A nyolcoldalú tükör másik lapján

(„Limitált olvasmány”, tehát addig díszeleg a blogon ami Lia vagy Adam meg nem gondolja magát. Vagy egymást.)

Annyira absztrakt társalgás, hogy szinte már teljesen reális.
Aki értelmet talál benne, annak kedves egészségre.

*

– ’Za, drága ’Za, annyira, de annyira imádnivalóan szerencsétlen vagy! Ilyenkor igazából szana-szét csókolgatnám a szüntelenül vigyorgó fejed! Komolyan azt hiszed, hogy jobb lenne nekünk Lia nélkül? Komolyan? És ne, ne jöjj nekem azzal, hogy béna vagyok, és nem vagyok képes erős karaktert összehozni, tehát én tehetek mindenről! Nézz rá anyádra, vagy mondjuk Juliára. Vagy akár a kis angyalhajú Chrisre. George-ot meg aztán ne is említsük velük egy lapon! Neki nem kell totálisan rámtelepednie, hogy vacogni kezdjek, elég csak egy pillanatra rágondolnom és végigfut a hátamon a hideg!
Azért te vagy itt, mert téged szeretlek. Téged szeretlek nézni, mert senki sem parádézik úgy, mint te. Ezért raklak ki téged a kirakatba. Ennyi.
– Oké, én nem fogok szarakodni, ha te sem!
– Én nem szarakszom. Neked jött a nagy ötlet, hogy likvidálni akarod Liát. Mégis minek? Ssss! Költői kérdés volt! Pontosan úgy viselkedsz, mint egy lökött kissrác, egy ezeréves kölyök, aki sosem fog felnőni. Megszülettél, oké, előtte lehettél valami démon, de csak a saját világod démona, nem pedig mindenható. És lásd be végre, nem nagy szám, hogy saját világod démona vagy. Azt meg már csak suttogva teszem hozzá, hogy ha minden igaz, még el is vertek, mint a szart. Nézd meg a Földet! Mennyi, mennyi démon, mind létezik, mind igazi, és harcolnak azért, hogy kit imádjanak jobban. És te? Te csak idecsöppentél, a nyakamba kerültél, és ezért szeretlek minden karakternél jobban, mert az enyém vagy. Értem én, hogy be akarsz állni a sorba, de szerinted mennyi esélyed lenne például egy Loki ellen? Lucifer és társai ellen meg aztán pláne! A te kis világod pontosan annyit ér, mint a földi emberek között az én életem. Milliárdok közül egyetlen egy. Ráadásul egy pici, pici világocska, kevés istennel ezres nagyságrendeket nézve kevés „természetfeletti” lénnyel és még kevés emberrel is.
– Aha. És nem bassza a kis csőröd, hogy csak ennyire vagy képes?
– Sajnálom. De komolyan, és egészen biztos, hogy jobban sajnálom, mint te. Egyszer talán sikerül tényleg együtt dolgozunk, és akkor lesz valami, de amíg mindig kitalálsz valami idiótaságot, amikor úgy tűnik, mintha sínen lenne a dolog, nem tudok veled mit kezdeni. Én csinálok valamit, te meg fogsz egy husángot és szétvered az egészet.
– Talán mert szar amit csinálsz, ebbe még nem gondoltál bele?
– Nem foglalkozhatok csak veled, ha ezt tenném rengeteg elképesztő lehetőségtől fosztanám meg magam. George, George, George! Hogy én mennyire imádom nézni az arcodra kiülő gyűlöletet, amikor csak rágondolok! De ne aggódj, vele soha nem lesz olyan mély kapcsolatom, mint veled. Azért annyi eszem még nekem is van, hogy ne engedjem majd randalírozni a fejemben. Ne így.
Szeretlek, imádom az apró szórakoztató, és igazából jellegtelen kis kísértéseidet, amik kimerülnek néhány szexuális fantáziában. Te a múzsáidból élsz, te vagy az örök és mindig megújuló szenvedélyes szerelem. Legalábbis ez szeretnél lenni. Te vagy a kamaszfiú, aki ki akarja élvezni az élet minden lehetőségét, és mivel halhatatlan vagy, ez nem áll másból, csak ciklikusan újra és újra eljátszod ugyan azt. Ez lehet, hogy neked szórakoztató, de kívülről nézve unalmas. De jó a marketingstratégiád, az tény. Kifejezetten divatos vagy, és megállás nélkül karattyolsz, ha hagylak. Mindenki máshoz puhatolóznom kell, hogy végre valamit elhintsen, te meg csak mondod, és mondod, és mondod, igaz, még akkor is hazudsz, ha éppen kérdezel. Azt mondogatod mindig, hogy játszunk tiszta lapokkal. Ezek az én lapjaim.
– És ki is mered őket teríteni? Na hadd lássam, nyomd fel ezt a szép kis kupacot a netre! Úgy legyen nagy az arcod!
– Csábító. Azt hiszem, jót tenne a lelkivilágomnak.
– De nem fogod.
– Még átgondolom.
– Amennyiben ez azt jelenti, hogy átírod, akkor nem ér az egész. Mi lenne, ha hagynánk ezt az egész baromságot, és ott folytatnánk, ahol kell?
– Szóval én szemet hunyok afelett, hogy egy kis nyomi vagy és adom a szerencsétlen írócsajt, akinek még egy ilyen szedett-vedett akármivel is meggyűlik a baja? Néhány órája még ki akartad nyírni Liát, mert annyira használhatatlan, és elzár tőlem! Lásd be ’Za, neked ugyan annyira praktikus Lia, mint nekem. Mellette tudsz érvényesülni, mellettem nem tudnál. Ha csak én vagyok, akkor te mehetsz haza Eiia nyakán lógni, mert azon kívül, hogy kitöltöd az unalmas óráimat, az én életem ugyan úgy menne tovább nélküled is. És a szomorú hírem az, hogy mással is el tudom tölteni a szabadidőmet.
Amúgy kezdem azt hinni, hogy igazából azért buzulsz annyit, mert olyan masszív anyakomplexusod van, hogy minden nem-teljesen-hülye-picsa csaj után nekiállsz nyüszögni.