6

Az újabb kiszemeltem

Posted in
A Nickkel és Mindrával kapcsolatos apai kudarcom után valami sokkal elevenebbre vágytam, valami igazán vérpezsdítőre. A lányokból most egy időre megint elegem lett, úgyhogy visszatértem a srácokhoz. Na nem mintha annyira elhagytam volna valaha is a pasikat, csak azért mégis ott volt Gizi, meg hát Mindra is közjátékként.

Mit is mondhatnék Adrianről… Igazából szimplán csak jókor volt jó helyen. Vagy rosszkor rossz helyen, ez csak nézőpont kérdése. Kezdjük a jól bevált klisékkel: ugyan olyan, mint a többi srác, és mégis különlegessé vált, mert nyitott a világ (illetve világok) kínálta lehetőségekre. Persze, tinédzserkorban nem nehéz nyitottnak lenne, de egy dolog érdeklődni a sötét erők, démonok iránt, és más szóba elegyedni eggyel az interneten.

Oké, tudjátok milyen vagyok, mindig halálosan szerelmes életem szerelmébe, csak éppen mindig valaki más az aktuális életem szerelme. Most éppen Adrian.
Amikor először találkoztunk (úgy értem személyesen, előtte már körbeszaglásztam nála), éppen hittanóráról tartott hazafelé a sötét éjszakában. Annyira azért nem volt éjszaka, de ősszel már egyre korábban sötétedik. Meg nehogy azt higgyétek, hogy olyan buzgó hittanos a kis drágám – bár az még szórakoztatóbbá tenné a dolgot–, csak hát a drága szülők úgy voltak vele, hogy egy konfirmálás biztos nem árthat. Szerencsére én még időben lecsaptam a Jézuska kezéről a fiúkát.

6 megjegyzés:

3

Hogyan lett Adam lelki vezető?

Adam totál elborult.
És igen-igen, ez elvileg még mindig az ő blogja és helyette én magyarázok, de Adam éppen elfoglalt a Tanítással.
Én meg összeírom Adam evolúcióját.  Legalábbis amennyiről én tudok.

Vámpír: Ahogy a blogon is látszik, nagyjából ezzel kezdte a földi tevékenykedését. Vért szívott, nem bírta a napfényt, ilyesmik, de azért hamar rájött, hogy ez a vámpír-ügy sántít egy kicsit, mert bár jó poén, de sok mindenben korlátozza.

Involár: Ez egy Caligon lévő faj (volt), ami bár nagyon hasonlít a köztudatban élő vámpírhoz, de az öreg lényeket jóval nehezebb megölni. Jó volt ez az involárkodás Adam számára, de azért nem az igazi.

Démon: Ebben a szóban az a jó, hogy ezerféle dolgot bele lehet nyomni, könnyen alakítható az értelmezése, a lényeg az, hogy gonosz, ártó szellem, lény, akármi, úgyhogy ezzel a rugalmasan kezelhető kifejezéssel elvolt Adam egy ideig. Innen megpróbált néha átlógni istennek, de én nem vagyok hajlandó elfogadni az isteni lényét, mert bár rombolni már láttam, a teremtés terén nem ért el kimagasló sikereket.

Tanító: Ez egészen friss, talán, még egy hetes sincs, hogy beállt Facebook-os látónak. És ontja magából a bölcsességeket.




 Most ehhez mit lehet hozzászólni? És számomra az a borzasztó, hogy valószínűleg gyorsabban fog így világuralomra törni, mint az én híres írónővé válásom által...

3 megjegyzés:

4

Mindig jó random párbeszédeket találni a gépen...

Posted in
 Raven és Chris eszmecsere, egy kis alternatív univerzummal fűszerezve.
– Adam megsemmisítette a világot? – támadt Chris Ravenre.
– Igen.
– Megsemmisített… Engem is?
– Mindent és mindenkit.
– De téged nem – ráncolta a homlokát Chris.
– Engem nem tudott.
– Őt viszont igen. (Adam lányát, Mindrát.)
– Igen.
– És minden úgy is maradt volna, ha te nem pörgeted vissza.
– Igen.
– Ha nem jössz vissza, akkor én úgy ahogy vagyok… – Chris meglengette maga előtt a kezét, mintha búcsút intene.
– Igen – sóhajtott Raven epikusan.
– És Adam gond nélkül megcsinálja újra – közölte Chris.
– Nem hagyjuk neki.
– Először hagytátok?
– Most jobb esélyeink vannak.
– Mitől?
– Így van esélyünk. Ez a történet róla szól.
– És nekem milyen szerepem van ebben a történetben?
Raven hallgatott.
– Fontos vagy nekünk.
– De értem nem jöttél volna vissza.
– Chris…
– Csak mondd ki! Visszajöttél értem?
– Én mindig mondtam, hogy…
– Hogy nem szeretsz úgy, ahogy én szeretlek. Rendben! Nem szeretsz, nem kívánsz, de fontos vagyok, szükséged van rám! Biztonságot nyújtottam ebbe az örült világban, aminek én a felét sem értem. De értem nem forgatod vissza az időt. Hagynál megsemmisülni.
– Ez nem ilyen egyszerű.
– Hát?
– Sajnálom Chris.
– Ha Adam még egyszer megteszi… Visszajönnél értem?
Raven hallgatott.
– Érdekelne téged, ha eltűnnék?
– Chris…
– Ez most nem arról, hogy, hogy szeretsz-e vagy sem. Ér annyit a létezésem, hogy… Hogy…
– Persze hogy ér!
– Ennyi? Ha választanod kéne, hogy a lány vagy én?
– Ilyen nem fog előfordulni…
– Hát mégis! – Chris Mindra mögé teleportált, és elkapta a nyakát, hogy egy mozdulattal kitörhesse.
– Chris!
– Mi lesz, ha megölöm a lányt?
– Chris, Adam teljesen összezavart!
– Ha megölöm, csak simán visszacsinálod, nem? Én meg nem fogok róla semmit tudni. Ahogy általában nem tudok semmit semmiről. Én is tudni akarom, mi folyik körülöttem! Szeretlek Gerard, komolyan szeretlek, de az már egy más kérdés, hogy szeretnék-e nem létezni! Ígérd meg, hogy nem hagyod, hogy ez bekövetkezzen!
– Chris, kérlek, nem ígérhetek ilyet.
– Miért nem?
– Mert fogalmam sincs, mi fog történni!
– Tudsz nekem olyan hatalmat adni, hogy vigyázni tudjak magamra?
– Chris, ezt most nem lehet…
– Pedig Adam bármelyik pillanatban gondolhat egyet és semmissé tehet minden!
– Chris, hallgass meg, megpiszkálták az agyad! Te nem ilyen vagy!
– Hagytál meghalni, vagy sem?
– Hagytalak.
– És hagynál újra? – Chris kitörte a lány nyakát.
És még mindig világvége.
És Raven sehol, hogy újra visszacsinálja.

4 megjegyzés: