Szösszenetek: regény, Gerard meg Night Vale

Megint egy "különösebb értelme nincs, de azért magyarázok" jellegű blogbejegyzés következik, mert Lia végzett a vizsgáival, és ennek örömére beállt nála a "hirtelen túl sok szabadidőm lett, és nem tudok mit kezdeni vele" állapot, amiről már volt szerencsém megtapasztalni, hogy ilyenkor még amiatt sem kezdi el magát összekapni, ha egészen véletlenül meggyullad a pulóvere ujja. Szó sincs azért öngyulladásról, volt ott egy gyertya is.

Szóval most nekiesek egy listaféleségnek arról, hogy mit is kéne csinálunk az elkövetkezendő hetekben. Leginkább Liának szól, hátha motiválja, hogy így meg van rá az esély, hogy a hónap végén az orra alá dörgölhöm ezt a bejegyzést azzal a mondattal, hogy te szerencsétlen, már megint nem csináltál semmit!
Persze, jöhet azzal, hogy ne legyek hajcsár, nekem itt az egész öröklét, de neki nincs!
Drágám, huszonévesen teperhetnél kicsit jobban azért a hőn áhított könyvért, mert az rendben, hogy én megígértem, hogy szerzek neked kiadót, meg pénzt, meg mindent ami kell, és igen, mint láthatod írásba is foglalom, de ahhoz be kéne már fejezned azt a kicseszett könyvet! Egy hónap alatt képes voltál megírni a teljes kéziratot, de azóta egy szót sem javítottál rajta!

Tudom, tudom, hogy ezt már írtam, de egyszer csak eljut az agyáig, hogy most már talán hozzá kéne látni.

Tehát elsőrendű teendő rendbe rakni azt a rohadt könyvet.

Aztán kideríteni mi ez az egész szarság Gerarddal. Hogy lehet egy emberből több? Az rendben, hogy nem teljesen ugyan az az ember, de valahogy a lénye mégis közös. Egyáltalán miért? Vagy van egy lény, ami akarva, vagy akaratlanul átalakul valami mentális klónná?
Az is rendben, hogy én vagyok az állítólagos karakter, és nekem kéne ezeket tudni, de higgyétek el, az én oldalamról legalább olyan kusza ez az egész, mint tőletek nézve. Sőt, még kuszább, mert nektek alapvetően az egész csak egy mellékes időtöltés, és igazából nem hisztek benne komolyan. Tudom ám én hogy így van, nem vagyok hülye. De ez így van rendjén, mert aki száz százalékban elhisz egy ilyen légből kapott baromságot, hogy túlvilági vámpírok, meg ilyesmik, az szimplán hibbant. Igen, megint magam ellen beszélek, de mindig bele kell kalkulálnom, hogy még mindig nem létezek fizikailag a Földön.
Persze nekem is nagyrészt szórakoztató időtöltés, de azért mégis más, ha biztos vagy a dologban, meg ha csak úgy olvasgatsz dolgokat, mert éppen ez köt le.

Andor amúgy rendíthetetlen lelkesedéssel vizsgálja az általunk elérhető párhuzamos univerzumokat, meg ha már ott tart, a teremtés folyamatát is, de eddig nem ért el számottevő eredményeket. Nem igaz, hogy száz emberből maximum egy alkalmas nálunk a vizsgálatokra, nálatok meg lépten-nyomon akad egy írásmániás huszonéves csaj, aki fantáziavilágokban éli ki magát, mert ez egy remek időtöltésnek tűnik, és látszólag kevesebb veszéllyel fenyeget, mint a drogok vagy az alkoholizmus.
Hát, nézőpont kérdése...

*

Továbbá jó pár könyvvéleményezés vár ránk, szegény Pratchett igazán el lett hanyagolva.
Meg a Sherlock új évadáról is fogok írni.
Muhaha!

Sherlock. 160 éves múlt a földi számításaitok alapján, szóval azt hiszem még várhatok egy kicsit ezzel a röpke hat-hét évemmel, amit fel tudok mutatni. Loki meg, basszus, ő konkrétan mitológia. Na persze van azért Harry Potteretek is, ő elég gyorsan leteperte a világot, de hogy az én tempóm mi lesz, azt meg sem tudom saccolni, mert Lia tevékenysége igencsak befolyásolja. Francban.
Ahelyett, hogy a nap huszonnégy órájában VELEM foglalkozna, jajj Sherlock és John, meg jajj Crowley és Azirafael, na meg a legújabb üdvöskék jajj Cecil és Carlos.
Nem vagyok féltékeny.
Nem szoktam az lenni.
Ja, de mégis.
De most Lia érdekeiről beszélek! Csakis.

Cecilre visszatérve.
Ezt hallgassátok meg: A Story About You
(A fordítás pedig még mindig Raistliné.)
Zseniális rész, de komolyan! Egy történet rólam, rólunk, meg talán rólad is...

forrás: lauggie.tumblr

Na jól van, most egyelőre ennyi volt a fecsegés - nagy lista azért nem lett belőle -, mert közben talán sikerült rávennem Liát, hogy javítsa a Menthetetlent (illene már belőle legalább valami kis ízelítőt feltöltenem, mi? ;P), vagy minimum összerakjuk az MVR következő részét.
Gyerekek, hogy az a sztori mekkora egy rakat gőzölgő szarkupac volt eredetileg! Ritkán szégyellem magam, de azokat olvasva azért már kezdem.

*

Update:
Hogy lista is legyen. Ezt Lia írta össze saját magának még nagy újévi fogadalomként.

Január
írás:

• - felépítem az MVR 2 szerkezetét (+ napi minimum 1000 szó hozzá!)
• - novella a merengő pályázatra
• - legalább MEGPRÓBÁLOK egy cikket írni 
• - Menthetetlen javítás
• - meg esetleg I'm Ok...

  Na meg még egy rakat személyesebb jellegű dolgot, de az nem hagyta feltölteni. Mondjuk nem tudom a "veszek polcot az IKEA-ban" miért olyan rohadtul személyes és titkos, de biztos...