Tristen Scotelly rövid pályafutása démonként

I.

ADAM

Nem sok konkrét elképzeléssel indultam neki a portyának, tizenéves srác legyen, ennyi. Csak alapanyagot kerestem, amit majd kedvemre alakítgatok. Teremteni fogok. Talán az lenne az igaz, ha egy csecsemővel kezdenék, de a nem létező apai ösztöneim azt diktálják, hogy ha már pelenka cseréléssel és effélékkel akarok pepecselni, akkor az legyen az én hús-vér csemetém, ne csak egy lopott kölyök. Végezze el más a piszkos munkát. Oké, tudom, a csecsemő és a kiskamasz között van még jó pár év, de... Kinek magyarázkodom? Egy fincsi, alig pelyhedző fiúkát akarok gyömöszölni, aki még könnyen befolyásolható a világnézetet illetően.

Ráérősen bóklásztam Caligo egyik csinos kis kertvárosában, ami egész ügyesen kimaradt Mort tisztogató politikáját követő utcai zavargásokból. Meglepően hamar túltette magát a világ azon, hogy végigtarolt rajta egy diktátor. Hát, ilyen az élet, jönnek-mennek az exhibicionista egyeduralkodók errefelé.
Az egyik házban üvöltő a zene, nevetés, buli. Néhányan a kertben piáltak, füzetek, smároltak, de egyértelműen odabent zajlott az igazi szórakozás. Az átlagéletkor olyan tizenhat év körül mozoghatott. Jó lesz ez.
A kert túlsó végében álló fa egyik vaskos ágáról hinta lógott, a hintán egy világosbarna hajú srác lökte magát unottan. Kezében sörösüveg, arcán illuminált bánatosság.

- Helló! - álltam meg előtte.

Lassan felemelte a fejét, és végigmért.

- Mi van?

- Unatkozom - vontam meg a vállam.

- És pont hintázni akarsz? - húzta el a száját gúnyosan.

- Inkább beszélgetni.

- Miért, ki a franc vagy?

- Adam.

- Aha - húzta meg az üveget.

- Nem akarsz valami ütősebbet?

- Most komolyan, mit akarsz? - villantotta rám a sötétzöld szemeit. Én is bemutattam egy kis szemvillogtatást, az egészen másfajtából. Pislogott, arra gyanakodva, hogy már bőven eleget ivott ahhoz, hogy vörösen izzó szemeket hallucináljon. Újra csináltam, megfűszerezve egy igazi szatír-vigyorral.

- Ezt hogy csinálod?

- Adottság. Ha eljössz velem egy sétára, mutatok még izgalmasabbat is - nyájaskodtam, mint egy vérbeli cukrosbácsi.

- Szivatsz. Nem igaziak.

A hátamon fekete füstszerű anyagból szárnyak bontakoztak ki.

- De bebasztam - motyogta, felkászálódott a hintából és elindult vissza, a ház felé.

Ez így unalmas. Annyiszor eljátszottam már, és mindig ugyan az a vége. Napokig, hetekig elvagyok, baszogatom, aztán annyi. Kéne valami friss.

Előtte termettem.

- Utolsó szavak?

- Menj a francba!

Elkaptam a srácot a derekánál fogva, kicsit be kellett hajlítanom a térdem, hogy a feszes kis fenekét az ágyékomhoz tudjam szorítani. A feje búbja még így is csak az orromig ért. A szájára tapasztottam a kezem, majd egy kietlen parkba teleportáltam vele, hogy ne keltsen feltűnést a sikongatásával. Itt már ordíthatott, ahogy csak a torkán kifért, amikor a nyakába mélyesztettem a fogaimat. Régen csináltam ilyet, komolyan. Még régebben volt,. hogy ennyire spontán tett lett volna. Az utóbbi évszázadokban játszottam az igazi romantikus alkatot, aki csak hosszas ismerkedés után döntött úgy, hogy bárkit is maga mellé fogadok ilyen módon. Magam mellé? Na azért ne túlozzunk. Magam alá.

Hamar végeztem a sráccal, igazán lehettem volna kicsit teátrálisabb, de már alig vártam, hogy kinyissa a szemeit az én újdonsült kicsikém. Tudom, mindenkit érdekel, hogy hogyan történik pontosan ez az átváltoztatósdi! Megharapom, kiszívom az összes vérét, aztán belé töltök kicsit a saját véremből. Csiribí-csiribá így lesz a friss vámpír. Jó, azért kell hozzá egy csipetnyi lélekrablós-cserélős hókuszpókusz is. Lia sem képes kinyögni, hogy pontosan hogyan kell karaktert csinálni, mert "tök nehéz megfogalmazni" blabla.

- Hol vagyok? - nyögte kábán a kis srác.

- Nem tök mindegy? Involár lettél, szerintem ez érdekesebb téma.

(Ja igen, az involár. Nálatok ugyebár vámpír néven parádézom, de Lia azt mondta, hogy szép lassan igazán kezdhetnénk bevezetni ezt az elnevezést, ha már egyszer odahaza ez a "fajom" neve. Szóval nesztek, szépen, lassan.)

A srác azonnal arra gondolt, hogy ez hülyeség, és csak álmodja. Furák az emberek, hogy számukra irreálisnak tűnő helyzetekben mennyire szeretnek az álmaikba kapaszkodni, amikor az álmukban mindig a valóságba vezető kiutat keresik.
Ráhagytam a dolgot.

- Mihez van kedved újdonsült földöntúli erőddel? Persze most még csak óvatosan mocorogj, előfordulhat egy kis kellemetlen kábaság.

Máris jött a "tegyük fel, hogy ez nem csak egy álom" fázis. Imádom, imádom! Miért nem csináltam korábban? Annyira imádnivaló nézni a kis összezavarodott tekintetét. Főleg hogy ilyen kis fiatalka! És most már örökre tizenegynéhány éves lesz. Kellett egy kis önuralom hozzá, hogy ne most azonnal hámozzam ki pólójából. Naná hogy kívánom, hiszen az enyém, az én újdonsült kis teremtményem. Legszívesebben Gizi orra alá dörgölném, hogy mennyire olyan kis cukisággá lehet kupálni, mint amilyen az a srác, akinek a képét már többször elküldte (valami vörös pulcsis kölyök, ha jól emlékszem) és rendesen felcsigázta vele az érdeklődésem. Kicsit mindig furán érzem magam, amikor itthon Gizire gondolok. Ilyenkor mindig úgy érzem, mintha az a nőszemély tényleg csak az én fejemben létezne. Persze ez csak nézőpont kérdése.

- Na mi a helyzet Tris? - vigyorogtam. Egyedül az anyja hívta így a srácot, mindenki más Scotty-nak. Ez úgy jött össze, hogy a drága anyuka a harmadik fiúgyerekének végre sikerült kiharcolnia a Tristen nevet, a rég megboldogult nagyapja után. Ezzel nem aratott osztatlan sikert, aminek az lett a vége, hogy a suliban a Scotelly vezetéknévből a Scotty ragadt a fiúra. Nekem jobban tetszik a Tris feminin csengése, mert hát mindannyian tudjuk mi lesz a fiúka sorsa.

Tris egyelőre nem sokat tudott szólni, el volt foglalva azzal, hogy egyáltalán két lábra álljon.

Szerintem a szuperhősök és mindenféle természetfeletti kreatúrák fénykorában mindenki bőven látott már elég filmet olyan jelenettel, ahol a főszereplő éppen az újdonsült erejét próbálgatja csetlés-botlás közepette. Esetünkben ez úgy nézett ki, mintha egy kiskamasz most először próbálta volna valami fincsi party-drogot. Néhány esetlen lépés után megkezdődött a remegés.

- Max fél óra, és kutya bajod nem lesz - bátorítottam. - Egy zöldfülű próbálkozásával napokig, akár hetekig is szenvednél, míg bele nem őrülsz az érzékszerveid átalakulásába, de neked olyan rohadt nagy mázlid van, hogy egy igazi profi változtatott át!

Tris a térdeire zuhant és sugárban vért hányt a fűre.

- Ne pánikolj, attól rosszabb lesz!

Megpróbált négykézláb tovább mászni.

- Gyere ide szépen! - sóhajtottam, majd mikor továbbra is a fűben kúszott, erélyesebb hangnemre váltottam. - Azt mondtam, ide!

Elkaptam a pólója nyakánál fogva, és magam mellé rángattam a fűbe.

- Így ni! Nagyon kis csini vagy, mondták már?

Némileg még mindig ahhoz tartotta magát, hogy az egész csak valami rémálom.

- Nem olyan rossz ez, na! - nyomtam a vállamra a fejét, és a haját simogattam. Nem igazán értem el vele nyugtató hatást, a kölyök kezdett szép lassan a totális pánikba süppedni.

Megharaptam a szabad karom, és az orra alá toltam a vérző sebet.

- Igyál, attól kicsit lenyugszol! Ugye nem akarod az elkövetkezendő örökkévalóságot kukán tölteni? Mesélj valamit! Melyik kiscsajt akartad a buliban megdöngetni?

Válasz helyett elájult. Nem pont úgy ahogy egy élő ember ájulna el például attól, hogy nem megy elég vér az agyába. Inkább az elméje váltott szundi üzemmódra.

- Jó, akkor pihengess még egy kicsit - sóhajtottam.

Hagytam, amíg magától ébred fel, mert hát igazán ráértem. Így jobban megnézve elég jellegtelen ábrázata volt. Oké, hogy éppen nincs magánál, de ezen kívül is az a "tipikus szomszédsrác", akiről úgyis mindenki megfeledkezik. Na majd a démonság felturbózza a jellemét!

- Ez nem csak álom? - pislogott fel a csillagos égboltra.

- Nézőpont kérdése. A tiédből nem az, szóval szedd össze magad egy kicsit, mások ölni tudnának azért, amit most tőlem kaptál.

- Haza akarok menni - nyögte.

- Oké.

A szobája közepén álltunk. Illetve én álltam, és a hóna alatt tartottam a srácot amíg sikerült feldolgoznia, hogy most már függőleges helyzetben kéne lennie a talajhoz képet. Sikeresen le is borította az asztala széléről a lámpáját.

- Egy kis gyakorlás, és te is fogsz tudni teleportálni - biztattam.

A lámpa okozta zajra Tris húsz éves bátyja trappolt be a szobába. Igazából sokkal szexibb volt, mint Tris, bár ezt talán csak az okozta, hogy egy rövid pizsamanadrágon kívül semmi egyebet nem viselt, és bizony rendesen körvonalazódott a szerszáma a vékony anyagon keresztül

- Basszus, te meg hol a szarban voltál, anyáék már... - tódította, aztán meglepetten meredt rám. - Ez meg ki?

- Kicsit szétcsúszott a kölyök a bulin, én meg hazahoztam - vigyorogtam, és leplezetlenül fixíroztam a srác cuccát.

- Ö... Kösz, de ki vagy?

- Mike haverja - közöltem. Persze csak annyira volt fogalma róla, hogy ki a franc az a Mike, mint nekem.

- Öh, oké. De hogy... - Azt akarta kérdezni, hogy hogy jöttünk be úgy, hogy neki fel sem tűnt. Inkább nem fejezte be. - Kösz. Felhívom anyáékat - mondta, és kifordult a szobából.

Én újra Trishez fordultam, aki az utóbbi percekben kábán meredt maga elé.

- Na figyelj töki, ahogy elnézem, nem vagy a helyzet magaslatán. Itt hagylak egy kicsit, búcsúzz el anyádéktól meg a bratyódtól, hajnal előtt jövök érted, mert az eddigiek alapján, nem lenne annyi eszed, hogy bebújj a szekrénybe, amikor felkel a napocska. Benne van a pakliban, hogy megrágcsálod valamelyik családtagod, de legalább kiderül, milyen az önuralmad. Néhány óra és jövök! - Megborzoltam a haját és köddé váltam.

Elveszetten állt a szoba közepén, majd lerogyott az ágyra. Addig ott is maradt mozdulatlanul, amíg a szülei haza nem értek. Jó, hát az ilyen random átváltozás nem tesz valami jót az ember idegeinek.

- Hogy gondoltad ezt? - robogott be az anyja a szobába. Apja vérbeli papucsférjként követte a tekintélyes méretű hölgyet. - Megbíztam benned, elmehettél arra a bulira, és ez a hála? - rikácsolt a nő. - Eltűnsz az éjszaka közepén? Mégis miért kell az összes fiam miatt halálra aggódni magam? Tris, azt hittem te megbízhatóbb vagy az összes bátyádnál együttvéve, és most ezt kapom? Lehelj rám, gyerünk, mennyit ittál? Nézz rám! Drogoztál? Szülinapi buli, mi? Pedig Louisa milyen tisztességes lánynak néz ki! Lefogadom, hogy a szülei semmit sem tudnak az egészről! Vagy nem is náluk voltál? Megígérted, hogy legkésőbb tizenegyre itthon vagy! Hajnali három van! Már a rendőrségen is jártunk! Hol voltál? Válaszolj, mert az elkövetkezendő életedben a lábadat sem teheted ki a szobádból!

Tris fiatalabb bátyja is megérkezett, így most a pizsamás sráccal ketten lestek be a szobába anyjuk válla fölött. Kaján vigyorukat elnézve ők már végighallgatták párszázszor anyjuk ilyesfajta kitörését. Roppantmód szórakoztatta őket, hogy végre az öcskös is letett valamit az asztalra.

Tris némán bámult anyjára, de inkább nem szólt semmit, mert még magát sem tudta meggyőzni arról, hogy nem drogozott, nem hogy az anyját.

- Semmi mondandód? - A nő feje már lilult a méregtől. A férjét sem hagyta volna ki a jóból. - Phil indítsd be a kocsit, megyünk gyomormosásra!

- Anya, hagyd már, alig ihatott valamit! - szólt közbe a pizsamagatyás srác.

- Ó, mert te aztán nagy szakértő vagy az ilyesmikben! - rikácsolt az anyja. - Miért ilyen fiúkkal vert engem a sors? Tris, hát nem tanultál semmit a bátyáid hibájából? Én igazán megtettem mindent! Mindent!

- Na jó, én húztam aludni - emelt fel megadóan a kezét a fiatalabbik báty.

- Én igazán megbíztam benned Tristen, miért kellett eljátszanod ezt a bizalmat? - A rikácsolás helyét kezdte átvenni a hüppögés.

- Szálljatok már le rólam! - fakadt ki Tris.

Újabb kiabálás a kedves mamától.

- Nem tűröm el ezt a hangnemet!

- Csak aludni akarok, holnap annyit ordibálsz velem, amennyit csak akarsz, szétrobban a fejem!

- Ó, a tökmag, holnap rosszabb lesz! - vigyorgott a pizsigatyás. A nő a megjegyzést elengedte a füle mellett, és újra a férjéhez fordult.

- Phil, ne csak állj ott, a te fiad is! Tris, csak azt mondd meg miért? Miért kell ilyen felelőtlenül viselkedned?

- Hagyjatok békén!

- Rendben! - A mama már szinte visított. - De ennek még nincs vége! Közel sem!

Miközben kicsörtetett a kis szobából Tris bátyjának vigyorával találta szembe magát.

- Mit vigyorogsz? Szégyellned kéne magad, az öcséd tőled tanulta ezt a hozzáállást!

A mamával ellentétben nekem tetszett a pizsigatyás vigyora, ennek köszönhetően vele külön eljátszottam még egy sort mikor arra került a sor, hogy kicsit fogyasszak a családból.

Tris eldőlt az ágyán és próbálta felidézni, mégis mi történt vele, és miért érzi most úgy magát, mintha három órán keresztül hánykolódott volna egy betonkeverőben. Elment Louisa bulijára, a haverjai, Matt, Luke és Winny is mentek. Luke és Winny simán ellógtak otthonról, neki meg csodával határos módon, heteken át tartó takarítós, mosogatós puhítással sikerült kikönyörögnie az anyjától, hogy hadd menjen. Persze ha nem mehetett volna, ő is ellóg, de így kétségtelenül könnyebbnek tűnt. Aztán ott voltak Louisa buliján. És ott volt Kim is, a szőke, kékszemű bombázó. Már amennyire egy tizenöt éves bombázó lehet. Egy alig tizenhárom éves srác szemében nagyon is bombázó volt. Tris számára ez volt a nagy alkalom arra, hogy meghódítsa - értsd: legalább megszólítsa - álmai hölgyét, de a célegyenesben megrettent. A haverok tanácsára egy kis sörrel tompította az önbizalomhiányát. Egészen sikeresen, mivel egy üveg után Kim elé állt, és kertelés nélkül elhívta randira. A lány hangosan kinevette, majd néhány tucat barátnője előtt közölte Tris-szel, hogy pisisek nem érdeklik, és majd szóljon, ha a bátyjának hasonló ötletei lennének.

Eddig viszonylag tisztán fel tudta idézni az emlékeket. Kivonult a hintához, minden igyekezetével azon volt, hogy ne sírja el magát, aztán jöttem a képbe én, és innentől fogva inkább nem akart elhinni semmit.

II.

Tristen

Azt mondta írnom kell, mint egy házi dolgozatot. Utálom a házi dolgozatok, és még most is ezzel jön? Végre nem kell a suliban lennem, de házit azért kell írnom. Azt mondta, hogy ha szépen leírom, hogy mi a helyzet velem, akkor tanítani fog dolgokat.

Nem szeretek fogalmazásokat írni. Azt mondja, hogy majd belejövök, nem olyan nagy szám. Tegnap megölte Kimet. Megkérdezte tőlem, hogy akarom-e a "csajt", én meg mondtam, hogy akarom. Minden véres volt. Nagyon szép volt még véresen is. Én nem így gondoltam, hogy akarom. De finom volt. Elvileg mostantól vért fogok kajálni. Dan nagyon odáig lenne tőle, szereti a démonos cuccokat. Anyát kiborította vele mindig. Adam azt mondta, hogy ha majd erősebb leszek, akkor megint beszélhetek anyáékkal. Most még lehet, hogy őket is meg akarnám zabálni. Ötszáz szót kell írnom. Először kétezret mondott, én meg kinevettem. Ötszáz az baromira nagyon nagyon nagyon sok. Azért vitte le ennyire, mert tetszett neki, ahogy nevetek. Igazából állandóan buzis dolgokat mond. És nézi, amit írok. Nem sértődik meg a buzi dolgon. Gondolom szerencsém. Azt mondja, írhatok róla is. Meg hogy próbáljak már meg normálisan fogalmazni. Minek kell egy démonnak írnia? Ezt meg is kérdeztem tőle. Kár volt. Azt mondja, írjam le, hogy mit mondott. Azt mondta, hogy ha nem írok, beleharap a szexi seggembe. Már megint buzul.