0

NaNoWriMo - Vége

Posted in , ,


Megcsináltam.
Mondjuk már vasárnap meglett az 50 ezer szó, nagyjából miután feltettem az előző blogbejegyzést, de azóta nem volt időm/lelki erőm ide is írni. (később meg írni volt, csak nem fejeztem be, így csak most került fel, hiába rágta Adam a fülem, bocsi.)
Ma meg lesz a 60 ezer is. (Ezt úgy szombat magasságában írtam, azóta már szépen túl vagyok rajta,)
Azt hiszem az egyik legjobb döntésem volt, hogy belevágtam ebbe a kihívásba, mert elképesztő nagy lökést adott abban, hogy újra tudatosuljon bennem: nekem írnom KELL. Nem baj az, ha közben igencsak más irányultságú egyetemen tanulok, nem baj az, hogy ezer más dolog van amivel szeretnék az életben foglalkozni, írnom azt egészen biztosan kell, mert olyan ez nekem, mint egy meditáció, teljes mértékben kikapcsol, ellazulok, és enyém az egész világ. Mármint az A világ.
Tényleg sokat volt velem a csaj. Most itt nyomakodik előre büszkeségtől dagadó mellel, aztán majd mindjárt mesélek nektek én is erről a vége szakaszról.

a végeredmény


November első hétének legelején azt hittem meg fogok bolondulni. Vicces ez attól, aki szabadideje egy részében magában beszél... A november 4-5. volt a kritikus pont, Adam nem túlzott akkor, amikor azt írta, hogy szinte már tikkelt a szemem, annyira fel voltam pörögve. Alig tudtam aludni, becsuktam a szemem, és csak a történeten kattogott az agyam, amit akkor éppen természetesen imádtam, csak a másnap volt mindig nagy húzós.
Aztán amikor rájöttem, hogy idegösszeomlás nélkül is produkálni tudom azt az 1667 szót, kicsit megnyugodtam, és sikerült felvennem a... (úristen, mennyire deja vu-m van, és még mindig, és mindig, és mindig... ijesztően sokszor van ez az érzésem írás közben. De még mindig. Na jó, ha addig várok, hogy elmúljon, akkor sosem lesz befejezve ez a bejegyzés.)
... tehát sikerült felvennem egy napi ritmust, hétköznapokon este 8 és 10 között írtam, és addig semmi mással nem foglalkoztam, csak és kizárólag az írással. Írtam volna én tovább is, csak az a nagy baj velem, hogy ha nem alszom nyolc órát, akkor egyszerűen életképtelen vagyok.
Sikerült mindent összeegyeztetnem, a való világom mindazzal, ami itt folyik, azt hiszem ez az egésznek a lényege. Én lennék a legboldogabb, ha ez mindig így menne.



Maximálisan azért nem vagyok megelégedve magammal, mert a regényt már biztosan nem sikerült befejeznem a hónapban (hát nem sikerült...), szóval még a december elején is tartani fogom az 1667 szószámot, aztán pihenek néhány hetet, elásom a kéziratot jó mélyre, aztán kipihenve szedem elő. Mondanám, hogy Adamet is elküldöm valahova, de az úgyis reménytelen. Csak jelzem, hogy tegnap igen lemaradtál a napi minimumtól.

Több mint a felét írtam.

Melyik számrendszerben?
Hagyjuk Adam, ma meglesz.
Mi? Tudjátok min hasalt el a csaj? A szexjeleneten! Hát én azt hittem sírva fakadok! Nagy mellénnyel vágtatott előre végig, hogy fú, tartsunk már ott, és mennyire baromira szexi lesz az egész, erre én szépen mesélem, ő meg: "Adam, ilyet nem írok!"
Ilyet nem ír...
Nem hasaltam el rajta!
Idézzek?
Dolgozni kell még rajta, na!
Az a legjobb rész az egészben, erre te elkezded itt cicomázgatni. Mondjuk várható volt, de azért reménykedtem, hogy nem cseszed el. Csinálsz belőle nekem valami Szürke ötven faszságot.
Nem csesztem el! És hadd örüljek már annak, hogy mennyit elértem már eddig!
Ó, persze, azt élveznéd, hogy most hátra dőlsz, és te vagy az istennő, amiért megírtál 60 ezer francos szót, amit úgy egyébként mind én diktáltam. Csak megemlíteném, hogy az utóbbi 5000 ezerből a fele nem ér egy kalap szart se, úgyhogy csak ne bízd el magad túlságosan.
Köszönöm a motivációt.
Nagyon szívesen.
*



Eddig voltak a már szombaton bepötyögött sorok, még annyit akartam hozzáfűzni, hogy rengeteget tanultam ebben a hónapban. Főleg magamról, de azért Adam is okozott egy kis meglepetést azzal, hogy ennyire jól lehet vele dolgozni, már ha éppen nem cseszi le a fejem azért mert nem vagyok a legjobb formámban.
Most mondd, hogy nem volt jogos! És még mindig gyenge pont a sztoriban, ajánlom, hogy ma húzz bele!
Rendben...
Most tényleg rendesen össze kell szednem magam, hogy így a lezárt NaNo eredmények után ne aggodalmasodjak a közelgő zh-roham és vizsgák miatt. Ráadásul annyi mindent kéne írni, hogy az nem igaz! Itt is le vagyunk már maradva jó pár könyvkritikával, pedig a Cigányútól muszáj lesz íni, na meg egy karácsonyi Crowley/Azirafael fic is várat magára.
Na attól mentesen meg az isten!
Ne aggódj, neked semmi közöd nem lesz hozzá.
És mit kapok karácsonyra?
Majd kitalálok valamit.
Én is hozzászólok még így a végére, elvégre ez az én blogom, a kiscsaj csak bepofátlankodik ide, hogy legalább egy kicsit írónőnek érezhesse magát. Oké, valójában nem bánom, legalább feldobja a hangulatot. Majd lehet, hogy lesz egy kis arculatváltás a blogon, mert őszintén szólva kicsit jobban élvezem én is ezt az őrült író és karakter dolgot, mint hogy túlvilági démon vagyok, és már lassan két éve nem tudok szert tenni egy épkézláb, saját fizikai testre, és hetente kapok egy emailt, hogy "Te tényleg vámpír vagy?".
A Gy.I.K-nél jobban nem fogom egyesével elismételgetni, és amúgy is, baromira kezd untatni a téma. Szóval inkább Liát juttatom elmegyógyba, az viccesebb mint ezredszerre is leírni, hogy nem, nincs fizikai testem, és nem, nem léteznek  nálatok vámpírok.
Ez már rohadtul nem kapcsolódik a NaNoWriMóhoz...
És?

Miért térsz el folyton a tárgytól? Állandóan.
Akkor írok egy külön bejegyzést.
És akkor mikor írom a sztorit?
Hosszú még az este. Jól van, jól van, ne kezdjél el kiborulni!

0 megjegyzés:

Wattpad