1

Are you hearing voices again?

"Are they with you, and are they giving you commands?"  

Lia: Köszönöm ezt az igazán remek kérdésfelvetést, Gerard Way!
Magamhoz képest csomó ideig úgy voltam vele, hogy nem érdekel, Gerard Way mit hoz össze az új albumával. Aztán belefutottam ennek a számnak a címébe, és hát gondoltam, akkor már meghallgatom.
Még jó, hogy nem vagyok Maya. Gondolom.

Más. Nem tudom, ki hogy áll a Nickes sztorival, meg mennyire szeretnétek olvasni a folytatást, de Adam helyett is közölöm, hogy én vagyok a szemét, amiért nem igen fog megmaradni a hetente egy új fejezet tendencia. Az a nagy helyzet, hogy rengeteg feladat van az egyetemen, és végre valahára úgy igazán azt érzem, hogy azt tanulom ami érdekel, és szeretem csinálni. Gondolom a nagy örömöm senkit sem hat meg, de ez van. Ha más feladatokkal van tele a fejem, akkor bizony halkabbak a hangok. Illetve nem halkabbak, mert Adam ilyenkor még látványosabban szenved, egyszerűen csak könnyebb figyelmen kívül hagyni.

1 megjegyzés:

8

Unaloműző az öröklétben - 6. fejezet

Posted in ,
 Bő egy órányi baktatás után kezdett úgy tűnni, hogy az autópálya már járható észak felé. Én felvetettem párszor Nicknek, hogy egy kis gyomorbaj ide vagy oda, azért mégiscsak teleportálhatnánk, de ő felettébb élvezte a csöndes sétát. Úgy tűnt, én kíváncsibb vagyok az anyjára, mint ő.
Általában nem győzöm kielégíteni az áldozataim tudásvágyát azzal, hogy mesélek magamról, a fajtámról, meg úgy az egész világról. Nick mindenki mással ellentétben igen csekély érdeklődést mutatott démoni személyiségem iránt. Mármint az persze foglalkoztatta, hogy mire vagyok képes, ahogy azt a lépten-nyomon felbukkanó épületromok és lángoló autók is mutatták, viszont pont leszarta, hogy hogyan lettem én démon meg miért. Démon vagyok és kész, neki ennyi bőven elég is volt. Pedig annyira imádok magamról pofázni, basszus! Normális esetben, ezt értsd úgy, hogy amikor nem egy érzelmileg nihil kölyköt szedek fel, szóval általában az szokott történni, hogy magamba bolondítom a kiszemeltem, az meg nem győzi csorgatni utánam a nyálát. Általában az első néhány perc után halálosan belém szeretnek. Igazán nem lehet őket hibáztatni, egyszerűen túl tökéletes vagyok. Mikor már belém zúgtak, mint műugró a medencébe, remekül el lehet szórakozni isteni hatalmam pozitív és negatív megerősítésével. Esetemben a pozitív úgy néz ki, hogy mesélek neked izgalmas dolgokat, ha leszopsz, a másik véglet pedig, ha nem szopsz le, a szemed láttára elevenen nyúzom meg az anyád.
Imádom, hogy egy pszichopatát magamba bolondítani nagyobb kihívás a számomra, mint öngyilkosságot elkövetni. Legalább van miért létezni.

8 megjegyzés:

0

Nick portré

Posted in , ,
Rajz. Mert kértétek. Néhány perces firkálmány, azon felbuzdulva, hogy Liának is piszkálta a csőrét, hogy a Szép álmokat, Billy!-ben az összes (azért nem az összes) lehasadt személyiség mennyire faszán rajzol.
Hát, ez most megint valami Lia és szerény személyesm kooperációja lett.


0 megjegyzés:

7

Unaloműző az öröklétben - 5. fejezet

Posted in ,
A kastély hátsó udvarát körülölelő fák közé teleportáltam magunkat. A néhány nyírfa távol állt attól, hogy erdőnek lehessen mondani, inkább egy sűrűbb ligetet alkottak.
Ötméterenként fapadok és asztalok sorakoztak, ahova jó időben kiülhettek a diákok. A padokról le lehetett olvasni a ligetlakók teljes lelkiéletét, például Kim + Jason, aztán a Jason áthúzva és fölé írva, hogy Billy, Billyhez egy nyíl, mellé odakarcolva, hogy egy seggfej.
Most rajtunk kívül egy lélek sem kószált erre, mindenkit lefoglalt a lángokban álló épület. Az túlzás, hogy próbálták menteni, ami menthető, mert a tárgyakról már rég letettek, örültek, ha néhány gyereket és tanárt sikerül kimenekíteni az égő épületdarabok közül. Nem spórolták ki a fát az építkezésnél.  A kastély bal szárnyától folyamatosan kúsztak tovább a lángok az épület teljes hosszán, narancs csóvák csaptak a magasba és füstkarok kígyóztak elő az ablakokból. Kellemes hangulatvilágítást nyújtott egy kis…
Nick már megint okádott.
– Ne csináld már, cicám! – forgattam a szemem. Oké, hát nem lehet minden tökéletes, az már túl sok lenne a jóból, ha a pszichopátiája mellett még a gyomra is erős lenne. Egyébként fura, mert arányaiban nem sokan szoktak hányni, a harmadik-negyedik alkalom után meg pláne hozzászoknak a teleportálgatáshoz.
Nekem mondod, baszki? – köpött a földre Nick még egy utolsót. – Kezdem úgy érezni magam, mint valami bulimiás pina!

7 megjegyzés:

2

Unaloműző az öröklétben - 4. fejezet

Posted in ,
Nick alig kilenc hónaposan került a Ligetbe, ennek köszönhetően néhány hét után már jelentkezett is egy jómódú házaspár a fekete szemű kis tündérért. Fél évig bírták Dominickkel, aztán visszavitték az árvaházba, mint valami garanciális árut.
Hároméves koráig nevelőszülőtől nevelőszülőig tengődött, végül elfogytak a vállalkozó kedvűek, és Nick a Liget nyakán ragadt. Az örökbefogadók gyakran azzal a panasszal éltek, hogy nem tájékoztatták őket Dominick mentális problémáiról. Nick hároméves korában került először Dr. Thornton irodájába, amikor a vezetőség ráeszmélt, hogy a gondozókat az intelligenciájával elbűvölő fiúcskával valami tényleg nincs rendben.
Akkor még nem is Nick agressziója okozta a gondot, elvégre a legtöbb gyerek akaratos, és puszta kíváncsiságából is miszlikbe apríthatja a legdrágább ékszereket. A problémát az jelentette Dominick viselkedésével kapcsolatban, hogy ha éppen nem rombolt, akkor nem csinált semmit. A játékokhoz hozzá sem nyúlt, ha nem találta őket elég izgalmasnak szétszedni. Sem felnőttekkel, sem pedig a vele egykorú gyerekkel nem kommunikált, sőt, néha semmiféle jelét nem mutatta annak, hogy egyáltalán érzékeli az őt körülvevő világot.

2 megjegyzés:

14

Egy kis vizuális élmény

Posted in
Lia:
Nem szeretem, jobban mondva nevetségesnek találom azokat a "sztoris blogokat", ahol mindig ott van oldalt, hogy hogyan is néznek ki a történetek szereplői. Eddig úgy álltam hozzá, hogy minek rakjak ki olyan képeket, amiket valaki más rajzolt teljesen más karakterekről, vagy személyekről (külön kell ezt egyáltalán szedni?), majd mindenki szépen elképzeli úgy őket, ahogy azt sikerült átadnom, vagy éppen átadniuk magukról. Egyébként sem találnék tökéletes ábrázolást.
Mára azonban egész jó kis gyűjtemény összejött, és úgy gondoltam, ti is megérdemlitek, hogy ne csak mentálisan lássatok valamit, hanem megmutassak pár képet, amikre neten rábukkanva úgy éreztem, hogy "Hú, de hasonlít xy-ra!"

A következő alkotásoknak semmi köze hozzám, minden velük járó jog az alkotókat illeti, a képeken szereplők pusztán csak közel állnak megjelenésükben az én karaktereimhez.

Aki esetleg nehezebben viseli az homoerotikus képeket, mint az ezen az oldalon írott formában található dolgokat, az vegye úgy, hogy figyelmeztetésben lettek részesítve!

14 megjegyzés: