2

A teljes egész nagyobb, vagy a részeinek összessége?

Posted in , ,
Adam az egykori vámpír - későbbi démon -, azóta a bizonyos terápiája óta szép lassan egyféle tudathasadás-szerű állapotba lépett. Csak mivel ő nem a mi fizikai világunkban él, megtehetette, hogy nem csak a tudata hasadt meg, hanem az egész lénye.
Nézzük azt az 5 részét, amiről éppen tudomásom van.


Res (más éven az Izé)
Kavargó fekete köd és csillogó-ragadó kátrány. Bármilyen alakot fel tud venni, bármivé tud válni, de ő a színtiszta sötétség, üresség, nincs neve, csak megtűri, hogy valahogy nevezzék. Nem is igazán személy, inkább állapot, egyszerre minden és semmi.
Elvégre Buddha sem csak egy valaki, hanem a tökéletes megvilágosodás állapotát elért személyeket is buddhának nevezik bizonyos tanok szerint.
Csak éppen a Res mindennek ellentéte, ami öröm, boldogság, szeretet. Res célja a káosz, hogy mindenki a másik ellen legyen és senki se találjon békére.

Ha nagyon alakba akarnánk tuszkolni Rest, akkor jellegzetessége, hogy jelenleg egyik szeme kék, a másik sárga.

Nazarell
A trónusán ülő gyönyörűséges „Nagyúr”. Ő az a bizonyos N. betű az Adam N. Calrum névben, rá hivatkozik néha Priscilla ’Za-ként, és ebből eredt Mindra Zarell, Adam lányának vezetékneve is.
Látnátok az a kő trónust! Támlája égbetörő fekete márványoszlop, minden oldalán ősi jelekkel vésett történetek, talán mind Nazarellről. A karfa szintén fekete márvány, Nazarell karja kényelmesen pihen a kőbe csiszolódott mélyedésben. Hány évezrede ücsöröghet itt ez az... istenség? Ujjai karmosak és feketék, mintha eggyé akarna olvadni a márvánnyal.

2 megjegyzés:

0

Időtlenül III.

Posted in ,
Időtlenül I.
Időtlenül II.


Raven az évszázadokkal ezelőtt beomlott sóbányában ücsörgött. Jórészt ennyi maradt már csak Caligóból, az ő saját Caligójából: Egy óriási sóbánya. Azt se tudta pontosan mikor volt itt utoljára. Régen. Nagyon, nagyon régen, amikor még mit sem sejtett arról, hogy az egész világ csak egy apró törékeny kis gömbje a végtelennek.

A számára olyan az a barlang, mint Adamnek a kastélya. Illetve remélhetőleg biztonságosabb, mint Adamnek a kastélya.
– Befognád végre? – csattan fel.
Nem örül neki, hogy itt vagyok. Mert ha én be tudok lesni hozzá, az azt jelenti, hogy valaki más is be tud lesni hozzá, aki a legkevésbé sem látna szívesen.

Raven jelenleg csak túlélni akart. Ahogy mindig, most sem magát akarta megmenteni. Priscilla szavait egyszerűen képtelen volt kiűzni a fejéből. Nélküle, Raven nélkül nincs Adam.
Viszont anélkül az aljas Izé nélkül sincs Adam, anélkül a szőke borzalom nélkül, aki kigyógyította a rendelőjében Adamet önmagából.

0 megjegyzés:

1

Démonterápia 6 és fél

Posted in
Ha jóformán minden egyes nap pötyögsz valamit, talán nem meglepő, hogy nem emlékezhetsz minden egyes szóra, amit leírtál. Sem minden egyes jelenetre. Így történhet, hogy egyszercsak találsz egy olyan részletet a gépeden, amiről fogalmad sincs, hogy mikor írtad, és mentálisan vállon veregeted magad, amiért rendszert csináltál abból, hogy minden egyes szövegedet dátumozod.

2017. március 2.
(hat nappal azelőtt, hogy Adam pszichológushoz ment volna)

Adam 100%-osan Adam. Van, amikor kicsit kifordul magából, de most Ő az, Akit Adamnek neveznek, izzik, gyengéden, mérgezően, egyszerűen csak gyönyörű. Persze földi halandó amúgy sem tudná levenni róla a szemét, de most ott van benne mindent, amitől ő az, aki. Most esélye sem lenne senkinek.
Ravennek sincs sok…
– Oké, oké, értem, Danny fiú csalódna benned – tekereg Adam, mint egy kígyó. – De tőlem aztán nem fog megtudni semmit! Ne nézz egy tizenéves kislánynak, kérlek! Ez azért nem az én stílusom… Cica, éljük szépen az életünk, én embereket csábítok el, te embereket mentesz meg. De ha egyszer megesik, hogy néha-néha pont egymásra vágyunk, akkor miért is ne? Most komolyan, ezzel kinek ártanánk? Te mondtad, hogy képes vagyok a szeretetre, hát miért baj, ha néhány éjszakára szeretni szeretnélek? Csak tűnjünk el valahova, akár olyan helyre, ahol Lia sem lát, ahol nem lát senki, csak mi ketten, ééééés bármit csinálunk, az örökre titok marad…
A háttérben még mindig a Nine Inch Nails szól.

1 megjegyzés:

0

Démonterápia 6. rész

Posted in ,
március 22.
Egyszerűen csak itt hagyott, érted?
Persze, én is ezt akartam.
De…
Öt éve!!! Öt év.
Mit tettem?
Adam…
Nem érzem szokásosnak. Végzetesnek érzem.
Priscilla! Végzetes?
Pris rám néz a „ne rinyálj már” tekintetével, de végül nem mond semmit.
Megpróbálok Adam után nézni.
Adam… Még a neve és másnak tűnik. Hát hogy fogom én ezt bírni?
Mit csinálsz, Adam?

*

– Mit akarsz tőlem hallani? Pont tőlem? – néz rám Priscilla gúnyosan. Nem mintha tudna máshogy nézni. – Kicsit régebb óta ismerem a te drágaságos Adamed.
– Akkor mondj el róla mindent!
– Ha azt mondom, hogy most van teljesen rendben, úgysem hiszel nekem – vonja meg a vállát.
– De hiányzik belőle valami!
– Az hiányzik neked belőle, hogy nem hiányzik neki semmi.
– Látom rajta, hogy nem boldog.
– Boldog? Szerinted mikor volt valaha is boldog? – nevet.
– Hát... Miközben éppen becserkészte az áldozatát. Abban a pillanatban, amikor megkaparintotta. Amikor volt célja! Adames célja, de cél... Amikor szüksége volt a figyelemre, és megkapta. Az volt olyan... Adames.
– Hát, a terapeutája segített rajta – mosolyog Priscilla, mintha egy óvodással beszélgetne.
– Te nem félsz Billtől? Bobtól?
– Bill egy rajzfilmfigura. Bobtól pedig csak neked van félnivalód.
– Jó, de Adam...
– Adamtől is neked van félnivalód.
Kínomban felnevetek.
– Olyan kis bájos vagy – ingatja a fejét Priscilla. – Olyan könnyen el tudsz siklani olyan apróságok fölött, hogy mégölte a saját lányát, meg megsemmisített egy egész világot, csak hogy ne legyen Ravené...
– Tudom, de... Attól meg van benne jó.
– Attól még, hogy nem csinál folyamatosan rosszat, nem lesz jó – mosolyodik el Priscilla.
– Elképesztően sokat segített nekem! Szó szerint elképesztően sokat!
– Hát, te tudod.
– Mindig mellettem... volt. Vele mindennel meg tudtam birkózni.

0 megjegyzés:

0

Démonterápia 5. rész

Posted in
március 13.
– Meddig szándékozol itt maradni? – kérdezem Adamtől, még mindig a laborban.
– Nekem jó itt – vonja meg a vállát.
– De nagyon gyenge vagy. Gyengülsz, ha itt vagy.
Adam nem úgy néz ki, mint akit érdekelne a dolog. Pedig TÉNYLEG nagyon gyengül. Fakó az egész lénye. A tekintete fáradt, és a haja sem a megszokott samponreklámosan csillog, sőt, határozottan olyan, mintha Adamet a legkevésbé sem érdekelné, hogy áll a haja. Egyszóval szokatlan.
– Ennyire sikerült megtörnie? – kérdezem félig sajnálkozva, félig számonkérően.
– Mint már mondtam, jó itt.
– De nem maradhatsz itt örökre! Akkor olyan leszel, mint Julia! Mármint ez nem sértés, de… – gyorsan körbepillantok, hogy merre van Julia, de még mindig inkább távol marad Adamtől, amennyire csak tud. – Adam! Te nem vagy ez a fajta!
– Nem gondolod, hogy mielőtt nekirohanok, ki kéne találnom, hogy hogyan tudom legyőzni?
– Mondom én, hogy nem vagy ez fajta! Kérd meg Ravent, szövetkezzetek, úgyis ezt akarta!
– Ravennél még a kislánnyal* is többre megyek. Aiden viszont... – ráncolja a homlokát Adam.
– Ne Aidenezzél, basszus! Aident már elintézted. Adam, mi a francért süllyedtél depresszióba?
– Miért hagytad, hogy megkínozzon?
– Most örökre ezen fogsz szenvedni? Szedd már össze magad!
– Ha kiteszem innen a lábam, kicsinál! Vége, ennyi volt, viszlát! – És teljesen komolyan is gondolja.
– Adam, így nem folytathatod!

március 15.
– Egyszerűen nem maradhatsz itt örökre, oké?
Semmi válasz.

0 megjegyzés:

0

Démonterápia 4. rész

Posted in
2017. március 10.

Lia
Előző este meglepően gyorsan elaludtam, annak ellenére, hogy tudtam, hogy Adam nyakából éppen ömlik a vér. Úgyis ezt akarta. Pontosan ezt akarta. Akkor meg minek avatkoznék közbe?

Reggel még mindig ugyan az, még mindig ugyan ott a Szőke James barátságosan berendezett rendelőjében. Persze nekik máshogy telik az idő. Remélem. máshogy telik az idő.
– Tudod, hogy a főszereplőt is probléma nélkül meg lehet ölni… – mondja a Szőke, Adam körül sétálgatva. – Neeeeem, téged hogy ölnélek meg?

Úgy érem, ez már kicsit túl soka nekem egyedül, úgyhogy megpróbálok ahhoz fordulni, aki néhány napja még eléggé érdeklődött Adam lelke iránt.
– Raven…
– Ti akartátok. Tudtad, tudta Adam, mindenki tudta, most miért hozzám jössz?
– Ez… Mennyire veszélyes?
– Mi számít veszélyesnek? – forgatja a szemét morcosan.
– Hát, nem tudom… Nem érzem magam túl jól. Ez lehet emiatt?
– Honnan a francból tudjam? Lia, én próbálkoztam. Ennyi. Viszlát.

Ehhez hozzá kell tenni, hogy amikor néhány napja Raven épített Adamnek egy világot, hogy majd ott együtt lehetnek, ha Adam jól viselkedik, a végeredmény így nézett ki:

0 megjegyzés:

7

Démonterápia 3. rész

Posted in
– Hogy ment a feladat? – kérdezte James a következő találkozásunkkor.
Előszedtem a fekete farmerem hátsó zsebébe gyűrt papírlapot, és meglengettem James előtt.
– Hát, elvoltam vele egy ideig!
– Van kedved felolvasni, vagy inkább olvassam el később? – kérdezte, miközben mindketten helyet foglaltunk a bőrfotelekben.
– Van hát! Nem írtam össze mindent, mert az eltartott volna az örökkévalóságig. Szóval csak az utóbbiakat. Ravenről már elmeséltem, miért nem működött a dolog. Amin neki változtatnia kellett volna, hogy ne legyen akkora rinyagép! Ne dramatizáljon mindent túl, és ne higgyek azt, hogy egy kis… Rosszalkodástól máris eljön a világvége! Csak csinálja, amit élvez, én meg hadd élvezzem, hogy ő élevzi, amit élvez! – nevettem.
– És neked min kellett volna változtatni?
– Hát… Magamon? – vigyorogtam.
– Igen, úgy értettem – bólintott.
– Én meg úgy értettem, hogy egész magamon kéne változtatnom – kacsintottam.
– Én is – mosolyodott el.
Mélyet sóhajtottam.Nem volt jó ez így. Ráadásul gyorsabban mint, mint eddig. Egyre rosszabb a helyzet.
– James, James… Tudod mi a legnagyobb gond? – ingattam a fejem. – Persze, nem gond, csak… Kezd egyhangú lenne a dolog. Tudni akarod, mi jár most a fejemben?
James biccentett.
– Ezért vagyok itt.
– Hát én is! Muszáj ezen változtatni, mert nem bírom tovább! Mindig, mindig pontosan ugyan ez! Legalábbis amióta Caligóba érkeztem. Igen, igen, Dorián egy picit más volt. De Raven, Nick, és a többiek... Tudod mi a nagy helyzet, James? Most is arra gondolok, hogy szép lassan ki kéne gombolgatni az inged gombjait, lehúzni a válladról, végigcsókolni a nyakad, és belenyomni az egész tested ebbe a szépséges bőrfotelbe! – vigyorodtam el a végére.
James a legkevésbé sem jött zavarba, éppen csak megvillant a szeme.

7 megjegyzés:

0

Démonterápia – avagy Adam pszichológusnál 2. rész

Posted in
A következő alkalommal direkt kicsit korábban érkeztem, mert kíváncsi voltam, hogy kikkel foglalkozik még a drágaságos doktor úr rajtam kívül. Nem szeretem, ha a kiszemeltjeim szerény személyem mellett bárki mással is foglalkoznak, de nagy önmegtartóztatásomnak hála, a dokitól távozó huszonéves leányka életben maradt. Lehet, hogy még huszon sem volt, inkább olyan tizennyolc.

– Milyen érzés egyik ember nyomorából a másikba csöppenni? – kérdeztem, mikor újra kényelmesen elhelyezkedtem a fehér fotelben, és magam mögé gyűrtem a zöld díszpárnát.
– Általában bőven hagyok időt a két időpont között, de néha megesik, hogy összesűrűsödnek a dolgok.
– És nem zavaró? – faggattam tovább, mivel még véletlenül sem válaszolt a kérdésemre. – Egyik percben még egy fiatal lány, utána rögtön egy teljesen másik eset. Hogy lehet ilyenkor átkapcsolni?
– Idővel megtanulja az ember – mondta barátságosan.
– Ha nekem befut egy megrendelés, utána néha még órákig képes vagyok az adott projekten agyalni.
– Most csak a tiéd a figyelmem, ne aggódj! – mosolyodott el.
Telitalálat. Álompasi. Ennyi, kell nekem.
– Hát jó – fészkelődtem a fotelben. – Hogyan tovább?
– Mi az, amiről még beszélni szeretnél? Visszatérhetünk Ravenre, ha gondolod.
– Áh, nem fontos. Most éppen megsértődött, és nem igazán beszélünk. Szerintem az is piszkálja a csőrét, hogy pszichológushoz járok. Soha, semmi sem jó neki, amit csinálok! Pedig most láthatná, hogy tényleg változtatni akarok! Ez azért nagy elhatározás, nem? Mármint azért nem egyszerű, mire rászánja magát az ember, hogy előadjon magáról egy vadidegennek mindent!
– Bizony, ez nagy elhatározás – bólogatott megértően. – Mások a környezetedben hogy reagálnak az elhatározásodra?
– Őszintén szólva? Kiröhögnek, hogy úgysem gondolom komolyan és ez az egész csak egy újabb múló szeszély. Meg hogy úgyis minden pontosan ugyan olyan lesz, mint eddig, az égvilágon semmit sem fogok változtatni a forgatókönyvön.

0 megjegyzés:

3

Démonterápia – avagy Adam pszichológusnál

Posted in
Miután kevesebb, mint két nap alatt meguntam majd megsemmisítettem azt a helyes kis világot, amit drága egyetlen Ravenem külön nekem épített, úgy döntötte éppen ideje szakemberhez fordulnom.

1

Kellemes kis irodába toppantam, egy az egyben lehetett volna akár IKEA bemutatóterem is. Fehér és ezüstös fém az alapszínek, hozzá kellemes halványzöld kiegészítők. Fehér szőnyeg, fehér függöny, zöld csíkokkal, fehér fotelek, zöld díszpárnákkal, fehér asztal zöld támlájú székkel… Soroljam még?
Határozottan modern rendelő, mondjuk az ember ennyi pénzért el is várhat némi luxushangulatot. Egy kurvának kedvezőbb az órabére, komolyan mondom.

Jamesre velem ellentétben nem lehet első pillantásra azt mondani, hogy minden nő (és férfi...) ábrándjából kilépett istenpasi. Tipikus északi vonásokkal rendelkezik ugyan, világosszőke haj és kék szem, de messze nem egy skandináv félisten. Sokkal inkább "az  okos az új szexi" kategóriába esik a hosszúkás arcával és a legnagyobb jóindulattal is karakteresnek nevezhető orrával. Viszont az a néhány szeplő az orra körül kifejezetten ellenállhatatlanná teszi a megjelenését! Persze nem véletlenül rá esett a választásom a rengeteg pszichológus közül, az ötven fölötti, szakállas pasik nem vonzottak annyira, hogy kiöntsem nekik a lelkem. Na meg James szőkesége igazán jól passzolt az én fekete hajzuhatagomhoz, amit most megint laza copfba fogva hordtam a régi szép idők emlékére.

3 megjegyzés:

0

Szappanopera démonokkal

Posted in
A hátránya annak, ha mindent leírsz, hogy még csak le sem tagadhatod, amikor Adam azt mondja, hogy "Én megmondtam!".

*

2014. december 7.
Adam ritkán boldog. Pláne ahhoz képest, hogy állandóan vigyorog. Ravennek viszont olyan örömet sikerült szereznie Adamnek, hogy olyat már nagyon-nagyon-nagyon rég nem sikerült senkinek.

Ha egy másodpercre is, de sikerült kizárnia Adamet. Igazából külső szemlélőként nem nagy dolog. Ha eszembe jut a Lázálom, akkor eszembe jut az is, hogy mennyire nevetséges ez az egész, és Adam csak egy fasz, és már megint szórakozik mindenkivel, de legfőképp Ravennel… De az a pillanat! Talán egy kicsit tényleg boldog volt. Már amennyire egy elmebeteg boldog lehet attól, hogy… Mihez is hasonlíthatnám. Talán amikor egy nagyobb gyerek csúnya szavakat tanít egy kisgyereknek, aki éppen alig kezdett el beszélni, és a kölyök megállás nélkül mindenre azt a szót hajtogatja. Nem tudom, miért ez jutott szembe.

A múltkori dolog után azt hittem – hogy lehetek ennyire naiv? –, hogy Adam fel fogja húzni magát Raven egyre növekvő erején. Ugyan már, miért tenné? Raven világrengető mutatványát Adam azzal kontrázta, hogy amíg Raven totálisan kifulladva álldogált, Adam állva az ölébe kapta, és nekiállt csókolgatni. Mikor Raven persze azonnal nekiállt hadakozni, amikor sikerült egy kicsit összeszednie magát.

0 megjegyzés:

0

Fire walk with me

Posted in ,
Valamikor réges-régen, egy elpusztított világban.
Gerard:
Csak az tartotta bennem a lelket, hogyha jól viselkedem, tényleg nem fog senkinek sem bántódása esni. Anyának sem.
– Ha minden vágyad teljesítem, nem bántom anyát se – mondtam ki.
– Ez csak rajtad múlik cicafalat… Tudod, igazából őt is megdughatnám. Nézd meg az anyját, vedd el a… ribancot. Régi mondás – vigyorgott.
Amíg csak vigyorog, és nem csillog a szemében az őrület, addig nincs gond – nyugtattam magam.
Megteszek mindent. És nem fog bántani senkit. Össze kell szednem magam.
– Bizony! – vigyorgott, és megcsókolt.
Végül is, eddig is így volt. Csak nem mondta ki konkrétan. Meg akkor még úgy éreztem, hogy szeret. Most is azt mondta, hogy szeret.
– Szeretlek! – röhögött. – Nyugodj meg, vegyél pár mély lélegzetet, és felejtsük el az egész baromságot, ami a nyomikkal volt.
Ha az olyan könnyű lenne!
Adam megköszörülte a torkát.
– Igen. Elfelejtem – bólintottam.
– Na, már csak azon kell dolgoznod, hogy így is legyen! Dolgozni fogsz rajta, igaz? – hunyorgott rám.
– Igen. 
– Elfelejted ki voltál, és csak az én szolgálatomra élsz, rendben vagyunk?
– Igen.
És ennek örömére megyünk anyámhoz. Hát persze, hogy elfelejtem!
 – Ez az első próba édesem! – kacagott Adam. – Menni fog ez, én igazán bízom benned! Hidd el, én sem szeretném a szeretteid halálát. Ja, várjunk csak… Én pont leszarom őket! Szóval csak rajtad múlik. Meg tudod csinálni, igaz?
– Igen.
Meg tudom csinálni. Meg kell tudnom. Nincs választásom.
 – Tökéletesen látod a helyzetet! Gyakorolni fogjuk bőven a dolgot, úgyhogy én biztos vagyok benne, hogy nagyon ügyes leszel! – fecsegte negédesen. – Most pedig had halljam, ki is vagy te?
– Én… én csak a ribancod vagyok.
– Jajj édes, ne legyél ilyen szerény! Ez a világ legnagyobb megtiszteltetése, amiben nincs része csak úgy bárkinek! Te vagy A Ribancom. Adam, a vámpír egyetlen, és pótolhatatlan ribanca. Oké?
– Oké.
– Ez a beszéd! – és finom csókot nyomott a számra.
*

Napjainkban, valahol a világok közti térben.

Lia:
És most állnak egymással szemben.
Adam vigyorog. Vigyorog, mint mindig. Mint öt éve. Mint tíz éve.
Raven, pedig itt van, mert… Talán érdekli Adam. Talán látni akarja. Rég volt már ilyen. Még régebben volt, hogy hallgatott a Gerard névre. Már ha hallgatott rá valaha.
– Na mi van, szívem? – vigyorog Adam. – Én drága, drága, drága egyetlen ribancom. Hát nem hiányzik? Nem? Hány anyádat kell még kinyírnom? Tééényleg! Adrian babának is egészen biztosan van egy anyucija!
Raven nem szól semmit.
És Adam megteszi. Mert megteheti. Egy pillanat alatt átvágja egy negyven év körüli, festettszőke nő nyakát, és most a hajánál fogva lóbálja a kezében.

0 megjegyzés:

5

Már megint ki akarnak nyírni... Hányadszor is?

Posted in
Csak egy tanács. Titkos tervet ne mondj el Liának, mert amit Lia tud, azt előbb vagy utóbb megtudom én is, ha máshogy nem, akkor elolvasom a cuccait. Ha meg pont az volt a terv, hogy feltegyem ide, hát oké. Olyan kis édes ez a Danny-fiú, meg kell zabálni! Jah, én, mint a suicid. Na de olvassátok, legyetek tanúim! Élek és virulok. - Adam

Danny szövegel, Lia hallgatja:
Nevezz nyugodtan Danielnek. Vagy Davidnek. Vagy Aidannek. Amelyik csak tetszik. Hogy akkor ki is vagyok valójában? Noss… Az vagyok, aki fel fogja falni a te kis drágaságod, az vagyok, aki fel tudja falni a kis drágaságod. Darabról darabra fogom szétmarcangolni, amíg nem marad belőle semmi más, csak… Én.
Bizony.
Ambíciók?
Azok vannak. Elvégre a legjobbtól tanultam, nem igaz? Erre lettem létrehozva, hogy letaszítsam a királyt a trónról. Egy romhalmaz királyát, de ez most lényegtelen.

5 megjegyzés: