Darabok a múltból

Itt Lia megint, bosszantom egy kicsit Adamet amíg ő Nickkel van elfoglalva.

Vicces, amikor nagytakarítást végzel a gépeden, és a legképtelenebb mappákban olyan szövegeket találsz, amikről még csak megsaccolni sem tudnád, hogy mikor keletkeztek. Raven írta, és nem mostanában, az biztos. (A létrehozás dátuma 2013.06.20.)

Azt hittem az enyém minden. Ilyet csak akkor érez az ember, ha igazán szerelmes. Minden tökéletes volt. Adam, a felfoghatatlan hatalom, aki csak engem szeret, én vagyok a mindene, és ő az én mindenem, az én egyszerű emberi testem és lelkem az ő emberfeletti lényével egyesülhet.

Adam szeretett a maga módján, nem tagadom. Sosem felejtem el azt a tekintetet, ahogy rám nézett. Nem, nem amikor parancsolt. Azt se felejtem soha, de a másik… Amit csak igazi hazugok szemébe láthatsz. Gyerekek szemébe. Akik el is hiszik a saját hazugságukat. Azt hiszem azóta sem nézett rám senki azzal az izzó szerelemmel.

Hazudhatnék. Hazudhatnám, hogy valahol mélyen mindig is tudtam, hogy ebből a kapcsolatból végül semmi jó nem lehet. Nem. A legkevésbé sem éreztem. Voltak pillanatok, amikor biztos voltam benne, hogy Adam majd egyszer felajánlja nekem az öröklétet, vámpírrá tesz, és együtt leszünk örökre. A legvéresebb szerelemben egyesülve. És tudod mit Adam? Én elhiszem neked, hogy te is elhitted.

- Na mi van kincsem? Akkor dugunk egy jót a nagy felfedezés örömére?
- Milyen érzés ennyire…

És ennyi. Utálom. Legalább végigírná ha a gépemen garázdálkodik/garázdálkodnak, basszus!