2

29/14.nap: Terveim a jövőre nézve

Posted in ,
Világuralom nálatok. Még mindig. Rendíthetetlenül.

Hogy miért? Mert miért ne?
Egy világot leigázni mindig jó szórakozás. (Bár Priscilla ezzel sem ért egyet, anyám sokkal inkább, de ezt most inkább hanyagoljuk...)

Első lépésnek az is elég, hogyha legalább az internet bugyraiban egyre több kedves emberrel ismerkedem meg. Ezzel eddig úgy érzem viszonylag jól haladok, de nem szeretek semmit elkiabálni. Ó, dehogyisnem!

Azt ígérem, hogy akiket úgy ahogy megkedvelek, azokkal aranyosan fogok bánni, és szerintem nekik sem lesz ellenükre egy szép új világ, mert lássuk be, ahol ti vagytok az nem éppen alkalmas már hosszú távon az emberi létforma fenntartására.
Én már végignéztem ezt a folyamatot egyszer, és ha valakinek, hát nekem elhihetitek, hogy a globális felmelegedés és társai nem csak kamuduma.
Mit kezdenétek víz nélkül, de most komolyan? Ennek a bolygónak bizony egyszer vége lesz, ha ilyen kitartóan folytatjátok a környezetszennyezést. Persze környezetszennyezés meg egyebek nélkül is, de úgy lassabban.
Jó, tudom, tudom, nálunk is szajkózták ezt rendesen, hogy óvjuk a környezetet, blabla, a végén mégis mindenki leszarta, aztán bumm! Nekünk meg valamit tenni kellett, mert nem igazán volt ínyünkre az elsivatagosodás... Akárhogy is nézzük, nekünk nincs ínyünkre a nagy meleg.

Félreértés ne essék, nem akarom én most előadni a nagy környezetvédőt, pont leszarom, hogy mi lesz a ti kis Földetekkel, mindössze annyit remélek, hogy még előbb át tudok jutni hozzátok, mint hogy totálisan tönkreteszitek az élőhelyeteket. 


A világuralomra törésen belül persze vannak kisebb szakaszok, amik a terv részét képezik, mint például "Raven" áttuszkolása Gerard testébe, és ez által a ti világotokba, saját test szerzése magamnak, eltölteni egy kellemes, és vérben tocsogó estét Gizivel, ja, meg kiadni egy regényt. Tényleg Jázmin, Jázmin, hogy állsz tündérbogárkám? Úgy kezdtem ezt a blogot, hogy majd a leendő könyvről fogok rizsázni, de hát Gerard nem megint elvette az eszem? Oké, igazából nem ő volt. Egy ember (vagy vámpír) erre a tettre élete során csak egyszer képes. Legalábbis az eddigi statisztikáim ezt igazolják. Tényleg, erről eszembe jutott egy újabb kihívás... Bele tudnék szeretni kétszer ugyan abba a személybe? Nem, nem Gerard lesz az. Ebben 100%-osan biztos vagyok. Az egy kis sipítozó köcsög. Átgondolom, kik jöhetnének esetleg szóba...

2 megjegyzés:

  1. Adam, ha meg tudsz minket- embereket- menteni magunktól, akkor nagyon szurkolok :-)
    A kihívásra pedig kíváncsi lennék, hogy ilyen romantikus témából mit hozol ki :-)

    VálaszTörlés
  2. Igazából kétlem, hogy egymagam meg tudnálak menteni titeket. Meg igazából nem is érdekem, csak még néhány száz évet húzzatok ki! :D

    Ha jól informálódtam, olvasod a Gerardos ficet, úgyhogy... sokkal romantikusabbra azért ne számíts. De mostanában sokat gondolkodom azon, hogy kivel lehetne még valamit kezdeni.

    VálaszTörlés

Wattpad