", szintén nagyjából a ti világotokban, akinek néhány irománya az oldalon is olvasható. Egy igazi hisztérika, de azért nevelhető.

Ki az a Raven?
Hímnemű ex-ágymelegítő odahaza.
(A többi "kicsoda" itt olvasható.)

Vámpírrá teszel?
Egyelőre saját test nélkül nem tudlak, de amint átjutok, beszélhetünk a dologról.

Milyen nálatok a vámpír-társadalom felépítése?
ANARCHIA.

Orvos (legfőképp pszichológus) látott már?
Odahaza természetesen elszórakoztam már pár orvossal, nálatok értelemszerűen csak Liát lehetne kivizsgálni. Biztos vagyok benne, hogy szórakoztató lenne, szóval majd talán sor kerül rá.


Ha úgy gondoljátok, hogy van még valami "alap kérdés", ami itt nem szerepel, akkor légyszi osszátok meg velem!

35 megjegyzés:

3

29/21.nap: Öntsd ki a szíved!

Posted in ,

Emberek, nem ezt csináltam már 20 „napja” a kihívással? Mégis hogy öntsem ki ennél jobban? Nem fogok tovább Giziről nyáladdzani, mert már engem is untat a téma. Egy kicsit.
Az az egy dolog jut eszembe, hogy most ki kéne tépnem a szívem a mellkasomból, belerakni egy vödörbe, és kiönteni a kastélyom egyik tornyának ablakán.
Szerintem sikerülne is, az már más kérdés, hogy utána még szív nélkül le tudnék-e menni a szakadékba megkeresni a szívem, és visszarakni a helyére.
A dolog vicces félretéve is megoldható. Simán el vagyok szív nélkül néhány napig. Na meg ha az enyémnek valami baja is esik a zuhanás következtében, mert mondjuk nem kis eséllyel loccsan szét valamelyik sziklán, Gizi hűtőjében elvileg még mindig ott van Frank szíve, amit elkérhetek. Ha meg nem, akkor szerzek bárki mástól.
Ennyi lenne a szívkiöntés. ;)

Csók!

3 megjegyzés:

14

Nyelv, itt és ott

Posted in , ,
Alig lett perverz a cím... Mmm.

Aysha felvetett egy nagyon érdekes témát az egyik megjegyzésében: a nyelv. Mármint a beszélt nyelv.
Jó, tudom, Gizi is nyúzott már ezzel, és mindjárt lelkiismeret furdalásom is lesz, hogy akkor még nem voltam hajlandó ilyen "részletesen" válaszolni, de azóta már sikerül rájönnöm, hogy ha nagyobb közönséghez "beszélek", néha kénytelen vagyok ilyen bennfentes információkat megosztani az én kis világomról, különben tényleg úgy néz ki, mintha csak össze-vissza hadoválnék itt világokról. Ne mintha így nem azt tenném, de legalább kaptok valami információt is, na! Hátha valaki boldog lesz tőle.

Szóval, Aysha afelől érdeklődött, hogy én milyen nyelven kommunikálok az én kis emberi szolgámmal, ő érti-e az én nyelvemet, vagy én az övét, egyszóval ki az aki "fordít". 
A legegyszerűbb az lett volna, hogyha fel sem hozom ezt a különböző nyelvek témát, és akkor valahogy mindenki egyértelműnek venné, hogy én odahaza is magyarul tárgyalok. Mint az amerikai filmek jó részében, ahol hopp, mindenki tud angolul. Tisztelet persze a kivételnek. Szóval nem, sajnos nem tudom ilyen egyszerűen lerendezni ezt a dolgot, hogy egy világuralomra vágyó vámpír miért pont egy ilyen jelentéktelen nyelvem kezd el pofázni. Igazából ez is a kihívás része. 

Ha ez megnyugtat, én se vagyok nyelvész doktor, arról Andor tudna évekig regélni, hogy pontosan melyik nyelv hogy, mikor, merre, mettől, meddig változott. Andorról már azt hiszem meséltem itt-ott. Egy elbaszott zseni, aki mindent tud, csak a létezést élvezni nem.
Én annyit tudok hozzáfűzni a nyelv-ügyhöz, hogy az én anyanyelvem felépítése nagyon hasonló volt a tietekéhez ( = magyar), viszont jópár éve (százasával kell érteni...), egy egyeduralmú világnyelv vette át a hatalmat, mindenki azt használja felénk, ami praktikus és egyszerű, de sajnos ez nem egyezik annyira a nálatok most térhódító angollal, mint amennyire szeretném.
Itt megemlítem érdekességként, hogy például náluk My Chem albumoknál Gerardék témái ugyan egyezőek a tietekkel, "angolul" énekli, de gyakran teljesen más, nálatok nem ismert kifejezéseket használnak benne, így pedig már néhol a ritmus, a dallam is változik. Jó mi? Mondjuk így is úgyis elég pocsék az a három lemezük, a némi nyelvbeli eltérés nem sokat dob a latba.

Én pedig hogy kommunikálok... nagy előnyöm, hogy, mint már írtam, egy magyarhoz hasonló nyelvtani rendszert már alapból ismertem, így ez a szerencse kölcsönös a kis szolgámmal, de amúgy gondolati szinten minden csak képekben, és érzésekben jelenik meg, csak később "kódolja őket át az agy" szavakká. Az meg hogy kinek az agya, ez igazából szerintem kölcsönös, és változó.
Fú, de marhára tudományos vagyok... De azt hiszem ez a lényeg.

Na ne kíméljetek, bombázzatok az ilyen kérdésekkel, még a végén azt is meg fogom számolni, hogy hány rohadt csontom van. Bár ehhez arról is el kéne kezdenem itt okoskodni, hogy egyáltalán miből áll a testem, mert azok a csontok nem olyan csontok, mint amik bennetek vannak.
A szemfogam viszont 3,5 cm körül van (kérlek, ne térjünk ki arra, hogy nálunk is ugyan olyan mértékrendszerek vannak, mint nálatok, szerintem a centiméter megközelítőleg jó), de direkt megnéztem Priscilláét, neki kisebb... Láttátok volna milyen fejet vágott, amikor meglengettem előtte egy vonalzót, hogy meg szeretném mérni a fogát. Vagy fél órán keresztül nem sikerült,annyira röhögött.

14 megjegyzés:

4

29/20.nap: Ki tette a legnagyobb hatást az életedben, és miért?

Posted in , ,
Na, most jöhet egy kis mese a vámpírságomról!
Azt hiszem itt érdemes megemlítenem Gandriellon-t, a férfit, aki vámpírrá tett. Fú, fincsi téma, mi? Hogy lett Adam vámpír. Vagyis ki által. Akárhogy is nézem, ő tette a legnagyobb hatást az életemre, neki köszönhetem, hogy most itt vagyok, és mesélhetek nektek. Az ilyen vámpírrá tevős sztorikat úgy is szoktátok szeretni, nem igaz?

Persze ilyen szempontból kár, hogy anyám megölte őt nagyjából fél évre rá, mert még akár hálás is lehetnék neki. Igazából anya is hálás neki, csak ő kicsit másképp fejezte ki a dolgot. Oké, basszus, kit akarok becsapni, anya a háta közepére se kívánta, hogy a fiacskájából vámpír legyen. Ó igen, a fiatalkori sérelmeim. Ilyen is van, ehhez mit szóltok?

20 éves korom körül lehettem nagyjából, akkoriban, főleg egy olyan szegény faluban mint amilyen a miénk volt, nem igazán foglalkoztunk olyan apróságokkal, hogy szülinap. Az éveket is csak hellyel-közzel tartottuk számon, az aratások miatt.

Egy pillanatig sem éreztem tehernek azt, amit Gandriellon nekem adott. Jó, mondjuk azokban a percekben, amikor éppen az átváltozás okozta kínkeserves fájdalmaktól, magamra hagyva fetrengetem egy kisebbfajta mocsár kellős közepén, talán egy csöppet teher volt. Meg akkor is, amikor utána a tulajdon anyám ki akart nyírni, amikor felkutattam őt. Szeretlek anyuci!
De akkor még nem tudtam, hogy ezért a néhány órányi fájdalomér az öröklét a jutalom.
Na meg tudjátok hogy van ez, az ember néhány év múlva már nem is igazán emlékszik a testi fájdalmakra. Persze ez a lelki fájdalmakra is igaz, csak azoknál hosszabb a gyógyulás. Az embereknél legalábbis. Én már nem neheztelek anyára. Beletörődtem, hogy egy feminista állat.

Hogy mi volt Gandriellon indoka? Valami bosszú-féleség. Az anyám tette őt vámpírrá, de előtte anyám (az ő szavaival élve), kicsit elszórakozott vele. Tehát Gandriellon azért tett engem vámpírrá, hogy anyámnak „végig kelljen néznie”, ahogy a fia szenved a szörnyszülöttség miatt. Mondanom sem kell, a terve megbukott, két pontos is.
Az anyámat a legkevésbé sem izgatta, hogy szenvedek, esetleg egy "kicsit" bosszantotta, hogy most már én is a nyakán ragadok, pedig legalább emberként sikerült leráznia a fiát. Ezért próbált eltenni láb alól. Mit érdekelje őt a vámpír-fia nyűgje, ha ott van neki már a kezdetektől a gyönyörű, gyilkológép Priscillája, aki akkor már közel sem volt kislány.
A másik bibi Gandriellon gondos kis bosszúhadjáratában, hogy miután elmúlt az a néhány hetes gyötrelmem, és az anyám okozta lelki válságom, engem sem zavart, hogy „az éjszaka teremtménye” lettem.
Sosem fogom megérteni azokat a fajtámbelieket, akik nyűgként tekintenek a "sötét ajándékra" (ha jól emlékszem, Anne Rice-nál figyeltem fel erre a megfogalmazásra, és nagyon megtetszett), és nyafognak, hogy ölniük kell, és ez milyen szörnyű... Erre csak azt tudom mondani, hogyha nem tetszik, akkor állj ki a napra, aztán dögöljél meg, amíg megteheted. Már írtam régebben is, de itt is megemlítem, hogy minél öregebbek vagyunk, annál jobban bírjuk a napfényt, tehát ha egy zöldfülűnek nem tetszik az az életforma, amit megkapott, akkor nyugodtan kiállhat a napra, aztán lesz vele valami. Én senkit nem fogok pátyolgatni ilyen ügyben, többek közt ezért is röhejes amit Raven is művel.
Tehát, köszönöm Gandriellon, egy örök életre leköteleztél!

4 megjegyzés:

7

Vár minket egy új világ! (4.rész) - Hívogat az elmebaj

Posted in ,
Kihasználva, hogy a vérem serkentő hatása dolgozik a kicsi hollóban, gyorsan megpróbáltam valamit hadoválni a "világ utazásról".
 - Andor nekem még annó azt mondta, hogy észlelni lehet valami kaput, mondjuk ebből én semmit sem vettem észre, de ha neked lesz valami ilyesmi, akkor az is jó. - igaz, Andor sok mindent mondott, amiből az ég világon semmit sem tapasztaltam, de reméltem, hogy valami ilyen misztikusnak tűnő baromsággal fenn tudom tartani Raven figyelmét.
 - Oké. Látom… magam… Azt hiszem. - sóhajtott lehunyt szemekkel. Úgy feküdt az óriási francia ágyamon, mintha egy koporsóba lenne begyömöszölve - De az is lehet, hogy ez a te emléked. Nem tudom. Honnan tudjam?
 - Csak várj! - vontam meg a vállam, és törökülésbe felhúztam a lábam.
 - Nem tudom. - pattant fel a szemhéja idegesen - Honnan tudjam, hogy mi van odaát, és mi az, ami csak az agyam szüleménye?
 - Érzed a különbséget nem? – próbálkoztam a lehető legflegmábban, hogy még véletlenül se szúrjon neki szemet, hogy ezzel a kérdéssel nem számoltam. Oké, talán nem ártott volna egy csöppet körültekintőbbnek lennem mielőtt bedobom őt a "mély vízbe", de a precíz tervezgetés nem az én asztalom.
 - Mi a különbség? - firtatta, mint valami született filozófus- Honnan tudom, hogy ott vagyok, vagy csak képzelem amit látok? - ült fel hirtelen, az arca pedig sugárzott a diadaltól.
Megvakartam a nyakam. Hiba volt, Raven azonnal fellelkesült:
 - Adam, te… biztos nem csak képzelődsz? Tudod, mint mondjuk amikor alkot valamit az ember, és látja maga előtt.
Ó, hogy egyem meg azt az elba... szóval aranyos kis művész fejét!
 - De! Majdnem ugyan olyan! - sóhajtottam - Csak tudod, hogy valóság. Egy másik világ. És létezik. Fizikailag.
 - Honnan tudod?
Rávághattam volna, hogy Andortól, de az lett volna jelen helyzetemben a legnagyobb baromság. Pedig végeredményben igaz.
 - Jajj cica, ne szórakozz már! Érezted, nem?
 - De az csak olyan, mint egy álom. - forgatta a szemeit.
 - Olyan, de nem álom! - vágtam rá, megpróbálva visszatornászni magam a vezető pozíciómba.
 - Miért vagy ebben olyan biztos?
 - Ha belemászol a testébe, te is biztos leszel!
 - Mi van, ha csak agyadra ment a nagy öröklét, és ezért kitaláltál magadnak egy világot, ahol az emberek még szabadok, hogy újra szórakozhass velük?
Be kell valljam, ez logikus lehetőségnek tűnt. Az akkori helyzetemben túlságosan is logikusnak.
 - Ó igen, és beszélgetni is tudok velük? - vigyorodtam el, azt remélve, hogy ezzel kicsit aláásom Raven hirtelen jött, túlságosan is találó elméletét.
 - Lehet, hogy az elmebetegség a vámpíroknál is kiüt. - csacsogta Raven, magához képest túl vidáman - Na nem mintha te alapból nem lennél elmebeteg. Adam, gondolkozz egy kicsit!
 - Ehh… - szorítottam össze az ajkaim, miközben próbáltam elűzni a fejemből azt a csábító gondolatot, hogy TÉNYLEG megbolondultam. Raven nem segítette a dolgot:
 - Te csak szimplán hibbant vagy!
 - Azt hiszem valaki sokat ivott a véremből. - fontam össze a karjaimat magam előtt.
 - Én meg azt hiszem, hogy valaki becsavarodott! – röhögött. Mennyire nem áll jól neki ez a nagy vidámság...
 - Igen, és pont azt találom ki, hogy én egy csaj agyában fészkeljek? Akkor már kitaláltam volna magamnak egy testet is! - amint kimondtam, már tudtam is Raven válaszát és még csak gondolatolvasásra sem volt szükségem.
 - Így biztos nagyobb a kihívás. Saját magadnak! Mi lenne abban a nagy szám, ha ugyan azt eljátszanád, mint itt? Tiszta sor. Már nem bírod elviselni ami itt van, ezt mindenki tudja, úgyhogy kitaláltál magadnak egy kellemes, emberektől hemzsegő világot.
 - És blogolni azt tudok, mi?
 - És hol az a blog?
Kezdtem magam komolyan hülyén érezni, de nyugi, most már jól vagyok. 60%-ig biztos vagyok benne, hogy nem csak én találtalak ki titeket meg mindent. Amúgy biztosak vagytok benne, hogy léteztek?
 - Hát ott! - sóhajtottam újra, tudva, hogy ezzel semmi értelmeset nem mondtam - És ezt le fogom írni, és olvasni fogják! Hús vér emberek! Amint átjutsz, te is olvashatod, ígérem! Már ha megtanulsz magyarul.
 - Mi gyurul?
 - Az egy nyelv cica, itt is volt egy hasonló, csak már kihalt pár éve. - nem volt kedvem a nyelvészetről diskurálni. Igazából most sincs.
 - Élénk a fantáziád. - húzta el a száját - És mesélj, mi van még ott? Rózsaszín az ég, és beszélnek az állatok?
 - Máskor jobban meggondolom, hogy kapsz-e a véremből. - mosolyogtam. Élveztem a helyzetet, hogy Gerard végre nem csak egy üres bábként funkcionál, hanem még beszélgetni is lehet vele, sőt, vitatkozni.
 - Édes, hogy még egy csajt is kitalálsz magadnak. Ezek szerint a tudatalattid azt diktálja, hogy a nők érdekelnek jobban.
 - Valóban jó a fantáziám.
 - Annyira azért nem. Túl sok a hasonlóság nem gondolod? Egyáltalán van valami különbség?
 - Kiadtatok egy plusz retkes albumot. - vágtam rá.
 - Igen? És, milyen?
 - Szar. Mint a többi.
 - Koncepció vagy ilyesmi?
 - Nyávogsz.
 - És miről szól az album? - faggatott tovább, én pedig kénytelen voltam belátni, hogy közel sem ástam magam elég mélyre nálatok Gerard és Chem ügyben.
 - Miről szól? Faszom tudja. Gizi a szakértő, szerintem jobban tudja, mint ott te magad. Vagy mi.
 - A képzelt barátnőd.
 - Igen, a képzelt barátnőm. - nem tértem ki rá, hogy ha már itt tartunk akkor még csak arról álmodozom, hogy "képzelt barátnő" - Amúgy mit tudom én, színes ruhákban lövöldöztök, lázadtok valami agymosó rendszer ellen, meg sivatag, meg mittom én...
 - Hát ez aztán nagyon eredeti.
 - Nekem mondod? Szerintem is szar.
 - Akkor találj ki jobbat.
 - Most komolyan abba a hitbe ringatod magad, hogy az egész az én agyam szüleménye? Ha elmúlik a vérem hatása, fogsz te még bőgni!
 - Adam, ez igazából egy totálisan emberi reakció. Menekülsz a valóságból, ezért kitalálsz egyet! - nevetett.
 - Aha.
 - Annyi az egész, hogy… mondjuk esetemben, szeretném, ha minden olyan lenne, mint mielőtt találkoztunk, akkor fogom magam, és… mondjuk legyen egy világ, ahol az emberek nyertek a Hollerstrom-i lázadás után.
 - Ez nem fantázia, ez baromság.
 - Az is lehetne, hogy te élsz boldogan, erre még nem gondoltál? Ó, bocsánat, a nagy és tökéletes Adamnek ez már nem az igazi kihívás!
 - Figyelj, momentán nem érdekel a baromságod, át akarsz jönni, vagy sem? - hazudtam, valójában érdekelt a baromsága, évekig el tudtam volna még hallgatni, csak az átpasszírozása előbbre való volt.
 - A te agyadba soha.
 - Figyelj… Andor is igazat ad nekem. Márpedig ő nem az a kamuzós fajta.
 - Nem? Ha jól tudom, nem az első alkalom, hogy Andor kibaszik veled csak a nővéred kedvéért.
Nagy önmegtartóztatásra volt szükségem, hogy ne ugorjak azon nyomban Pris vagy Andor nyakának, de ha most zaklatottan eltűnök, azzal olyan örömet szerzek Ravennek, amilyet semmi mással nem tudnék.
Az pedig sajnos már más kérdés, hogy bőven van ráció abban amit hadovál, mert a mi kockafejű kis tudósunk elég sok mindent képes azért megtenni, hogy elnyerje Pris kegyeit, és a szoknyája alá kukkanthasson.
 - Viszont ha nekem van igazam, és az az egész Föld nem csak az én agyam szüleménye, akkor kihagyod a lehetőséget, hogy mindent jóra fordíts.
 - De az egész csak a te agyad szüleménye. - erősködött
Így utólag visszagondolva egy idióta vagyok, amiért ebbe az egész vitába belementem, de akkor és ott hihetetlenül felhúzott a gondolat, hogy esetleg tényleg csak én vagyok hibbant. Ez pedig, amin már említettem, túlságosan magával ragadó volt.
Ha a ti világotok csak az én agyam szüleménye lenne, akkor be kéne látom, hogy képtelen vagyok elviselni az öröklétet, ami azzal lenne egyenlő, hogy megszegem a magamnak tett legnagyobb fogadalmat. Nem, nem az a lényege, hogy nem találok ki más világokat. Csak mindig úgy hittem, hogy ép elmével fogom tengetni az öröklétet.

A saját elmémben ugyan nem voltam már teljesen biztos, viszont arra továbbra is megesküdtem volna, hogy Raven még mindig odáig van az ötletért, hogy világokat lehet utazni, csak rohadtul élvezte a helyzetét, hogy engem elbizonytalaníthat. Jelenleg igazat is kellett adnom az elégedettségének.
Össze kéne hoznom Ravent bárkivel aki szeretné, hogy megmagyarázzam a létezésem, és akkor tökéletesen el tudnának csevegni arról, hogy ki a valóságos, és ki nem.

7 megjegyzés:

28

Díj - mert megérdemlem

Posted in ,
Még jó pár hete, talán vagy egy hónapja kaptam egy díjat Chloé-tól, csak aztán úgy voltam vele, hogy inkább nem összecsapom a válaszaimat, és a kérdéseket, hanem várok még egy kicsit, amíg rendesen lesz időm a dologgal foglalkozni. Ez lett az eredmény.

11 információ rólam:
vámpír vagyok, de ha úgy jobban tetszik, használhatjátok a démon szót is
fizikailag egy másik világban tartózkodom, mint ti
kék a szemem
nemrég szereztem be magamnak egy kismacskát
szadista vagyok (mielőtt félreértés esne, ez nem függ össze a kismacskával...)
szexmániás (és ez se... szóval semmi se)
biszex
imádok játszani, fogadni
szeretek ismerkedni
tökéletes vagyok (és egy csöppet sem egoista...)
jelenleg fő célom, hogy testtel együtt át tudjak jutni más dimenziókba

A kapott kérdések:
1. Melyik filmbeli karakter életét élnéd a legszívesebben?
Bocsi, de erre azt kell mondjam, hogy nem cserélnék senkivel, ha filmben van, ha nem. Még a ti világotokban is a saját testemet akarom, senki másét. Annyira.
Mondjuk Lestat, az Interjú a vámpírralból annyival menő, hogy róla már készölt film, rólam pedig még nem, de hát, ami késik, az nem múlik. Ez kifejezetten igaz egy vámpír öröklétében.

2. Milyen művészi (vagy egyéb) adottságot fogadnál a legszívesebben a  sorstól?
Tudjak testtel együtt barangolni a különböző világok között. Ez határozottan jól jönne.

3. Melyik a kedvenc fotód a kedvenc hírességedről?
Jelenleg ezen röhögök már napok óta:
Nem mintha úgy nézne ki mint valami "híresség"... de mindig jó kedvre derít ez az ábrázata

4. Milyen gyakran fogyasztasz alkoholt? És milyen alkoholos italt szoktál inni a  leggyakrabban?
Ritkán fogyasztok alkoholt, mert az égvilágon semmi hatása nincs a szervezetemre. Sajnos. Pedig jó lenne még egyszer úgy istenesen berúgni. Ember létem alatt viszont nem vetettem meg az italt, sőt! Maradjunk annyiban, hogy gyakori „lakó” voltam a falunkban lévő ivó asztalai alatt… Nem voltam válogatós, minél jobban megárt, annál jobb.
Manapság marad az alkoholos vér, már ha valamelyik áldozatomnak jó magasra szökök a vér-alkohol szintje.

5. Melyik az a dal, ami a legjobban jellemez téged?
Már egyszer felraktam a blogomra, de még mindig ennél maradnék.


6. Most milyen illatú tusfürdőd van?
Ööö… ritkán fürdök. De nem tudok izzadni, szóval az ilyen jellegű kellemetlen szagok elkerülnek. Ha fürdök, akkor meg szappan. Nem tudom milyen illatú. Olyan… szappan. Nem vagyok az a fajta dísz-buzi aki mindenfélével kenegeti magát.

7. Melyik városban/országban élnél a legszívesebben?
A ti világotokban bárhol. Nekem Magyarország is bejön. Ahogy elnéztem földrajzilag kellemes a fekvése.

8. Hány párnán alszol?
Teljesen változó. Tökéletesen elvagyok egy szem párna nélkül is, de a stílus kedvéért van egy kényelmes, kipárázott koporsóm is.

9. Mit gondolsz a porcelánfigurákról?
Valami olyasmit, hogy feleslegesek, de azért nálam is van néhány a kastélyomban elvétve. Különösebb érzelmi kötődésem nincs hozzájuk.

10. Milyen együttesben játszanál szívesen?
Punk, rock, vagy valami ilyesmi. Aztán lehet, hogy egy tingli-tangli tinibanda énekeseként és jól mutatnék, mint szívtipró.

11. Sorolj fel 11 dolgot (és nem személyt), ami örömet szerez.
Erről ebben a bejegyzésemben olvashattok 10-et.
+1: egy jó beszélgetés
Oké, ez általában egy személyhez fűződik, na de akkor is.

Az én kérdéseim:
 1. Mi a véleményed a vámpírokról, és arról, hogy manapság „divatosak”?
 2. Szerinted mi lesz a halál után?
 3. Mi a véleményed arról, hogy több világ is létezhet a „tieteké” mellett?
 4. Szerinted melyik az emberek számára legideálisabb államforma, és miért?
 5. Hogyan fogalmaznád meg a „szeretetet”?
 6. Szerinted mik az internet előnyei, illetve hátrányai?
 7. Képes lennél embert ölni?
 8. Mi a kedvenc hazugságod? (örök szerelem, ilyesmik...)
 9. Mivel/kivel szemben vannak előítéleteid? (ide tartozik többek közt az is, hogy ha vámpír, akkor csak kitaláció…)
 10. Meg vagy elégedve a szexuális életeddel?
 11. Ha választanod kéne, hogy téged, vagy az egyik szerettedet öljék meg, mit választanál? (ő is tudná, hogy feláldoztad magad érte)

Akik pedig válaszoljanak (mert ezt elvileg tovább kéne adnom), hát... igazából bárki, aki erre jár és szeretne válaszolni. Blogokat nem akarok itt most külön kiválogatni (kivéve Chloé-ét ;P), szóval ha úgy vesszük, én mindenkinek adok díjat, aki ezt most olvassa, csak arra kérlek, hogy valahol kommentbe jelezzétek, ha esetleg blogotokon válaszoltatok rá.
Vehetitek kihívásnak is. Nekem az is jó, ha naponta egyre válaszoltok, mert azt hiszem ezek azért nem olyan "Mi a kedvenc színed?" jellegű kérdések.

Csók!

28 megjegyzés:

14

29/19.nap: 10 dolog (nem ember), ami boldoggá tesz

Posted in
Boldoggá tesz... Azt, hogy hogyan állok az ilyen emberi érzelmekkel, már kifejtettem egyszer-kétszer, úgyhogy most nem kezdek bele megint annak ecsetelgetésébe, hogy nálam azért a boldogság nem feltétlenül ugyan az, mint felétek. Na meg... azt hiszem boldoggá úgy igazán csak emberek tudnak engem tenni (pl. Priscillva, vagy momentén Gizi), úgyhogy így problémás felsorolnom azt a 10 DOLGOT. Úgyhogy itt most szó sem lesz olyan igazán mély érzelmekről, csak... azok a dolgok, amik jó érzéssel töltenek el. 


 - ha rólam van szó
 - ha nekem van igazam
 - ha megnyerek egy fogadást
 - ha nem nyerek meg egy fogadást, de rájövök, hogy így is én járok jobban
 - vérivás
 - vadászat
 - szerelem
 - kihívások
 - szex
 - ha sokan olvassák az irományaimat, és még a véleményüket is megírják róluk (enyhe célzás drágaságaim ;D)

14 megjegyzés:

7

29/18.nap: Nevezd meg azt a sorozatot, aminek a rabja vagy/voltál

Posted in
Még nem néztem elég tévét, hogy erről véleményt tudjak alkotni... Ajánlhatnátok valamit, ami esetleg érdekelhetne! 

Amúgy egyre rosszabbak ezek a kérdések ebben a kihívásban... Sose lesz már vége? Még csak a 18. nap. Túl lassan haladok. Túl keveset jutok nethez. Túl rendese vagyok az emberekkel. Ez lesz a vesztem egyszer, de tényleg... Fú, de búskomor szöveg lett ez. :D

7 megjegyzés:

2

29/17.nap: Mi szeretnél lenni ha idősebb leszel?

Posted in ,
Emberi szemmel nézve sosem leszek idősebb, de ha relatívan nézzük a dolgot, akkor egyértelmű, hogy a ti világotok ura, erről meg már írtam néhány napja. Nem is keveset. Már szinte én is unom a témát, amíg így egy helyben toporgok. Kezdem úgy érezni magam, mint nálatok abban a Biblia csodában van, hogy majd-majd jön az Apokalipszis, az Utolsó Ítélet, csak éppen nagyon nem jön soha... Vagy ilyenekkel feltétek nem célszerű dobálózni? Még nem mélyültem el úgy igazán nálatok a vallások terén, pedig talán érdekes lenne. Apropó, ti miben hisztek? Vagy ez valamiféle tabu-témának számít?

Mindig hogy el tudok kanyarodni az eredeti témától, basszus. "Mi szeretnél lenni ha idősebb leszel?" Most ezen még mit ragozzak? Momentán nem szeretnék semmi más lenni, mint egy világ meghódítója, aztán majd idővel úgyis jöhet bármi más. Ahogy azt már Gizikém tündér bogárkám néhány kilométeres kommentjében kifejtette valamelyik bejegyzésem alatt, én az leszek, ami csak lenni szeretnék. 

2 megjegyzés:

0

29/16.nap: Ha holnap vége lenne a világnak, mit csinálnál a földi életed hátralévő idejében?

Posted in
Ha vége a világnak, én még holnap is ott fogok állni, és nézni, ahogy összeomlik az egész. Amúgy is... melyik világnak? Mert ha a tieteknek, akkor roppant szomorú lennék, hogy még nem sikerült átlátogatnom hozzátok. Ja igen, látom is, hogy a földi élet szerepel a kérdésben.
Eléggé kétségbe ejtő lenne, ha még az előtt vége lenne a földi életnek, mielőtt látogatást teszek, de tényleg. Tudom, tudom, bele kéne már húznom ebbe a test szerzés dologba, de nem olyan könnyű, mint ahogy én azt előre elterveztem. Egyelőre az is elég vicces, hogy itt meg kéne győznöm a népet arról, hogy létezem, odahaza meg arról, hogy nem vagyok zakkant, és nem csak kitaláltam magamnak az egész világotokat. Határozottan szórakoztató a helyzet, ilyenben aztán még nem volt részem! Tetszik ez a csöppnyi bizonytalanság. Meg amúgy is, a bizonytalanság úgyis mindig izgalmasabb, mint ha valami tény. Mindkét oldalt élvezem. Azt is, hogy nálatok képtelen vagyok bebizonyítani a "valósságom", és azt is, hogy nálunk nem tudom Gerard orra alá dörgölni, hogy a tiétek is egy kézzel fogható "valóság".

Visszatérve az eredeti témára, haladjunk egy kicsit tovább a földi élettől. Ha az én világomnak lenne úgy vége, hogy én is teljesen, minden formámban megsemmsiülnék örökre, nos... talán egy helyben ülnék, és várnám a véget. Persze, gondolom erre a kérdésre az az emberi válasz, hogy "mindent megteszek amit eddig nem mertem". De gondoljatok csak bele, én már elég sok mindent megtettem létezésem során, egyszerűen nincs semmi, ami így az utolsó napomra maradna. Jó, persze, mint már említettem párszor,  iszonyatosan bosszantana, ha előtte nem sikerülne még elintézni nálatok egy látogatást, bár... ha az sikerülne még az utolsó nap, akkor minden bizonnyal át is költöznék, és szarnék arra, hogy az én világomnak annyi. Mondjuk néhány társam azért hiányozna... Hümm... ez elgondolkodtató. Azt hiszem az egy csöppet frusztráló lenne, ha én meg tudnék menekülni, Pris meg nem. Igazából mindenki mást vidáman otthagynék, élen az anyámmal.
Szóval izgatottan várnám, hogy milyen a "világvége". Tényleg képes vagyok teljesen megsemmisülni? Ezt aztán még sosem próbáltam, úgyhogy nem hiszem, hogy ennél akadna nagyobb kihívás bármelyik világban!
Csak itt azért még nekem is túl nagy a kockázat.
A legkevésbé sem vágyom a megsemmisülésre. 

0 megjegyzés:

11

29/15.nap: Álompasid - helyett, álomnőm

Posted in ,

Gondolom ez a kihívás inkább csajoknak készült, és igaz, hogy néhánnyal ezelőtti bejegyzésben "bevallottam", hogy biszex vagyok, álom pasim az nincs. Mikor éppen mihez van kedvem, ideál jelenleg nincs.


Álomnőm annál inkább! Persze ez is általában változó... Jelenleg barna, hosszú haj, barna szem - vagy nem barna? na ez ciki... szemekben sosem voltam jó, azt ritkán nézem -  édes kis gödröcskék az arcon, ha mosolyog, és... na jó, ez unalmasan nyálas. Azért valahol kellemes érzés.
Ebből mindenki levonhatja azt a következtetést, hogy ha barna haja van, és akármilyen színű szeme, akkor jöhet. Najó, igazából a hajszín is édes mindegy. Nem az tesz érdekessé valakit. Tudjátok, a belső értékek...

Ja! A ciciket el ne felejtsem! Ha nővel vagyok, annak legyen jóóó melle!
Oh, igen!
Nehogy aztán mindenki belém szeressen, mert "Micsoda pasi, nem a külső érdekli!" Érdekel a külső.

Ha laposat akarok, akkor arra ott van egy pasi is.
Jól van, azért nem akarok minden kisebb emlőjű leányka lelkébe beletiporni. Van esélyük nekik is, csak... nem nálam. Paraszt vagyok, tudom. ;P Viccet félretéve, gyúrni kell a "lelki különlegességre", és akkor majd beszélhetünk egy s másról. Talán fizetek egy plasztikai műtétet. De ne legyen belőle lufi... ;)

A buta tyúkokat se szeretem. Annyira. Alkalmanként azért jöhet egy-egy hülye cicababa. Nem vagyok előítéletes. Azokkal is jól el lehet szórakozni, és most nem a szexet értem elsősorban, hanem azt, ahogy magamba bolondítom. Na meg hogy ki hülye cicababa, az igazán csak nézőpont kérdése. Pris is tökéletesen tud úgy kinézni, mégis egy vérengző vadállat.


Mivel a szexen kívül nem igazán tudok ehhez a témához mit hozzáfűzni a továbbiakban, azért, hogy konkrét választ is adjak, az álomnőm Gizi.
Ő aztán olyan álom, hogy nála jobbat még álmodni se tudnék!

11 megjegyzés:

2

29/14.nap: Terveim a jövőre nézve

Posted in ,
Világuralom nálatok. Még mindig. Rendíthetetlenül.

Hogy miért? Mert miért ne?
Egy világot leigázni mindig jó szórakozás. (Bár Priscilla ezzel sem ért egyet, anyám sokkal inkább, de ezt most inkább hanyagoljuk...)

Első lépésnek az is elég, hogyha legalább az internet bugyraiban egyre több kedves emberrel ismerkedem meg. Ezzel eddig úgy érzem viszonylag jól haladok, de nem szeretek semmit elkiabálni. Ó, dehogyisnem!

Azt ígérem, hogy akiket úgy ahogy megkedvelek, azokkal aranyosan fogok bánni, és szerintem nekik sem lesz ellenükre egy szép új világ, mert lássuk be, ahol ti vagytok az nem éppen alkalmas már hosszú távon az emberi létforma fenntartására.
Én már végignéztem ezt a folyamatot egyszer, és ha valakinek, hát nekem elhihetitek, hogy a globális felmelegedés és társai nem csak kamuduma.
Mit kezdenétek víz nélkül, de most komolyan? Ennek a bolygónak bizony egyszer vége lesz, ha ilyen kitartóan folytatjátok a környezetszennyezést. Persze környezetszennyezés meg egyebek nélkül is, de úgy lassabban.
Jó, tudom, tudom, nálunk is szajkózták ezt rendesen, hogy óvjuk a környezetet, blabla, a végén mégis mindenki leszarta, aztán bumm! Nekünk meg valamit tenni kellett, mert nem igazán volt ínyünkre az elsivatagosodás... Akárhogy is nézzük, nekünk nincs ínyünkre a nagy meleg.

Félreértés ne essék, nem akarom én most előadni a nagy környezetvédőt, pont leszarom, hogy mi lesz a ti kis Földetekkel, mindössze annyit remélek, hogy még előbb át tudok jutni hozzátok, mint hogy totálisan tönkreteszitek az élőhelyeteket. 


A világuralomra törésen belül persze vannak kisebb szakaszok, amik a terv részét képezik, mint például "Raven" áttuszkolása Gerard testébe, és ez által a ti világotokba, saját test szerzése magamnak, eltölteni egy kellemes, és vérben tocsogó estét Gizivel, ja, meg kiadni egy regényt. Tényleg Jázmin, Jázmin, hogy állsz tündérbogárkám? Úgy kezdtem ezt a blogot, hogy majd a leendő könyvről fogok rizsázni, de hát Gerard nem megint elvette az eszem? Oké, igazából nem ő volt. Egy ember (vagy vámpír) erre a tettre élete során csak egyszer képes. Legalábbis az eddigi statisztikáim ezt igazolják. Tényleg, erről eszembe jutott egy újabb kihívás... Bele tudnék szeretni kétszer ugyan abba a személybe? Nem, nem Gerard lesz az. Ebben 100%-osan biztos vagyok. Az egy kis sipítozó köcsög. Átgondolom, kik jöhetnének esetleg szóba...

2 megjegyzés:

4

29/13.nap: Három vallomás, választásod szerint

Posted in ,
Vallomás? Mégis miket kéne bevallanom? Jó, jó, akad talán egy-két dolog. Íme a nagy vallomásaim: 
1. Biszex vagyok, bár azt hiszem, ez nem túl megdöbbentő. Azok számára legalábbis biztos nem, akik olvasták a Gerardos kis kalandjaim, meg egyebeket. Mondjuk akkor meg az lehet furcsa, hogy a nőket is… kedvelem. Néha. Meg nem is csak néha. Nem tudok dönteni, mikor milyen kedvem van.
Ha ez az egész biszex dolog mégis megdöbbentő, sőt, mi több, taszító, hát sajnálom. Hosszú az öröklét, túl hosszú ahhoz, hogy az "ember" bármit is kihagyjon. Na meg azt hiszem ez már a ti világotokban sem olyan nagy ügy. Akinek meg mégis, hát annak csókolom...

Nagyon kedvelt témám a szexualitás, de mivel megfogadtam, hogy nem fogok állandóan erről áradozni, hát igyekszem magam mérsékelni, és lássuk be, egész jól megy a dolog, mert még egy bejegyzés sem született arról, hogy milyen jót henteregtem az adott éjszaka. Éppen itt lenne az ideje egy ilyen irománynak, nem? Vagy az olvasóközönség nagy része még fiatalka ehhez a témához?
Ezt inkább döntsétek el ti... Ha érdekel a szexuális életem, akkor jelezzétek.Most pedig lépjünk a következő vallomásokra.

2. Tartok attól, hogy egyszer unatkozni fogok az öröklétben.
Nos, ezen azt hiszem nincs túl sok ragozni való. Teszek róla, hogy ne unatkozzak.

3. Pszichopata gyilkos vagyok, ezt is bevallom. Szeretem elhitetni az emberekkel, hogy kedves, aranyos, és megértő vámpír vagyok, játszom velük, mint macska az egérrel, kínzom, aztán könyörtelenül kicsinálom őket, amiben nagy élvezetemet lelem. 

Ezek voltak Adam, a vámpír vallomásai. Remélem értékelitek ezt a nagy megnyílást! ;)

4 megjegyzés:

28

Még mindig a vámpírok

Posted in
Szakítsuk meg a 29. napos kihívás bejegyzéseinek áradatát, és beszéljünk még egy kicsit... Rólam.
Ez a bejegyzés Feri kommentjére válaszolva született, amit a Léteznek vámpírok? irományomhoz volt olyan kedves hozzáfűzni. Nagyon örültem neki, hogy végre kapok ilyen "boncolgatós" témájú megjegyzéseket, aztán miközben a választ pötyögtem, úgy éreztem, ez megér egy külön bejegyzést.

Tehát, nézzük miket írt Feri:
Szedjük ízekre!
"Vajon léteznek vámpírok?" ez definíció kérdése, egyáltalán mi az hogy vámpír? Milyen alapkövetelményeknek kell vkinek megfelelni hogy megkapja ezt a címet!
Nagyon jó kérdés, őszintén szólva engem is foglalkoztat, hogy nálatok pontosan mit is takar a vámpír jelző. Megismerkedtem már én is a Wikipédiával, és az ott olvasottak alapján úgy érzem nyugodt szívvel mondhatom magam vámpírnak. "A köztudatban a vámpír szó főként egy misztikus, vérivó, emberforma lényt takar, ám hiba lenne ennyire szűk látókörűen vizsgálni a témát."
Misztikus vagyok, vérszívó, és emberforma. Szerintem ez a három tulajdonság az alapkövetlémeny ahhoz, hogy valaki vámpírnak titulálhassa magát. Természetesen, ahogy itt is írják, erről aztán lehet bővebb eszmefuttatásokat is végezni, de alapnak véleményem szerint elég ennyi.
" Még azt se tudom példának hozni, hogy "mindenki meghal", mert hát, nézzetek rám."
azért kíváncsi lennék hogy fej nélkül, vagy hamuvá égve mennyire lennél virgonc. Vámpírok semmilyen mesében se halhatatlanok, inkább csak olyan örök életű lények akiket nehéz megölni!
Fej nélkül elvagyok, köszönöm szépen. Mármint "életben maradok". Kicsit morbid, de simán összerakom magam, ha valaki segítséget nyújt hozzá. Nem úgy kell elképzelni, hogy a fejem hever a földön, a testem pedig nyugodtan járkál... Csak ha valakinek sikerül levágnia, aztán valaki pedig visszarakja nekem a helyére, újra összeforr a nyakammal. Fincsi érzés, egész csikis.
A hamuvá égés már más kérdés, de szerintem utána simán tudnék magamnak bitorolni is új testet. Erre még nem került sor.
Amúgy csak én érezem úgy, hogy itt van egy kis logikai hiba? Most akkor örök életű vagyok, vagy meg lehet ölni? Vagy lehet valaki úgy örök életű, hogy meg lehet ölni? Igaz, ahogy nálatok dobálóznak az "örök" szóval... Van minden! Örök szerelem, örök barátság, örök élet, és ezt simán ráhúzzátok néhány évtizedre.
" ha csak egy másik világból tudnak veletek kapcsolatba lépni, úgymond "ártalmatlanul"?"
ha így vagy akkor te egy intelligens számítógépvírus vagy aki egy blogot vezet.
egy proxycím a másvilágba nem lenne rossz,lenyomozhatatlanul lehetne hackerkedni:P
Tetszik ez az intelligens vírus dolog, a másvilágról való csatlakozásra pedig már volt is kísérlet, de  sajnos kudarcba fulladt.
Amúgy pedig van egy nagyon kedves emberi szolgám, aki segít nekem, de azt hiszem ezt már említettem. Ha mégsem, hát most említem.

Egyébként továbbra is úgy állok a dologhoz, hogy mivel fizikailag senkihez sem tudok még odamenni, és közölni vele, hogy "Hé, létezem!", senki torkán nem akarom azt lenyomni, hogy fú de valóságos vagyok. Engem az se zavar, ha csak jópofának tartjátok ezt a blogot, és csak örülök annak, ha a létemmel kapcsolatos kérdéseket tesztek föl, megosztjátok, hogy miért kételkedtek. Nagyon szívesen válaszolok mindenkinek!
Csak nem az elkövetkezendő héten, mert nem lesz rá lehetőségem, de ettől függetlenül írjatok nyugodtan!

Csóközön!

28 megjegyzés:

0

Vár minket egy új világ! (3.rész) - Kicsi holló repülni tanul

Posted in ,
Újabb néhány hetet hagytam neki, mire úgy gondoltam, hogy már minden porcikájával kész belemenni a dologba, és nem törődik az esetleges következményekkel. Jó, ez erős túlzás, minden egyes percben azon fog rágódni, hogy nehogy valamit elszúrjon, de úgyis rá fog kapni a játékra. Ki lenne az az idióta, aki ne váltaná le a nyomorúságos, magányos életét (amit mellesleg részben saját magának épített, a másik felét meg rám akarja kenni…), egy készen kapott, külső szemmel „tündérmese” élethez! Nem tudom pontosan, hogy nálatok az a Gerard miket hozott össze magának, de abban biztos vagyok, hogy csak jobb lehet annál, amit az én kis hollócskám.
Erre mondaná ő, hogy ne pofázzak, mert én tehetek az egészről, így nincs jogom ítélkezni az élete felett, erre meg szokás szerint azt felelném, hogy ha nem tetszik, még mindig kisétálhat a napra. Erre ő sértődötten elvonulna.

Most nem kellett nyájas üdvözléssel szórakoznom, ahogy megjelentem nála, nekem esett:
 - Csak vicc az egész, igaz? Te találtad ki! Nincsen más világ! – szinte hisztérikusan vágott falhoz egy festékes pemzlit. Ilyen egy vérbeli vámpír-vadász!
 - Ó, és Andort olyannak ismered, aki belemegy az ilyen játékokba? – élcelődtem, pontosan tudva, hogy Gerard Andort kereste fel először az ügyben. Mindig mulattat, hogy mennyire megbízik Andorban. A „kis tudósnak” egy értelmes válasza se szokott lenni, mindig csak jön a fellengzős eszméivel. Oké, néha bejönnek az elmélete, az tény. Mint például most is.
 - Csak fekszel az ágyban egész nap, és alszol! – meredt rám Gerard számon kérően. - Nem vagy semmilyen másik világban.
Bármit is csinál magával, örökre egy hisztis kis buzi fog maradni. Még akkor is, ha nagy hévvel lemészárolta néhány fajtársát.
 - Tagadás, ez már határozottan jó jel! – csaptam össze a tenyereim. - Tudtam én, hogy nem fogod annyiba hagyni a dolgot. Csak próbáld ki. Jaaa, hogy már kis is próbáltad! Mit éreztél? – vigyorogtam, és már bántam, hogy nem tettem fel semmit arra a fogadásra, hogy Gerard pikk-pakk bele fog menni a dologba.
 - Semmit Adam, az égvilágon semmit! Sikerült a terved, elhittem. Kurvára örülj! – szorította össze az ajkait durcásan.
 - Örülök is, de igazából azért, mert kipróbáltad. Jobb lett volna, ha velem kísérletezel először, de most már legalább tudjuk, hogy egyedül neked nem megy… - csevegtem.
 - Miért nem unod már meg, hogy velem foglalkozol? Miért kellett megint rám akaszkodnod?
 - Ki bámul kit, amikor alszik?
 - Jó – fújtatott -, ha működik, akkor te hogy csinálod?
 - Hát ezért volt szükséges a közjátékod? Mindketten tudtunk, hogy ide fogunk kilyukadni végül. Na de mindegy is, ha te ettől jobban érzed magad, hát legyen! De hozzá kell tennem, hogy egyáltalán nem biztos, hogy neked sikerülni fog. Elvégre akárhogy is nézzük, én erősebb vagyok nálad.
 - Remek. De hogy kell jól csinálni?
Igazán bepörgött a drága. Most pedig jöhet az imprózás, mert én nagy naivan azt hittem, hogy neki is az első szemlehunyás után menni fog a dolog. Így visszagondolva nem is értem, hogy fordulhatott meg a fejemben, hogy egy ilyen zöldfülű kis köcsög felérhet az én erőmhöz.
 - De sürgős lett itt valakinek… Először is, menjünk valami kevésbé mocskos helyre. – Megragadtam a karját, és máris az én otthonos kis kastélyom egyik hálószobájában álltunk. - Így ni, feküdj le szépen!
Egy laza mozdulattal le akartam nyomni ülésbe az ágy szélére, de nem sikerült. Néha még hajlamos vagyok megfeledkezni arról, hogy már nem olyan egyszerű öt ide-oda tologatni, mint száz éve. Ez igazán nem róható föl nekem, mert ugyan olyan szerencsétlenül néz ki, mint amikor először megpillantottam.
Rögtön összerándult a teste azoktól az emlékektől, amit ez a mozdulatom felidézett a kis buksijában.
 - Miért kell hozzá lefeküdnöm?
 - Mert úgy kényelmesebb. Tőlem aztán állhatsz is.
Leült az ágy szélére.
 - Gondolj arra, milyen érzés az emberek fejében olvasni, és NE gyere azzal, hogy jajj az milyen csúnya dolog, ez az alapja az egésznek! Na várjál, egy kis bemelegítés rajtam. Nem fogok blokkolni, kíváncsi vagyok, milyen gyorsan megy – vigyorogtam, amíg Gerard leküzdötte az arcáról a meglepetést.
Nem minden nap engedem meg neki (mondhatni soha), hogy csak úgy a fejembe nézzen, de hát szükség törvényt bont.
Elég gyorsan ment neki a beférkőzés, így, hogy engedtem. Azon nyomban kiült az arcára az undor, és felpattant az ágyról.
 - Remek! – rikkantottam. - Akkor most próbálj meg egy másik világban lévő énednek a fejébe ugyan így belenézni!
 - Most csak szórakozol, ugye?
 - Most éppen nem – annyira, de ezt már nem tettem hozzá.
 - Figyelj, én azt hittem, hogy… Nem is tudom, valami hókuszpókusz, meg akármi! Nem csak közlöd, hogy „és most menj át egy másik világba”, basszus! – méltatlankodott a kis aranyos.
 - Pedig ennyi az egész.
 - És még Andor azt mondta, hogy te majd elmagyarázod!
 - Komolyan ezt mondta? – Ez tényleg meglepett, aztán betudtam annak, hogy Andor is csak le akarta már koptatni ezt a kis szerencsétlent, mert túl sokat lóg a nyakán.
 - Nem, vicceltem, cseszd meg!
 - Jól van bébi, nyugi van! Vegyél egy mély lélegzetet, és…
 - Kurvára hagyd abba a szivatást, oké?
 - Én nem szivatlak! Meditációról már hallottál?
 - Mi a fasz van?!
Nem volt könnyű visszafojtanom a röhögést, az biztos!
 - Mindig ennyit káromkodtál? Csapj a szádra! Na, ha ilyen ideges vagy, soha nem fog menni! Meg kell találnod a lelki békéd, és…
 - ADAM, ÉN SZÉTVEREM VALAMIVEL A KIBASZOTT KÉPED!
 - Oké, oké, leállok – igyekeztem megőrizni a még megmaradt komolyságom. - Na ülj szépen vissza, és ne borulj ki mindenen. Szóval. Azt hiszem a fantáziádra szükség lesz, ami elvileg van, úgyhogy helyben vagyunk. Ha azt mondom, hogy keresd meg mondjuk hol van Lucy, az simán megy, igaz?
Gerard egy fintorral bólintott.
 - Akkor most keresd meg azt az éned, aki, hogy is fogalmazzak... egy másik, de közeli univerzumban van, és olyan, mint amilyen te voltál mielőtt megismertél. Érted?
 - Képzeljem el magam, hogy milyen lenne az életem nélküled? – morogta durcásan.
 - Mondjuk. – Nem voltam benne biztos, hogy így tökéletes lesz, de egy próbát mindenképpen megért.
 - Még a helyes turcsi orrod is megvan, nem varrattál egy ilyen ronda kampót a helyre! Bocs, nem akartalak kizökkenteni! Szóval, képzeld el azt, amilyen embernek voltál. Valahol él még ez az ember. Próbálj meg ráhangolódni – csodálom, hogy nem csuklott el a hangom az elfojtott nevetéstől, miközben adtam a nagy spirituális tanítót.
Gerard néhány percig csak döbbenten pislogott, aztán amikor feldolgozta, hogy ezt most éppen magamhoz képest komolyan gondoltam, hátrahajtotta a fejét. Jobb ötletem nem volt, hogy mivel kéne nekiállni. Mivel nekem nem volt „saját testem” máshol, amibe direkt belemehettem volna, az egész random működött, és nem mellesleg, ha fogalmazhatok úgy, kölcsönösen.

 - Ez nem megy! – pattant fel egy óra múlva, és kis híján, hogy elbőgte magát. Azért rendesen beleélte magát abba a képzelgésbe, hogy milyen lehetne az élete nélkülem. Helyes, helyes!
 - Előttem aztán sírhatsz, ne szégyelld! – vigyorogtam.
 - El fogom tudni én azt valaha mondani, hogy mennyire gyűlöllek?
Elmondani nem fogja tudni, de azért a tekintetén látszik. Meg az is, hogy még mindig imád.
 - Most ne ezzel legyél elfoglalva, hanem azzal, hogy érezni tudd minden porcikáddal, hogy milyen egy szebb világ! – Te jó ég, ezeket komolyan én mondom? Mindjárt idehányok ettől a sok nyáltól… -  Én egy szóval sem mondtam, hogy könnyű lesz.
 - Ezt élvezed mi? – meredt rám izzó tekintettel.
 - Kérsz egy kis vért? Nekem az általában segít – tereltem gyorsan a témát, mert momentán nem akartam, hogy megint belelovalja magát az önsajnálatba. Általában mulattató hallgatni, de most csak hátráltatná a munkát.
 - Belőled nem iszom – jelentette be undorodva.
 - Pedig segítene. Kitisztulna tőle az agyacskád, hidd el… Jobban úgyse tudom elmagyarázni, hogy hogyan csinálom. – A vállánál fogva magamhoz húztam.
 - Lehet, hogy annyira nem is érdekel.
 - Ne szórakozz már, még azt se élveznéd, hogy amíg iszol, minden titkomat megtudhatod? – rebegtettem meg a szempillámat, ő pedig felhorkant:
 - Titkod? Neked?
 - Na gyere… - intettem. Közelebb húzódott.
 - Ja, mindig elfelejtem, hogy nincs fogad! – röhögtem föl, miközben az ujján hordott gyűszűvel hasította föl a bőröm, a hegyes szemfoga helyett.
Túlságosan vágyott a véremre ahhoz, hogy bármivel is visszavágjon.
Hagytam, hogy a véremmel együtt magába szívja azt is, amit akkor érzek, ha hozzátok látogatok.
Teljesen megbabonázták az érzéseim, látta Liát, látta a ti világotok, a blogom, az internet szépségeit, Gizit, mindent, de ami az ő szempontjából is lényeges lenne, látta „saját magát”. Igaz, csak úgy, ahogy én láttam egy képen keresztül, de több volt, mint a semmi.
El kellett tolnom magamtól, annyira rákapott a potya mozira.
 - Így már világosabb, hogy csinálom? – vigyorogtam, remélve, hogy Gerard felfogott belőle valamit azzal a csöpp kis agyával.
 - Te komolyan… komolyan ennyire elhiszel mindent? – meresztgette a szemeit, mint valami maki - És még én csapom be magam? – röhögött fel, valahogy úgy, ahogy én is szoktam. Egy kis mellékhatása a véremnek, mindjárt elmúlik. Pedig vicces lenne, ha ilyen vidám maradna.
 - Kapizsgálod már?
 - Ja.
 - Helyes! Na akkor folytassuk!
 - Csak egy kérdés.
 - Majd utána – intettem idegesen, mert már mindennél jobban vágytam rá, hogy Gerardot a saját testébe tuszkoljam. Képletesen fogalmazva.
Persze azonnal jött a kérdéssel:
 - Amikor Velem szórakoztál, azt is ugyan így elhitted?
 - Számít ez most? – forgattam a szemem, de mivel tudtam, hogy így előbb szabadulok, válaszoltam - Oké, ha ez rendbe teszi a pici lelked, akkor igen, elhittem. A nélkül nem csináltam volna.
 - Oké, leszarom. Na, folytassuk! – és hanyatt vágta magát az ágyon.
Valamiért az az érzésem volt, hogy még mindig a vérem munkálkodik benne. Helyes.

0 megjegyzés: