15

"Alkotnia kéne egy világot, ahol bennragadhat."

Posted in
Annyi mindent csinálhatnék, most, hogy Adam teljesen békén hagy! A számtalan lehetőség közül mégis annál maradok, hogy azon agyaljak, mit a franc van Adammel.
Valójában tökéletesen tudom, mi a franc van vele. Lelépett egy sztoriba. Na de miért pont most? És miért pont ebbe a sztoriba? Jó, igazából ez is baromi könnyen megmagyarázható. Tökéletes időtöltés a számára egy szociopata sráccal közösen hullákat boncolni…
De valami nem stimmel.
De hogy mi…?
Amióta szoros kapcsolatot ápolok Adammel, pontosan Raven óta, azóta nem volt arra példa, hogy Adam ennyire elmerüljön valamiben. Teljesen logikus lépés tőle, hogy elhúzza a csíkot, mert már untatom, de Adam mindent szokott tenni, csak logikus lépéseket nem. Ezt amúgy is már vagy három éve meg kellett volna tennie. És akkor is meg tudta volna csinálni.
És most itt vagyok, és fogalmam sincs, mit akar Adam. Oké, ez így hülyeség. Johnt akarja. Johnt, Johnt, Johnt, és el is van vele, amíg ki nem szipolyozza teljesen. De hogyhogy ezt nem az én orrom előtt csinálja?

15 megjegyzés:

3

Adam, a tizennyolc éves szociopata srác

Hali, Lia vagyok. Vagy valami olyasmi.

Ritka alkalmaként momentán Adam leledzik házon kívül, nekem pedig nem akad a közelemben kósza lélek, akinek ezt elpanaszolhatnám, úgyhogy nekiesek itt a dolognak.Úgyis Adamet akarom szidni.
Adam egy seggfej.
Jé, micsoda újdonság.
De az még egy dolog, hogy seggfej, de amikor előadja a szerelmes seggfejt! Átment tizennyolc éves imós srácba! Önként és dalolva. Szóval most valahol Claytonban szenved, és ilyen szövegekhez hasonlót nyomat.
Hanyatt fekve feküdtem az ágyamon, és a Together Burning Bright-ot hallgattam a The Usedtól. Kinyújtottam magam elé a kezem és a vágásaim vizsgáltam. Nem gyógyultak be. Olyan tökéletes volt. Nem bírtam volna elviselni, ha John így lát. Ennyire elgyengülve fekve egy ágyon. Egészen kamaszfiúsra sikerült formálnom a szobát.
Itt akarok maradni örökre.
Meg akarom ölni Johnt.
De később.
Ó, később.
Még ki akarom élvezni. Minden egyes másodpercét át akarom élni annak, hogy csak egy tizennyolc éves szociopata goth srác vagyok. Csak egy srác, aki gyilkolni és kínozni akar. Annyira egyszerű. Csak Johnt akarom. Hogy felejtesse el velem, aki vagyok. Hogy felejtsem el, hogy nincsenek korlátaim. Felejtsem el, hogy ennek az egésznek semmi jelentősége.
Annyira szép ez így.
Fel akarom hívni magamhoz ebbe a szobába. A szemébe nézni, és valami olyat látni benne, ami túlmutat rajtam.
Ki akarom kötözni az ágytámlához. Azt akarom, hogy…
Nem, azt a hibát már egyszer elkövettem, hogy szerelmesdit akartam játszani egy pszichopatával. És képtelen lennék elviselni, ha John is úgy végezné. Érdektelenül.
Egyszerűen csak őt akarom.

3 megjegyzés:

0

Új év, új vendég

"(...) A lába a legdurvább. Mintha a lábujjain járna, de baromi hosszúak és karmosak a lábujjai. Kicsit olyan, mintha tipegne. De mégsem. Baromi nagy karmok. De ápolt fajták. Most komolyan azt írtam, hogy ez a legdurvább benne?

Egy szál nyitott köpenyben robbant be hozzám. És ez azért nem zavart az első pillanatokban, mert az agyam képtelen volt feldolgozni, amit a köpeny alatt láttam. Illetve nem láttam. Sil nemtelen. Sehol semmi. Még köldök és mellbimbó sem. Semmi. Csak a lilásan bőrszínű bőr. Semmi.

Gondolhatod, hogy kellett Adamet arrébb paterolnom. Azonnal nekiállt zaklatni szegénykét, hogy nehogy már ne legyen semmi a lába között. Mondtam neki, hogy na, végre valaki, akit nem tud molesztálni. Adam erre csak megvonta a vállát: Van szája."

0 megjegyzés:

Wattpad