2

Darabok a múltból

Posted in
Itt Lia megint, bosszantom egy kicsit Adamet amíg ő Nickkel van elfoglalva.

Vicces, amikor nagytakarítást végzel a gépeden, és a legképtelenebb mappákban olyan szövegeket találsz, amikről még csak megsaccolni sem tudnád, hogy mikor keletkeztek. Raven írta, és nem mostanában, az biztos. (A létrehozás dátuma 2013.06.20.)
Azt hittem az enyém minden. Ilyet csak akkor érez az ember, ha igazán szerelmes. Minden tökéletes volt. Adam, a felfoghatatlan hatalom, aki csak engem szeret, én vagyok a mindene, és ő az én mindenem, az én egyszerű emberi testem és lelkem az ő emberfeletti lényével egyesülhet.

Adam szeretett a maga módján, nem tagadom. Sosem felejtem el azt a tekintetet, ahogy rám nézett. Nem, nem amikor parancsolt. Azt se felejtem soha, de a másik… Amit csak igazi hazugok szemébe láthatsz. Gyerekek szemébe. Akik el is hiszik a saját hazugságukat. Azt hiszem azóta sem nézett rám senki azzal az izzó szerelemmel.

Hazudhatnék. Hazudhatnám, hogy valahol mélyen mindig is tudtam, hogy ebből a kapcsolatból végül semmi jó nem lehet. Nem. A legkevésbé sem éreztem. Voltak pillanatok, amikor biztos voltam benne, hogy Adam majd egyszer felajánlja nekem az öröklétet, vámpírrá tesz, és együtt leszünk örökre. A legvéresebb szerelemben egyesülve. És tudod mit Adam? Én elhiszem neked, hogy te is elhitted.

- Na mi van kincsem? Akkor dugunk egy jót a nagy felfedezés örömére?
- Milyen érzés ennyire…
És ennyi. Utálom. Legalább végigírná ha a gépemen garázdálkodik/garázdálkodnak, basszus! 

2 megjegyzés:

7

Akkor beszéljünk Kevinről!

Posted in , ,
Lia, Adam
(Utólag átolvasva talán inkább azt a címet kéne adnunk ennek a bejegyzésnek, hogy "Kezdjünk el írni Lionel Shriver: Beszelnünk kell Kevinről című könyvéről, aztán foglalkozzunk megint magunkkal, mert az úgyis mindig sokkal jobban leköt!" De ez túl hosszú.
Végre egyszer egy könyvhöz indokolt az E/1-es szövegelés.
Ebben mondjuk van valami.
Na, kezdjed a szövegelést, mami!
Anyád az anyád!)

Valahogy mindig akadnak olyan könyvek, amikre ránézek, és egyszerűen üvöltenek, hogy olvassam el őket. így jártam a Beszélnünk kell Kevinrőllel is. Egy könyvesboltban olvastam először a fülszövegét, de nem vettem meg, mert éppen drágának találtam. Viszont már akkor tudtam, hogy ezt el KELL olvasnom, de bőven elég hosszú volt a könyves várólistám, szóval nem kapkodtam magam. A nyárra csak megszereztem. Az elején húztam a szám, mert nagyon nem indult a dolog, de legalább Adam figyelmét sem keltette fel, szóval elkezdtem amiatt élvezni, hogy Adam végre nem pofázott bele valamibe, amit olvasok. Ne tudjátok meg, mit rendezett le a Vérszívó démonok olvasása közben!

7 megjegyzés:

16

Tristen Scotelly rövid pályafutása démonként (folyt.)

Itt is van a történet második része, remélem ezt is legalább annyira fogjátok élvezni, mint az elejét. 
A rossz hír viszont az, hogy most megint egy újabb hetes hallgatagság várható tőlem itt a blogon (meg minden más netes felületen is, ahol lézengek). Ha csak nem dob meg valaki sürgősen mobilnettel, ha már Lia nem hajlandó a rendelkezésemre bocsájtani.

Csók drágáim! 

III.
Lia


- Én igazán próbálkozom Tris, de... Áh, valami hiányzik belőled. Tudod, olyan apróságok. Nem itattál a húgoddal mosószert, nem savaztad ki a szemét, ilyesmik - mondta Adam melankolikusan, egy vörös szófán fekve.
- Nincs is húgom! - vágta rá Tris. Azt próbálgatta, hogy képes-e a falon mászni.
Adam átváltoztatta ezt a szerencsétlen kissrácot, elvitte a kastélyába, azzal vakította, hogy tanítani fogja, erre ideje nagy részében újra inkább velem lóg a gyerek helyett.  
- Nem vonzott, hogy kisállatokat belezz ki, vagy másokat kínozz. Nem vagy te jó démon alapanyag. Mellényúltam, jobb lett volna inkább körülnéznem. Iskolai lövöldözés, ilyesmi. Mit meg nem adnék egy pszichopata kölyökért!

16 megjegyzés:

Wattpad