Márk, az író

Sziasztok drágaságok!

Tudom, tudom, mostanában nagyon elhanyagoltam ezt a blogot, meg igazából az egész Földet, meg ha jobban belegondolok, minden mást is.

A nagy csöndnek több oka is van, például hogy elment a kedvem a blogolástól. Na meg Lia végre értelmes dolgot is csinál, serényen írja a történetet az én gyönyörűséges leánykámról és közben próbálja kideríteni, hogy miért is jó nekem, ha a halott lányomról kiadnak egy történetet. Az indok rendkívül egyszerű: mást úgysem hajlandó végigírni. Az ütősebb sztorikra időközben úgyis találtam már mást, akibe egy csöppet több ambíció szorult, mint Liába, ennek köszönhetően pedig bevállalósabb. Márknak hívják, szóval pasi, amit tudjátok mit jelent? Persze hogy tudjátok, mit jelent! Mi a francnak szarakodtam én eddig női íróval? Tudom, tudom, női egyenjogúság, meg minden, de azért nem véletlenül sokkal több a jó férfi író, mint a nő… Úgyhogy Lia drágám, piszmogj csak a könnyed tinisztorival, az ütős cuccot lepasszoltam másnak.

Könnyed? Nem győzöm nyomdaképesre pofozni, hogy ne tűnjön vérfertőző borzadálynak az egész!

Na látjátok, még az atyai szeretetemet sem képes feldolgozni!

Na de Márk! Ó, ő aztán rákap mindenre! Úgy nyeli az összes infót, mint… Jól esik a hódolat, na. Abban azért már lett némi tapasztalatom, hogy az író egy ritka egoista állatfajta, de szerencsére általában jó hallgatóság is. Na meg jelentős előny, hogy Márkkal kicsit fizikálisabb a kapcsolatom, mint Liával. De nem, ez most nem a szexről szól! Most lelőttem a poént, mi? Szörnyű vagyok, tudom. Meg menthetetlenül meleg. Úgy értem, egy nő esetében el tudom magam azzal szórakoztatni, hogy szeretem, imádom, ezt túl van a testiségen, blabla, de… Oké, mondjuk ezt egy dagadt pasival is el tudom játszani. De ebbe inkább ne gondoljatok bele, azt hiszem, rontana az imidzsemen. Na de egy átlagosan sportos, száznyolcvanhét magas, barna göndör hajú és barna szemű, huszonöt éves srác, aki író akar lenni…! Mondjatok nekem ennél szebbet! A középsuliban még alapvetően lúzer gyereknek indult (mert hát hogy ne lenne lúzer, ha író akar lenni, már bocs?), de az előnyös génjeinek hála a férfikorra egészen kikupálódott.

Adam, egészen biztos vagy benne, hogy nem vagy valami múzsa-féle?

Akadj már le arról a könyvről!

De ez tök logikus lenne! Csak neked nem a festményekre van szükséged, hanem az írásokra.

Jó, akkor múzsa vagyok.

Olvassátok el Christopher Moore: Te szent kék! könyvét!

Nem fizetett hirdetésünket hallották… Egyébként unalmas a könyv. Vannak benne poénok, de összességében nem éri meg elolvasni.

Kivéve, ha érdekelnek az impresszionista festők!

Még akkor sem. Olvassátok inkább a Tövisek hercegét, királyát, hímringyóját.

Oké, tényleg inkább azt. (Az utóbbiért pedig remélem Jorg elkap egyszer.) Sosem voltam még rosszul kínzós jelenttől, de a Tövisek császárában volt egy olyan rész, hogy kiborultam tőle.

Azért az nem valami mérvadó, hogy te valamitől kiborulsz.

Azzal a Márkkal is ezt csinálod?

Ó, nem! Na szóval Márk, írói álnevén kreatívan Mark…

De azért Mark Lawrence-hez nincs köze. Elvileg.

Menjél szépen írni!

Mintha tudnék, amíg te blogolsz…

Tehát, Márkkal a neten ismerkedtem meg, aztán meglepő módon nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot. Úgy akadtam rá, hogy előolvasót keresett egy démonos novellájához, és meg lelkesen jelentkeztem, mert tetszett a srác kócos, nagyon távolba révedő, nagy fekete-fehér és művészi profilképe. Na, a sztori nem volt egy nagy szám, Stephen King Carrie féle szerencsétlen kiscsaj, akit mindenki csak bánt, ezért megidéz magának egy démont, és kiírtja a fél várost. A végén meg persze belehal. Nem egy húde ütős cucc, de azért láttam benne fantáziát. Szépen meg is írtam neki a véleményem, kritizáltam is nagy műértőséggel. Ez volt az első vízválasztó, mert ha már itt elkezd picsogni, akkor hagyom a francba, max tényleg csak gyorsan megdugom a kócos kis önelégült fejét. De egész jól fogadta a kritikát, sőt, úgy tűnt, tanulni is hajlandó a hibáiból, belátta, hogy a démon témát érdemesebb egy kicsit jobban kidolgozni, mint varázsig kántálás, gyertyák aztán megnyílik a föld. A második verzió, amit küldött már egy fokkal jobb volt, de még mindig pocsék. Viszont éjszakába nyúlóan beszélgettünk démon témában és elég fogékonynak tűnt az írópalánta.

Ja, azt még most az elején tisztázzuk, hogy számára – még – nem vagyok démon, csak egy átlagos, de írás témában nagyon lelkes, szintén huszonéves srác. Mostanában rákattantam az emberségre, ez van. Tök jó játék.