Honorous Jorg Ancrath

*Lia beszélgetni akar egy kicsit egy fárasztó nap után. Ahhoz viszont újabban téma kell Adamnek, habár korábban e nélkül is mondta a magáét.*

– Mi a véleményed Jorgról?

– Dugnám.

– Bővebben?

– Keményen. Amúgy nem félsz? Tudod, mi volt a vége, amikor múltkor elkezdtél nekem cuki pszichó kissrácot nyomatni – Adam nagyon gúnyosan vigyorog.

– Nem hiszem, hogy Jorg miatt lelépnél. És múltkor sem Johnnal volt az igazi gond, hanem ami utána jött. Jorggal amúgy sem tudnál semmit kezdeni. Mármint olyasmit.

– Mert nem, mi?

– Na, pont emiatt a reakció miatt nem!

Adam a szemét forgatja.

– Addig a pillanatig leszartad az egészet – folytatom az eszmefuttatásom –, na jó, ez nem teljesen igaz, minden estre nem is igazán érdekelt, amíg én azt nem mondom, hogy úgysem lenne nála esélyed.Neked is minden egyes motivációd azzal kezdődök, hogy valaki valamire azt mondja, hogy nem tudnád megcsinálni.

– Minden nyomorék boszorkány az agyába mászik, mit gondolsz, nekem mennyi időbe telne?

– Igazából az a baj, hogy annyira ugyan olyanok vagytok, hogy még a végén a saját gondolatának hinne téged. 

 

– Hát, azért a teljesen ugyan olyant nem merném még kijelenteni...

– Nem? – most rajtam a vigyorgás. – Most mondd, hogy nem ugyan az a szitu! Érdekel engem ez a Mark Lawrence! Annnnnnnyira nagyon érezni, hogy Jorg ugyan azt művelte vele, mint te velem. A sztori úgy ahogy összeáll, a főszereplő mindent visz, de közben ott van valami, valami borzasztóan bosszantó. Az író tudja, de nem adja át ez a dolgot. Legalábbis az első részben nagyon ez volt. Baromira érezni lehetett, hogy csak a felszínét kapirgálja valaminek. Naaagyon kíváncsi vagyok a végére. Hátha téged is meg lehet szelídíteni.

– Tudod, hogy simán elkapnám a kölyköt.

– Hogyan? Oké, felrúgnád a saját úgy-ahogy szabályaidat és megerőszakolnád. De az meg úgy nem nagy szám.

– Simán meghódítanám.

– Hogyan?

– Leginkább nőként.

– Ne, ezt ne kezd! Nem lehetsz nő! De akkor maradjunk annyiban, hogy pasiként nem tudnád meghódítani.

– Valószínűleg nem.

– Most komolyan? Ennyi?
Nem térek magamhoz… Nehogy már, Adam ennyire kezdesz passzív lenni?

– Mondtam már, mostanában nincs kedvem az elköteleződéshez, és Jorg megpuhításához minimum egy év kéne. Na jó, talán fél.  

*

– Nem tudom, mit ámuldozol ezen annyira – vonja meg a vállát Adam, amikor még mindig azon jár az agyam, hogy annyi minden olvastam, néztem, hallottam, és ez az első alkalom, hogy Adam ilyen egyszerűen… Nem feladja, meg még csak nem is az, hogy ne érdekelné, hanem… Ennyire belátja valakinek a heteroságát. Ráadásul egy 18 éves srác esetében. 
Aztán lehet, hogy tényleg csak Adam változott ennyit a távolléte során.