Tedd azt, amitől félsz!
Néha már megfogadtam magamban, hogy nem fogom szép lassan átalakítani ezt a blogot "Adam blogja" helyett "Lia blogjává", de bocsánat, akkora a kísértés... Mert hát mindenki (oké, biztos nem mindenki) találkozott már ilyen-olyan önmegvalósításra és pozitív gondolkodásmódra sarkalló nagyon bölcs Facebook-on terjedő posztokkal, de nekem most egy olyanon akadt meg a szemem, hogy azt hittem az agyam eldobom. Ez annyira... De annyira...
... Buta?
Rendben, itt részemről a félelem definíciójával van a gond. Mert így, kiragadva ezt a két mondatot egy olyan szövegkörnyezetből, amiben talán még értelme is volt a dolognak (úgyhogy lehet, hogy rendkívül okos emberektől származik az idézet, majd utána nézek), tehát így, akkora baromság, hogy komolyan regényt tudnék írni abból, hogy mi történne, ha én minden helyzetben úgy cselekednék ahogy például a felső szövegen olvasható.
Mondjuk igaza van, a félelem az meg fog halni, de TE IS basszus!
Hümmm... Lehet hogy pont erre utal a 300 alapján készül illusztráció? Ha eleget filózok rajta, rendben van ez az egész dolog. Na de egy "SzuperSzemélyiség vagy" nevű oldalon találni... Nekem nem túl motiváló.
Igen, tök hülyeség, hogy erre a kis vacakra így rápörögtem, de aaaaannnyira vicces!
Tudom, hogy mire akar utalni ez az egész, hogy ne tudnám, nekem is van milliónyi kis apróság amit csak halogatok mert túlságosan nyúlszívű vagyok, na de azért így kijelenteni, hogy mindig azt kell tenni, amitől félünk... Én úgy gondolom, létezik pár reális félelem. Például félnék este egy nagyon kétes környéken csini ruciban és felékszerezve végigvonulni. De ezt a bölcsességet olvasva, lehet hogy kipróbálom.
Félnék az autópályán háromszázzal, a forgalommal szembe haladni. Félnék megenni valami gyilkos gombát. Félnék levágni a kisujjam. Ha tudnám, hogy semmi bajom nem lesz tőle, majd visszanő, akkor... Jó, nem, mert azért biztos fájna, azt meg nem szeretem. Oké, most már lehet, hogy elkanyarodtam a konkrét félelem témától.Úgyhogy inkább befejezem.
A lényeg az:
TEGYÉTEK MEG, AMITŐL FÉLTEK!
(Megjegyzem, én a haláltól is félek. Nem az én halálomtól. Másokétól.
Na jó, ez most így zárásnak olyan, mintha valami efféle gondolataim lennének. Nincsenek.)
Rendben, itt részemről a félelem definíciójával van a gond. Mert így, kiragadva ezt a két mondatot egy olyan szövegkörnyezetből, amiben talán még értelme is volt a dolognak (úgyhogy lehet, hogy rendkívül okos emberektől származik az idézet, majd utána nézek), tehát így, akkora baromság, hogy komolyan regényt tudnék írni abból, hogy mi történne, ha én minden helyzetben úgy cselekednék ahogy például a felső szövegen olvasható.
Mondjuk igaza van, a félelem az meg fog halni, de TE IS basszus!
Hümmm... Lehet hogy pont erre utal a 300 alapján készül illusztráció? Ha eleget filózok rajta, rendben van ez az egész dolog. Na de egy "SzuperSzemélyiség vagy" nevű oldalon találni... Nekem nem túl motiváló.
Igen, tök hülyeség, hogy erre a kis vacakra így rápörögtem, de aaaaannnyira vicces!
Tudom, hogy mire akar utalni ez az egész, hogy ne tudnám, nekem is van milliónyi kis apróság amit csak halogatok mert túlságosan nyúlszívű vagyok, na de azért így kijelenteni, hogy mindig azt kell tenni, amitől félünk... Én úgy gondolom, létezik pár reális félelem. Például félnék este egy nagyon kétes környéken csini ruciban és felékszerezve végigvonulni. De ezt a bölcsességet olvasva, lehet hogy kipróbálom.
Félnék az autópályán háromszázzal, a forgalommal szembe haladni. Félnék megenni valami gyilkos gombát. Félnék levágni a kisujjam. Ha tudnám, hogy semmi bajom nem lesz tőle, majd visszanő, akkor... Jó, nem, mert azért biztos fájna, azt meg nem szeretem. Oké, most már lehet, hogy elkanyarodtam a konkrét félelem témától.Úgyhogy inkább befejezem.
A lényeg az:
TEGYÉTEK MEG, AMITŐL FÉLTEK!
(Megjegyzem, én a haláltól is félek. Nem az én halálomtól. Másokétól.
Na jó, ez most így zárásnak olyan, mintha valami efféle gondolataim lennének. Nincsenek.)
XDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXD
VálaszTörlésÉs most virtuálisan megveregetem a hátad, és azt mondom, Welcome To My Life, Darlin', mert van az a pont, amikor annyira nem tudsz mit kezdeni magaddal, hogy képes vagy ilyenekkel foglalkozni, és igen, a kérdésedre a válasz, hogy ez teljesen normális, és ne., nem lesz jobb, csak rosszabb lesz, annyira, hogy nemsokára a kutyák pórázon sétáltatásának kérdéséről is hajlandó leszel vérremenő anyázást rendezni, valami homályos, személyi szabadság korlátozásával kapcsolatos párhuzam felállításával, miszerint a póráz a rabszolgatartás szimbóluma, és különben meg mindenkinek a kurva anyját.
Ha szerencsés vagy, még halálod előtt megtanulod elfogadni azt az Űrt ott a lelkedben, ha kevésbé vagy szerencsés (vagy egyszerűen csak makacs...), akkor bosszantó,, jelentéktelen dolgokon háborogva és minden értelmetlen hülyeséget hosszan és abszolút túlmagyarázva fogsz meghalni.
Mint én!!!!XDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXDXD
Ne... Nem akarom.
TörlésMegyek és kezdek magammal valamit.
De tényleg.
És mégis itt vagyok ezen a hülye blogon, mert itt legalább kicsit olyan Adam-fílingű a helyzet.
Nem tudok senkivel úgy beszélgetni, ahogy Adammel tudtam. Olyan teljesen abnormális módon. Én mondtam neki a hülyeségeimet ő röhögött, ő mondta nekem a hülyeségeit én röhögtem (vagy szenvedtem)...
És közben megőrjít, hogy a legnagyobb lelki válságom nem egy hús-vér személy miatt élem meg, hanem egy karakter miatt. Már vele is álmodok. Mármint nem Adammel, hanem a hiányával. Jönnek a gonosz emberek, Adam meg nem véd meg...
Legalább ezt a blogot hagynom kéne a francba. De úgysem fogom...
...És közben megőrjít, hogy a legnagyobb lelki válságaim én sem egy hús-vér személyek miatt éltem meg, hanem egy pár geciskedő karakter miatt...
VálaszTörlésÓ, igen.
És ilyenkor Chris mindig emlékeztet rá, hogy ez is az én hibám, mert rád erőszakoltam, hogy Adam nem is olyan, mnt amilyenre te(!)az Adam 2.-ben írtad(!!!!), és én ezt mindig rögtön letagadom, és azt mondom, hogy ezt csak úgy mondtad, nélkülem is ide jutottál volna, és akkor ő mindig a képembe vágja, hogy a fenéket, tök büszke vagyok magamra miatta...
Szóval most mondanám, h bocsesz, én kezdtem, de nem vola túl... őszinte. Az ember már csak ilyen.
Rohadtul utál egyedül szenvedni!!!:D
WELCOME TO MY ABSZOLÚT NYOMOR!!!XD
A rám erőszakoltad azért talán egy kicsit túlzás. Mármint eléggé fellelkesültem a dologra, nem kellett annyira erőszakoskodnod... De tény, hogy ha utána számolnék, hogy hányszor merült fel időközben "az egész Manton miatt van!", téma, hááááát... Ezek alapján szerintem tetszene neked a végeredmény. xD Meg hogy egyáltalán hányszor kerültél szóba Adammel folytatott beszélgetéseim során... Ehm. (Hányszor nem?)
TörlésViszont Adam úgyis megölte volna Gerardot. Tulajdonképpen már réges-rég megölte "elméletben", csak hát én rohadtul nem írtam már azt a sztorit.
És valószínűleg nem is írtam volna le. Nem is csináltam volna velük semmit, és vagy eltűnt volna minden, az egész kis világuk a teljes feledésbe, vagy lényegében haladtak volna tovább a dolgok, csak a tudtom nélkül. Vagy ez a kettő tök ugyan az.
Azért elég sokszor eljátszottam már a gondolattal, hogy mit csinálnék, ha... Jó, hát a kiindulás az volt, hogy mit csinálnék, ha nem lenne Adam, ez meg összejött. Viszont van Raven. Meg még sokan mások, akik nyugisabbak.
Na de mégis mi a francot csinálnék, ha nem foglalkoznék ennyit a karaktereimmel (=kb. "saját magammal")?
Mármint... Történeteket úgyis találnék ki, arra mindig szükségem volt, szóval azért a te nyakadba "csak" a karakterekkel való beteges kapcsolatot varrhatom. :D Viszont lehet, hogy így is úgy is elkezdtem volna agyalni ezen a témán.
Vagy nem lenne beteges kapcsolatom a karaktereimmel és jobb sztorik jönnének össze. Ez mondjuk lehet. xD
Összességében azért nem jártam rosszul.
Szerintem.
Azon meg, hogy hogyan máshogy járhattam volna, hát nagyjából annyi értelme van agyalnom, mint amikor az én drágaságos Chrisem azon kezd el merengeni, hogy nem lenne-e milliószor jobb a világ, ha nem változtatják át Gerardot. :D
De persze ettől függetlenül jó néha rajta csámcsogni.