0

Irány a nyár... kösz, inkább kihagyom!

Posted in ,

Édes drágaságaim, 2-3 hétre előre láthatólag itt hagylak benneteket. Ne zokogjatok, kérlek, mert én is sírni fogok! ;)
Megyek Balatonra, süttetni a hasam.
Na persze… éppen ez az, hogy ezt a nyaralást most azt hiszem, inkább kihagyom, és haza megyek Priscilláékhoz, ott pedig még egyelőre nem sikerült megoldanom a net-kérdést, de majd ráállítom egy kedves ismerősöm az ügyre, és ha sikerül, azt észre fogjátok venni! ;)
Jegyezzétek meg, hogy én egy nagyon kedves, és törődő vámpír vagyok, mert megtehetném, hogy derékba török mindent, és nem megyek sehova. Ezt tessék szépen értékelni! (Akinek inge, az vegye magára, de sürgősen!)

Addig is majd zaklatom kicsit Gerardot*, most már úgyis piszkálja a csőrét, hogy mégis hogyan tudna magának tökéletes életet szerezni annyi „szenvedés” után. Persze ott lebeg felette a nagy kérdés, hogy vajon hajlandó lenne-e tönkretenni egy életet, hogy ő visszakapja azt, amit száz éve „elhagyott”, de néhány hetet adok neki, és el fog múlni ez a dilemma.
A ti Gerardotok meg tökéletesen alkalmasnak tűnik arra, hogy befogadjon más világból jött lelkeket az elméjébe. Na, majd ez is elválik. Én drukkolok nekik. Olyan felfordulást tudnának csinálni pikk-pakk, amilyenről én egyelőre csak álmodozok! De ami késik, tényleg nem múlik, ezt volt időm megtapasztalni öröklétem során. Csak éppen pontosan ezek azok a helyzetek, amikor utálok várni! Addig azért nem szeretnék itt rostokolni, amíg ti szépen megöregszetek.

Legyetek rosszak amíg nem vagyok, élvezzétek az életet, tegyetek meg mindent, amihez kedvetek szottyan, hiszen a tietek rövid, és bármikor elbaszhat mondjuk egy teherautó. Vagy elszórakozhat veletek egy vámpír, aztán az utolsó csepp vérig kiszívhatja belőletek az életet. Oké, erre lássuk be egyelőre jóval kevesebb az esély, mint a kamionos dologra. 
 Csókoltatok mindenkit, remélem, nem felejtetek el a kis szünet alatt! ;) Hiányozni fogtok!






* Aki nagyon nem lenne képben Gerard ügyben, mert nem erről a térről bukkant rá a blogomra, annak röviden tömören:
(spoiler annak aki a ficet olvassa,, de azt hiszem ez már senkit sem érdekel)
Gerard Way a My Chemical Romance nevezetű ugri-bugri tiniband (mit fogok én ezért kapni, te jó ég… xD) cukipofa énekese, akivel egy másik világban már finoman szólva elszórakoztam. Konkrétan addig szekáltam, amíg le nem ugrott egy szikláról. Csak sajnos az én számításaimmal ellentétben nem halt meg eléggé, és két kedves barátom vámpírrá tette, hogy ők is játszadozzanak vele. A többi már történelem...

0 megjegyzés:

3

29/3.nap: Írd le a napodat nagy részletességgel

Posted in , ,
Gondolom, most éppen egy aktuális napom kéne.
Világuralom tervezgetés, bulizás, szex, bulizás, vérivás, beszélgetés, vérivás…  
Valahogy így. A sorrend változó.  
Na, és akkor részletességgel.

Kezdjük mondjuk ott, hogy… hümm, úgyis Jázminnal írjuk azt a regényt amit már említettem egy előző bejegyzésben úgyhogy jöjjön egy vele töltött napom.
Reggel fölkel, én még alszom egy ideig, mert hova az a nagy sietség. Ja, azért azt hozzáteszem, hogy Jázmin bizonyos szempontból az „élettársamnak” mondható, viszont nem vagyunk ugyan abban az univerzumban, magyarra lefordítva, neki ott van a teste, én pedig csak egyfajta „szellemként vagyok jelen” miközben odahaza fekszem a kellemes ágyamon, afféle meditatív állapotomban. El tudjátok képzelni, hogy működik ez? Ha nem, akkor kérdezzetek, TALÁN válaszolok bővebben is. ;)
Szóval Jázmin fölkel, összeszedi magát (órákon keresztül szenved, hogy mit vegyen fel, aztán a hajával és a sminkkel még vagy egy-egy óra), és irány az iskola. Már ameddig nem volt még nyári szünet… 
Most annyi az egész, hogy otthon punnyad, én pedig próbálom felrázni, hogy csináljon már valamit. Ő pedig vagy csinál, vagy csak hisztériázik, hogy már megint túlságosan belepofázok az életébe. Duma, duma. Elképesztően idegesítő tud lenni. Megadok neki mindent, pénzt, leendő karriert, ő meg csak nyafog megállás nélkül. Van egy természete a csajnak, az biztos! De még elviselhető.
Úgyhogy elvagyunk nappal, regény írok, beszélgetünk, vitatkozunk, ismerkedek a világgal, utazgatok erre-arra, idegenekkel is elkezdek csevegni, akár neten, akár élőbe, hogy minél több embert megismerhessek a világából. Az izgalmasabb napokról meg most nem írok, mert akkor nem marad semmi a regényhez. Ott majd kaptok nagy részletességet, ne féljetek!  Nem lenne célszerű, ha most ellőnék minden szaftos kis sztorit, mert akkor mégis ki olvasná el a könyvet? Mondjuk, aki nem olvassa ezt a blogot, de részletkérdés. 

Estefelé miután már egy napra kellőképpen kiszórakoztam magam a világban, „hazautazom” (vagy éppen hozzátok, ahogy most is teszem), ha történt valami különleges arról beszámolok a drága húgocskámnak, Priscillának, esetleg elmegyek a pubba, hogy szórakozzak még egy kicsit fajtámbeliek között. 
Természetesen kajálni is kell valamikor! Attól függően, hogy éppen milyen kedvem van, lehet ez egy „futó kaland”, és azonnal megölöm az áldozatom, de előfordul, hogy csak kicsit iszogatom belőle, aztán majd folytatás következik. Esetenként életben hagyom, de ez tényleg elenyésző. 
Természetesen, ha az illető megfelel az igényeimnek, akkor egy kis szexuális együttlét is belefér. A legtöbb esetben megfelel. Jobban mondva alapból olyat keresek, aki megfelel. :D Ezt is részletezzem? Vagy akkor ki kéne rakni valamiféle korhatárt a blogra? 
Maradjunk annyiban, hogy kezdésként kilesem az áldozatot, megfigyelem, hogy milyen a stílusa, milyen közegből jött, és ha nagyon nem bírok magammal, akkor egy kis gondolatolvasásra is folyamodom, de igyekszem magam visszafogni, mert ez általában csak elrontja a mókát. Tényleg csak elengedhetetlen esetben szoktam telepátiához folyamodni. Meg ha éppen olyan kedvem van. 
Tehát, megvan a kiszemeltem, gyorsan felkapok valami olyan ruhát, amiben azon nyomban lenyűgözöm. Bárki, bármit is mond, az emberek úgyis az első pillantásból vonnak le messzemenő ( az esetek 99%-ában hibás) következtetéseket, és ha már valami kezd gyanús lenni, akkor is visszakanyarodnak oda, hogy „de olyan megnyerő a kisugárzása”. Úgyhogy jön a beetető szöveg, az ámítás. Kedves szavak, viccelődés, flörtölés, hamis adatok megosztása a kilétemről, ha mélyebben belemegyünk az ismerkedésbe, akkor komoly beszélgetések, és igazából itt dől el, hogy mi az áldozat elkövetkezendő sorsa. 
Ha megfog amit néhány óra, esetleg perc alatt mutat a személyiségből, akkor nem ölöm meg azonnal, esetleg fel sem fedem neki, hogy vámpír vagyok, és folytatom az egész szemfényvesztést az elkövetkezendő napokban. 
Ha viszont túlontúl mindennapi az egyed, akkor jöhet egy gyors és szenvedélyes, vagy éppen (a részéről) szenvedős szex, vérivászattal egybekötve, aztán ég vele!
Ez egy finom megfogalmazása volt annak, hogy megdöglik.

Ilyen egy átlagos napom.Ennél jobban részletezni most nem fogom. Talán majd máskor...

3 megjegyzés:

0

29/2. nap: 10 dolog amit kedvelsz, 10 amit nem

Posted in ,
Kedvelem az embereket, mert nagyon szórakoztatóak. Itt mondjuk el lehet vitatkozni, hogy ez „dolognak” számít-e, de nekem igen. Közületek is biztos van, aki kedvel mondjuk egy finom szendvicset. Igaz, ti ritkán szoktatok olyan jókat csevegni a vacsorátokkal, mint én.
Kedvelem még… ráadásul 10 dolog? Gondolom az kéne, amit a LEGINKÁBB kedvelek… Nem hiszem, hogy időtálló rangsort tudnék most összehozni, úgyhogy lássuk, ami eszembe jut. Imádom a szerelmet. Mondhatni ez a lételemem. Ez az egyik legnagyobb móka a világon! Bármelyik világon. Bár itt megint csak vitába szállhatnánk arról, hogy kinek mit jelent a „szerelem” szó. Tényleg, nektek mit jelenet? Esetleg hajlandóak lennétek megosztani velem?
Szeretem a szexet is, nem tudom, hogy ez mennyire tartozik ide… a top 10-ben benne van az biztos. És azért figyelitek, hogy a szerelem előbb van! Hát nem romantikus? A vért meg eddig nem is írtam. Imádom a vért, és nem csak azért vedelem, mert „jajj, elengedhetetlen a létezésemhez”. Ez csak az egyik dolog, ettől függetlenül is megveszek érte, ha létfontosságú, ha nem.
Nem tudom, hogy mennyire írjak általános dolgokat, mint például élet, vagy ilyesmik… minden esetre ezt is kedvelem, igaz ami igaz, az „életnél” talán helyesebb megfogalmazás a „lét”.
Szeretem az éjszakákat, de ez megint olyan, ami elválaszthatatlan a létezésemtől, mert a nappalokat nem viseli valami jól a szervezetem.
Ki ne maradjon az internet! Ez valami fantasztikus találmány! És még hogy a háborúk nem jók semmire! A háborúk nagyon is hasznosak, mert közben a sok okos ember rengeteg mindent kitalál, hogy mentse a bőrét. Úgyhogy ha már itt tartunk, szeretem a háborúkat is, igaz, erről már azt is kifejtettem egyszer Gizinek, hogy miért nem szeretem őket, de kétségtelenül van klassz oldala is.
Szeretem a vörös színt. Amúgy ez a kedvelés-szeretés dolog is elég különböző, mert kedvelni, ha már a színeknél tartunk, a feketét is kedvelem.
Szeretem a macskákat. Ők a legjobb arcok! Megértenek, komolyan mondom! Úgy érzem a legtöbb doromboló szőrgolyóval valamilyen szinten egyezik az életszemléletem: érezd jól magad, és kész! Na meg ők is előszeretettál játsszanak az áldozattal, mielőtt megeszik őket. 

Na, most jöjjön, amit nem kedvelek. Ez már tényleg nehéz!
Mindent kedvelek. Mindennek meg van a vicces, és szerethető oldala. Mondhatnám, hogy a napot nem kedvelem, mert leég tőle a bőr és a hús a csontomról, de attól még a nap is egy csillag, meg sárga, meg minden, úgyhogy nincs vele bajom.
Azzal is jöhetnék, hogy a buta embereket nem szeretem… de őket is imádom.
Átmenetileg nem szeretem, amikor keresztbe húzzák a számításaimat, de később mindig rájövök, hogy úgy volt ám az igazi móka, és a nélkül unalmas lett volna. Azt is mondhatnám, hogy Christ (a bérgyilkost) se szeretem, sőt, kifejezetten utálom, és rohadtul ki kéne nyírni, de igazából ez sem ellene irányul, csak… ez most egy ilyen játék.
A színek közül az előbb mondtam a vöröset, hát ide meg megemlíthetném a rózsaszínt, de ez se teljesen igaz, mert nem irtózom tőle, és ha elengedhetetlen, akkor akár egy rózsaszín ing is belefér… volt már rá példa, de ezzel inkább nem dicsekednék. ;)
A férgekhez sem különösebben vonzódom. Nem valami felemelő érzés, amikor esetleg több évre elásod magad a föld alá, mert jó ötletnek tűnt „menedékként”, és amikor felébredsz, azt veszed észre, hogy a tested mindenféle csúszó mászó vette birtokba.
Azt is felhozhatnám, hogy az anyámat se kedvelem, de ez milyen dolog lenne már? Mégiscsak ő szült meg minden, de be kell látnom, hogy vannak nagyon durva pillanatai, és nem egy „minta-anya”.
Megpróbálok még magamból kipréselni valamit… Az előítéletes emberek röhejesek! Nem fogják föl, hogy minden ember csak hús, meg egyéb alkatrészek, és az én finom vacsorám.
Egyszerre utálok és imádok várakozni, igazából ez a helyzettől függ. Nem szeretem a brokkolit. Oké, ez sem feltétlenül igaz, de azért kellett valami tízediknek.

Biztos furcsa lehet, hogy ennyire nem tudok mit mondani a „nem kedvelős” részhez, de több száz év után az „ember” mindenben megtalálja a kellemeset, hiszen ha valamit éppen megutálok, később úgyis rájövök, hogy tök jó, mert anélkül valami hiányzott volna.
Jegyezzétek meg, hogy a „szeretés” és „nem szeretés” között szinte nincs is különbség. A lényeg az, hogy érezz valamit.Micsoda bölcsességek áradnak belőlem!

0 megjegyzés:

2

29/1. nap (éljenek a kihívások!)

Posted in ,

Folytattam a nézelődést az interneten, csak most blogok között, mert kíváncsi voltam, hogy az emberek miről osztják meg a gondolataikat. Ezzel kapcsolatban bukkantam rá egy „29 napos kihívás” dologra, és mivel imádom a kihívásokat, és Christi pedig volt olyan kedves, hogy megosztotta velem a „napi témákat”, bele is vágnék a dologba. Elvileg ugye ennek az lenne a lényege, hogy minden nap az adott témáról írok, de hamarosan elkerülök internet közelből, úgyhogy most csak elkezdem, aztán majd szépen folytatom. Attól ez még így is kihívás. :P Vámpír vagyok, megtehetem!

1. nap: Írj néhány alapinformációt magadról
Vámpír vagyok. Azt hiszem ez a legalapabb alapinformáció, amire szükségetek lehet. Ezen kívül… Van ide már feltöltve néhány ilyen kérdőív szerűség adataimmal, de akkor most legyen így, összefüggő szövegként is. 20 éves korom környékén tettek vámpírrá, tehát a testem kinézete nagyjából 20 évesnek felel meg. Ezzel aztán most sokat mondtam, mi? Magas vagyok, 180 centi fölött, nem vagyok egy agyonsportolt alkat, de nyüzüge sem. Egészen sötétbarna, nagyjából hát középig érő hajam van éppen, a legtöbbször összefogom. A szemem kék. Tudjátok az a szép, jéghideg kék. Ja, nem tudjátok. Még nem láttatok. Na de majd idővel! Kinézetre szerintem ennyi elég. Ha nem, akkor lehet kérdezni, szívesen megadok én nektek MINDEN méretet, ha érdekel… :P
Ja, még mondjuk a ruházkodás… van, hogy csak térdnadrágban mászkálok otthon, de néha anélkül is. Utcára meg bármi jöhet, ami fekete. Mondjuk más színtől sem zárkózom el. Van egy kedvenc hosszú bőrkabátom. Öltönyt csak NAGYON különleges alkalmakkor hordok… ;)

Más alap információ… Szerintem ne akarjatok velem közelebbről megismerkedni, mert az is lehet, hogy átharapom a tokotokat, aztán egészen véletlenül meghaltok. Ez nem tart vissza senkit? Hümm... Bátrak vagytok! Ezt szeretem! Persze az is megeshet, hogy túlságosan leköt a személyiséged, és akkor nem öllek meg. Esetleg lassabban, hogy minél jobban megismerjelek. Kegyetlen is vagyok egyébként. Szeretem a szadizmust. Beképzelt is vagyok. Egyszerűen imádom magam!
Ezek nem túl előnyös tulajdonságok, mi? Vannak azért jók is! Szeretem az embereket, és ha éppen túllépek a kínzó éhségemen, nagyon ragaszkodó tudok lenni. Mondjuk egyesek szerint ez is a rossz tulajdonságaim közé sorolható… Amúgy meg kedves vagyok, és szeretek beszélgetni. Bárkivel. Bármiről. Társas lény vagyok (amíg le nem mészárolom a társaságot…), és optimista, amire szükségem is van a rohadt hosszú, örök életben. Jó vagyok az ágyban. Meg bárhol máshol is. 

Ja, hogy már megint nem voltam képes lepötyögni, hogy mi a teljes nevem, pontosan melyik évben lettem vámpír, és mi a nemzetiségem… Nos drágaságaim, ez még mindig az én titom. Annyi támpontot azért adok, hogy nem kell ragaszkodnotok annyira a ti időtök, és a ti nemzeteitekhez… ;)
Vagy egy testvérem, Priscillának hívják, és nagyon szeretem, ez még egy fontos információ.

Röviden tömören: tökéletes vagyok, és éppen készülök meghódítani ezt a világot is.
Ennyi legyen elég alapnak.

Csók drágaságaim!

2 megjegyzés:

7

Vár minket egy új világ! - Raven, a vámpír... egy kis novellácska, vagy valami olyasmi

Posted in , ,

Mesélek én, ha szeretnéd! Tudom, hogy ha a főgonosz értelmes lenne, akkor nem kotyogná ki csak úgy a terveit, de hát úgyis mindenhol ezt csinálják, én meg már annyiszor megkaptam, hogy semmi értelme a cselekedeteimnek, hogy már számolni is unom, tehát nesze.
Az világaink közti időben van egy csöppnyi kis eltolódás, számolj cirka 100-200 évvel. Nem olyan nagy szám, de azért szerintem neked fontos lesz. Párszáz év viszonylag sok mindenre elég, például egy bolygó kipusztítására is, de most nem ez a lényeg. Ne nézz rám így! Tényleg nem ez a lényeg.
Ja, és ami fontos, hogy aki még esetleg olvassa azt a „fantasztikus” (= szenvedős, és unalmas) fanfictiont Gerard és az én kalandjaimról, az ne olvassa ezt a bejegyzést, mert tömény spoiler az egész, aztán csak elrontaná a mókát. Bár lehet, hogy azon nincs is mit elrontani…

Gerard itt cirka 150 éve vámpír (igen, hogy őszinte legyek, meglep hogy eddig bírja a dolgot…), és egy rohadt nagy lúzer. Nem, nem kell beleszeretni. Ha úgy kiábrándítóbb a dolog, akkor azt is hozzáteszem, hogy már rohadtul nem olyan kis cuki a pofikája mint annó, mert az a barom kés alá feküdt. És már rohadtul nem szereti, ha Gerardnak hívják. De ez a sztori titeket nem érdekel. Világos? Egyáltalán nem valami romantikus csöpögés, inkább csak egy leépült alak még inkább leépülése. Tömény szenvedés, és nyavalygás. Amíg én végigröhögtem száz évet, ő végigbőgte, és természetesen arra nem volt képes, hogy kiálljon a napra, és szénné égjen, hogy megmentse a világot a szenvedésétől.

A lényeg az, hogy nekem elegem lett belőle, hogy a fichez képest túlságosan sokan foglalkoznak azzal a nyomorékkal, és ha nálatok meglátok egy képet a Ti Gerard Wayetekről, legszívesebben kirohannék az összes világból, és… megölelgetném azt a kis nyomorékot. Nem tudok vele nem foglalkozni, és ez borzalmas. Ó, dehogy borzalmas. Valójában élvezem.
Azt élvezem, amit én érzek iránta, de azt már kevésbé, amit a többség érez. Igen, nagyjából ez volt az ami annó idehaza is megfogott benne, hogy mennyien imádják a rocksztárokat, úgyhogy jó játék volt kisajátítani. Csak itt meg nem tudok hozzá odamenni, és leugrasztani a szikláról. Pedig vicces lenne. Egy világhírű énekes csak úgy a semmiért öngyilkos lesz. Ja, hogy ez egyáltalán nem nagy szám. Gyakran előfordul az ilyesmi.

Hogy nagyjából világos legyen a helyzet, még így ezzel a jó kis időeltolódásokkal is, az én Gerardomat az után szedtem össze, hogy kiadták a The Black Parade albumot, és ez után értelemszerűen a bandának lőttek, aztán meg szépen az összes bandatag kinyiffant, úgyhogy engem rohadtul nem kötött le, hogy mi a tököm itt az a Danger Days, igazából ott kimerül az érdeklődésem, hogy el akarok szórakozni Fun Ghoullal. És básszátok meg, csomó ideig nem is esett le, hogy az Frank kibaszott Iero! Ja, mert nem is ő. Nekem nem.  És erről Gizi tehet, azzal a rohadt kis sztorival, amit be se fejezett tisztességesen. Én meg eddig voltam olyan hülye, hogy hagytam az egész  Danger Days mizériát a francba. Most meg már igazából mindegy is, mert az is lehet, hogy vége, aztán csókolom.
Viszont továbbra is van nektek egy Gerardotok, aki igazából egy vén farok, és már azt se lehet rákenni, hogy tininek néz ki, de ott van, él és virul. És nekem, a rohadt életbe, még mindig bejön.
Helyesbítek, a szituáció jön be. Elég nagy különbség. Az én szívem jelenleg Gizié, és amíg ő meg nem hal, nem mászik be oda semmiféle Gerard.
Viszont azt úgyse tudom senkinek a torkán lenyomni (már aki úgy ahogy ”ismer”), hogy engem már semmilyen formában sem érdekel az a kis pöcs, úgyhogy, ahogy az agyturkászok is mondanák, meg az összes spirituális marha, itt az ideje hogy szembenézzek a félelmemmel. Az én kis cicuskámmal. Aki jelenleg inkább hollócska…

A szembenézés úgy kezdődött, hogy egy időre otthagytam Jázmint (könyv, könyv, tudom, na de rám fér, hogy kimozduljak a mindennapokból), és berobbantam Ravenhez. Esküszöm, hogy nem tudott jobb nevet kitalálni. Annyira röhejes szerintem, hogy az nem igaz. Raven. Úgy tűnik a méltóságával a fantáziája is távozott annó.  Szerintem egyértelmű, hogy már csak bosszantásból sem voltam hajlandó így szólítani.
Egy romos, New Merloi épületben tanyázott, egyedül. Egy fokkal jobb, mint a barlang, ahol évekkel ezelőtt időzött, és fetrengett a „depresszióban”. Na persze a vámpírrá válása, és a nagy gyűlölködése után alig telt el 50 év, és máris a nyakamba lihegett. Ez van, ellenállhatatlan vagyok.
Eleinte persze meg akart ölni a „sok szörnyűség miatt” amit vele, és még sok mással tettem, aztán mikor rájött, hogy még ha elég erős hozzá, akkor se tud kicsinálni, más okból kifolyólag járt a nyakamba. Természetesen ő maradt a szilárd, halhatatlan jóság, az emberek védelmezője, még az után is, hogy eléggé nyilvánvalóvá vált, hogy mindent elvesztett. Még most is, hogy nincs semmit védenie, megszállottan ragaszkodik a „jósághoz”, és hiába követett el talán még nálam is nagyobb bűnöket (oké, ez lehet, hogy túlzás), meggyőződése, hogy ő „jó”. Ha ha ha. Csak annyira jó, amennyire én is.
Itt az ideje megint megbolygatni azt az imádni valóan örvénylő lelki világát.

 - Szia Cica – rúgtam bele szórakozottan egy festő állványba, hogy még jobban magamra vonjam a figyelmet. Mániákus művész lett a drága. Annyi képe van, hogy egy felhőkarcolót lehetne belőlük építeni. Nem reagált az üdvözletemre, csak tovább kenegetett fekete festékkel egy négyzetméternyi vásznat.
 - Már meg sem kérdezed, hogy miért vagyok itt? – álltam mögé, egészen közel.
 - Nem érdekel, hogy miért vagy itt – felelte színtelen hangon.
Jajj, ez a fene nagy érdektelenség… Hogy oda ne rohanjak!
Felkapott egy vörös festékes tubust, és úgy ahogy volt, a festményre nyomta.
 - Újabb posztmodern alkotás? – felkaptam egy tiszta, méretes ecsetet, és végighúztam a nyakán.
 - Adam, mikor fogod már fel, hogy kurvára hagyjál békén? – végre felém fordult.
 - Az állad meg mitől festékes? – töröltem le röhögve a hüvelykujjammal a fekete foltot. Gerard idegesen elkapta a fejét. Mielőtt elküldhetett volna, lesöpörtem egy csomó vázlatot egy szófáról, és ledobtam magam, az ujjaimat a tarkóm mögött összekulcsolva.
 - Mindig azt mondod nekem, hogy elvettem az életed – kezdtem bele a mondókámba, Gerard pedig újra a vászon felé fordult, és úgy tett, mintha nem figyelne rám. Ó, dehogynem figyelt! Minden csepp ínycsiklandózó gyűlöletével rám koncentrált. – Most visszaadom neked.
Csönd. Eltelt vagy fél óra, egyre több vörös folt került a képére, mire nem bírta tovább a hallgatást:
 - Nem vagy vicces.
 - Nem viccelek! – vágtam rá fontoskodva – Ha kell, visszaadom a szaros kis életed, ahol élnek a szeretteid, és mindenki boldog.
 - Inkább húzz el a picsába. Nem érdekelnek a színjátékaid.
 - Ó, pedig ez a legtökéletesebb színjáték! Eldobnád magadtól a lehetőséget, hogy visszatérj az időben vagy 100 évet, és mindent majdnem onnan folytathass, ahol a csúnya Adam tönkretette?
 - Az ilyen érzelmi baromságaiddal már nem mész semmire, úgyhogy ne is törd magad.
Nem szóltam semmit, csak vártam. Egy napot is eltöltethettünk így szótlanul, de én türelmes voltam, ismertem Gerardot annyira, hogy tudjam, egyáltalán nincs még túl az „érzelmi dolgokon”, csak hagynom kell neki, hogy felforrósodjon a téma a „lelkében”.
 - Mi a szarért vagy még mindig itt? – nyögte reggel, mikor a falhoz állította a most már elkészült, teljesen absztrakt vörös-fekete-zöld kompozíciót.
Mivel nem feleltem, kénytelen volt folytatni:
 - Ha megkérdezem, hogy mégis hogyan adnád vissza az életem, akkor eltakarodsz végre? – forgatta a szemeit unottan. Pedig nem volt unott! Ó, nem! Mintha felrántottak volna a szemei elől egy ködös fátylat. Nem hiába, még egyszer sem álltam elő neki ilyen „élet visszaadós” dologgal, úgyhogy nem hibáztatom, amiért még ennyi év múlva is harap a témára.
 - Ez természetes! – dörzsöltem össze a tenyerem vigyorogva. – Na, annyi az egész, hogy van ezen kívül rengeteg másik világ…
 - Már be is fejezheted! – csattant fel, és széttárta a karjait. – Tudom, hogy mivel játszol! Tudom, mi forog kockán!
Hát, ezek szerint ő is cseveg Andorral, vagy a nővérkémmel.
 - Nem forog kockán semmi! – kacagtam.
 - Neked nem  – meredt rám lenézően. El sem tudjátok képzelni, hogy ebbe a kis pöcsbe mennyi felsőbbrendűségi érzet szorult az elmúlt években.
 - Neked se – feleltem kuncogva. – Oké, kímélj meg a szokásos, „de én jó vagy” szövegedtől! – intettem, mielőtt belekezdhetett volna. – Azt pedig lásd be, hogy egy bafasz vagy, ha ezt visszautasítod.
 - Mit?
 - Egy emberi testet, családdal, barátokkal, rockbandával, rajongókkal…
 - Nekem ne ossz lapot a szánalmas kis játékaidban.
 - Ennyire nem érted, hogy mit megtehetnél? Abban a világban te fizikailag, tökéletesen egészségesen és vámpír-mentesen létezel!
 - Nekem bőven elég ez a világ.
Nem volt neki elég. Természetesen ezzel a szenvtelen, üres tekintetével bármelyik halandót meggyőzhetné, de én tudtam, hogy a „visszaadom az életed” óta a markomban volt a kicsi holló, de türelmesen vártam, ami meghozta gyümölcsét.
 - És hogy csinálod? Kibaszottul élvezed, hogy mentálisan zaklatod az embereket, igaz? Hogy lehetsz ennyire szánalmas, és undorító, hogy…
 - Nehéz ezt kimondanom, de most nem én vagyok a lényeg – vigyorogtam. – Neked olyanod van, ami nekem nincs.
 - Többek közt értelmes gondolataim – horkant fel gúnyosan. Ráhagytam.
 - Tested! A Saját tested. Csak egyszer nézd meg! Elképesztően vicces, hogy milyen boldog vagy te nélkülem!
Sikerült addig feszítenem a húrt, hogy kis híján nekem essen, de sajnos még időben kapcsolat, hogy ezt csak még jobban élvezném.
 - Gondolj bele, hogyha csak egyszer kipróbálnád, amivel most én szórakozom, simán ember lehetnél egy napra! Igazi ember! Emlékszel még Lindseyre?
Már hogy ne emlékezett volna.
 - Na, ő a feleséged! És van egy nagyon-nagyon aranyos kislányotok is! Biztos bombanő lesz. És ott van az öcséd, a barátaid, meg mindenki, akit szerettél.
Gerard profi lett az érzelmei leplezésében, de attól még egyértelmű volt, hogy mindjárt megpukkad a méregtől. Vagy sírva fakad.
 - Nem érdekel – felelte, mint egy durcás kislány.
 - Dehogynem! – röhögtem, és faképnél hagytam.

Oké, a magvacska elültetve. Most már csak várnom kell, hogy szárba szökkenjen. Tökéletes lesz! Gerard egy kis elmebeteg. Persze, megvan neki az az érzelmi gát, ami nekem nincs, de ez csak még gördülékenyebbé teszi majd a dolgot.
Meg fogja csinálni. Ki fogja próbálni, és utána már nem lesz megállás! Az biztos, hogy eleinte nem lesz valami húde erős, de talán az is megkönnyíti majd a dolgát, hogy gyakorlatilag a saját bőrébe kell majd belebújnia.
Nagy buli lesz, csak figyeljétek!

7 megjegyzés:

46

Léteznek vámpírok?

Posted in ,
Ezt a bejegyzést többek közt a drága kis Vámpírkisasszony figyelmébe ajánlom, mert vele beszélgettem utoljára a témában. (És Gizinek, már ha olvassa... bár ha jobban belegondolok neki nem tudom minek ajánljam, mert viszonylag vágja a témát. Szóval neki inkább nem is ajánlom.)

Vajon léteznek vámpírok? Erre én egyszerűen meg tudom adni a választ: igen.
A következő kérdés már az, hogy mennyire hiszel a vámpírok létezésében?
Kicsit olvasgattam ma szabad perceimben a témában. Gondolom, mondanom sem kell, hogy a vélemények megoszlanak, a fanatikusoktól kezdve a teljesen elzárkózókig van minden, mi szem szájnak ingere. De milyen téma nincs így az interneten? Szerintem az égvilágon SEMMI sincs, amiben egyetértenek az emberek. Még azt se tudom példának hozni, hogy "mindenki meghal", mert hát, nézzetek rám. Ja, azt nem tudok. Boccs.
Minden esetre szórakoztató volt olvasgatni, csak egy idő után besokalltam a sok baromsággal, de majd mindenképpen folytatom a "gyűjtőmunkát", aztán a gyöngyszemeket megosztom veletek is, hátha ti is legalább olyan jól fogtok rajta mulatni, mint én. 

Oké, tehát létezem. Cogito ergo sum, ahogy drága René mondaná. Ígérem, a filozófusaitoknak is utána fogok nézni bővebben, mert egyszerűen imádom őket! Fantasztikusak!
És ha már a filozófiánál tartunk, feltennék még néhány kérdést.
Mi számít létezőnek? Az ami megfogható? Itt már azért én is gondban vagyok...

Vajon mi hihetőbb, ha köztetek járnak a vámpírok, bármelyik percben, bárkinek a vérét kiszívhatják, vagy... ha csak egy másik világból tudnak veletek kapcsolatba lépni, úgymond "ártalmatlanul"?

Az első ponttal egyébként csak annyi a bajom, hogy hiába olvasgattam hosszasan, semmi "nagyon-nagyon" árulkodót nem találtam arra, hogy lenne fajtámbeli nálatok. Testileg. Néhány kóbor lélekkel reménykedem hogy össze fogok futni az idő folyamán!

Hogy mi ez a nagy "nálatok", meg "nálam"?
Azt hiszem az én dolgomat is megkönnyíti, hogyha most kitálalok nektek. Többek közt azért, hogy később se kezdjetek el engem cseszegetni, hogy "na akkor gyere a szobámba, és harapja meg", mert ez még nem megy! Jelzem, hogy erőteljesen a "még"-en van a hangsúly, előbb vagy utóbb összejön, azt garantálom mindenkinek. Fogadhatunk is, ha valakinek van kedve. Mondjuk egy harapásban. Ha meg vesztek, akkor azt hiszem úgyis lényegtelen a dolog, hiszen nem is létezem. Pech.

Azt viszont be kell látnom, hogy jelen pillanatban testileg egyáltalán nem vagyok nálatok jelen. Ja, és akkor hogy blogolok? Erre tökéletesen megfelel egy (vagy időnként több) emberi szolga. /Ne haragudj, tényleg, nem Te ellened szól, de hát ez van, szerintem már túltárgyaltuk a dolgot, ígérem, részletekbe nem fogok belemenni ezzel kapcsolatban! Arról meg nem tehetek, hogy nem hiszel nekem... Amúgy meg most nekem is itt úgy néz ki, mintha magamba beszélnék, úgyhogy semmi ok a rinyálásra. Próbáld meg más szemszögből nézni a dolgot./

Nem tudom, mennyire érdemes most így első nekifutásnak belemennem a dolgok mélyére. Azt hiszem, semennyire. Elég lesz ennyi. Úgyse sokan hiszik el, még így sem. Az viszont biztos, hogy akinek az agya könnyebben befogadja az ilyen "természetfeletti dolgokat", oda be fogok nézni! ;) Aztán a témáról is olvashattok majd még bővebben.

Pá édeseim!

46 megjegyzés:

0

Jázmin

Posted in
Azt mondtam, hogy fogok a készülő regényemről is írni, hátakkor most hajrá. Úgy érzem, először is az egészhez fontos, hogy meséljek nektek az én pici Jázminomról, elvégre ő lesz a főszereplő, vagy mi.
Jázmin 16 éves leányka, tipikusan a mindennapoktól frusztrált tini. Na persze ennek az egésznek olyan nagy feneket kerít, mintha össze kéne dőlnie tőle a világnak. Oké, nem mondom, van odahaza náluk egy kis családi zűr, dehát az hol nincs? Na mindegy, azt hiszem Jázmin legjellemzőbb tulajdonsága az, hogy: tinilány. A peche meg hogy összehozta velem a "sors".
Sors... na igen. Mert én aztán olyan rendes vagyok, hogy mellőzöm a neveket. De nem fog ez örökké tartani! Nem ám! Rájöttem, hogy igenis komoly jogom van a létezéshez. Ez most de hülyén hangzik. Na mindegy, egy blognak úgyis az a lényege, hogy minden baromságot leírjunk bele, ami csak kipattan a fejünkből. Ígérem, a könyvre összeszedem a gondolataimat, és nem leszek ilyen csapongó. Jaaa, hogy nekem lételemem a csapongás, hát hümm... akkor ezzel még lesz valami.

Visszatérve a regényhez. Meg kell hozzá úgy igazán ismernem ezt a Jázmin leánykát. Szőke, kék szemű, vékony alkat, és egy "depis tini", de ez azért nem elég. Most nem. Erre egy csöppet több erőt fogok fektetni. Belém fog szeretni a lány. Már hogyne szeretne bele! (Ja, hogy már belém is szeretett? Részletkérdés...) Elbűvölő vagyok! Csak nem elég mély... de akinek nem számít a mélység, hát annak édes mindegy. És egyébként is nagyon is mély az én lelkem mély és sötét! Bárkinek szívesen megmutatom.

Megint visszakanyarodva, mielőtt a szerelem ábrándja túlságosan is magával ragadna, ööö... Ki fogok nyírni mindenkit. Hahaha, hát persze, hogy csak vicceltem! Nem vagyok én olyan gyilkológép. Csak szeretetre vágyom... :P Éééééés ezt úgy érzem az én kis Jázminomtól majd idővel meg is fogom kapni. Olyan aranyos lány! Olyan kis törékeny! De tényleg! Komolyan félő, hogy ha egyszer a kezeim közé kaparintom, akkor összetöröm. Átvitt érzelemben. Najó, nem csak átvitt értelemben. Túl keskeny a csípője.

Már előre látom, mekkora hisztériát fog levágni, ha ezt elolvassa. Nehezen viseli az ilyen dolgokat... majd hozzászokik. Nem kéne prűdnek lennie. Nekem sem könnyebb mint neki. Arról meg nem tehetek, hogy neki ilyen kis törékeny természete van, nem én találtam ki, hogy ilyen legyen, mosom kezeimet! Semmi közöm hozzá, nekem ez jutott. Ez most de szemét módon hangzik... Szeretem én őt! Már hogyne szeretném!
Ez most egy ilyen játék drágám.
Csak jól kell játszani!

0 megjegyzés:

0

Design, design

Posted in ,
Először is, köszönöm szépen a segítséget, egyedül nem ment volna. ;) (Ó, dehogy nem ment volna, csak talán egy kicsit lassabban... de örüljön a fejed!)

Igazából én aztán nem vagyok szakértő az ilyesmiben, de nekem tetszik. Mondtam én, hogy nem kell ide annyi vér, meg gótikus girland! Ez így pont megfelel. Tiszta és modern. Hol van az megírva, hogy egy vámpír oldala csak valami vérre telefröcskölt csoda lehet? Lehet hogy több száz éves vagyok, de azért haladni kell a korral édeseim!

Mit mondhatnék még ezzel kapcsolatban... Lehet mindenhol követni, meg megosztogatni, és ez jajj de jó. Mondjuk ennek inkább csak később lesz szerepe, de azért nektek is megköszönöm, ha hirdetitek az igét. Szeretnék sok-sok emberkével megismerkedni, mert ha valami, hát az igazán szórakoztató az öröklétben.

Ja, és még valami gyorsan... kommentelés. Még mindig nem megy? Nehogy magatokba kelljen tartani valami a blog rakoncátlankodása miatt! Úgyhogy írjatok valamit, ha ezt olvassátok. Ha mást nem, hogy b*szódjak meg, vagy valami ilyesmi... Jajj de édes vagyok, kicsillagozom a csúnya szavakat. Nagy ám a lelkesedés picinyeim! Még a végén moderált és kulturált kis vámpírotok leszek.

KOMMENTELJETEK! (Ha meg még mindig nem tudtok, akkor szóljatok... )
Csóközön! ;)

0 megjegyzés:

2

"Kérdőív" II.

Posted in ,

RÓLAD

NEVED: Adam
KI UTÁN KAPTAD A NEVEDET? Már egyszer előadtam a teremtéstörténetes sztorit, nem? Ja, blogra még nem, szóvaaal… én vagyok „Ádám”, az első ember, blablabla…
BECENEVED: szexisten
KOROD: 20 körül, amúgy meg sok. Úgysem árulom el, imádom nézni ahogy szenvedtek vele! De komolyan, tök szórakoztató! Csak nem értem, miért olyan fontos…
NEMED: hím
SZÜLETÉSNAPOD: i.e.10000000 ok? Sőt, tudjátok mit, akkor már én teremtettem a világot.
KI SZÜLETETT MÉG EZEN A NAPON? ehhh…
TÖRTÉNT MÉG VALAMI ÉRDEKES EZEN A NAPON? nincs annál érdekesebb, hogy megszülettem
TÖRTÉNT MÉG VALAMI ÉRDEKES EBBEN AZ ÉVBEN? -
HOROSZKÓPOD: oroszlán :P
A KÓRHÁZ, AHOL SZÜLETTÉL: hát, az nem kórház volt…
MAGASSÁGOD: 180 és 190 között valahol még mindig…
SÚLYOD: ugyanannyi mint a múltkor
HAJAD SZÍNE: sötétbarna
SZEMED SZÍNE: kékeszöld ;)

RÓLA

AKI TETSZIK: mármint hogy tetszik? elég sok mindenki tetszik…
HA BÁRKIVEL RENDEVÚZHATNÁL, KI LENNE AZ? Most éppen Gizi.
MI AZ, AMIT ELSŐKÉNT MEGNÉZEL EGY PASIN? A seggét.
MILYEN SZÁMODRA EGY IDEÁLIS RANDI? Hümm… gyertyafényes vacsora, aztán erotikus iszogatás egymás véréből ami szép lassan átcsap kurva jó szexbe. Elmondjam részletesen?
MENNYIRE VAGY ROMANTIKUS ALKAT (TÍZES SKÁLÁN)? 10. De komolyan! Kicseszettül romantikus tudok lenni, ha kell. :P
A TÖKÉLETES FÉRFI: Én.

AZ UTOLSÓ...

…FILM, AMIT MOZIBAN LÁTTÁL: Bosszúállók.
…FILM, AMIT OTTHON LÁTTÁL: Amerikai szépség
…KÖNYV, AMIT OLVASTÁL: Ragyogás
…EMBER, AKIT FELHÍVTÁL: Gerardot hívtam nem? Nemtom.
…EMBER, AKI FELHÍVOTT: Szintén.
…TV-MŰSOR, AMIT LÁTTÁL: Híradó… az mindig vicces.
…KAJA, AMIT ÉTTEREMBEN ETTÉL: Ez komolyan érdekel valakit? Hümm… asszem valami lazacos cucc. Nem nagyon kötött le a dolog, éppen egy áldozatomat fűztem.
...DOLOG AMIRE RÁJÖTTÉL: ezek a kérdőívek egész szórakoztatóak tudnak lenni
...SZÁM AMIT MEGHALLGATTÁL: 5
...DOLOG AMI MA A SULIBAN TÖRTÉNT VELED: aha… hogyne
AKIT A LEGJOBBAN HIÁNYOLSZ: nem tudok dönteni :P
AMIT A LEGJOBBAN HIÁNYOLSZ: szex
HA VISSZAMEHETNÉL AZ IDŐBEN, HOVA MENNÉL? a mezozoikumba
EGY OLYAN DOLOG, AMIT MEGBÁNTÁL: hogy Gerard „életben” maradt
EGY OLYAN DOLOG, AMIT SZÍVESEN ELFELEJTENÉL: semmi

JÖVŐ

ÁLLÁS: ülés
KOCSI: nemkell
HÁZASSÁG: Gizi, hozzám jössz feleségül? Nemleges válasz eseté: Bárki más?
GYEREKEK: Lesz.
FIAD NEVE: Hüüümmm… Nem tudom. Adam. Adam Junior… xD
LÁNYOD NEVE: Alexanda. Amúgy nem hiszem, csak most ez jutott eszembe.
NÁSZÚT: Egy másik univerzumba. Az elég romantikus, nem?
HOL FOGSZ LAKNI? Majd meglátjuk.
MIT FOGSZ CSINÁLNI 20 ÉV MÚLVA? Nem szoktam előre tervezni.

EGYIK VAGY MÁSIK?

VIRÁG VAGY CSOKI? csoki
SZÁRAZFÖLD VAGY TENGER? szárazföld
ALMA VAGY NARANCS? alma
VANÍLIA VAGY CSOKI? vanília
VÍGJÁTÉK VAGY HORROR? ezt már túltárgyaltuk
AKCIÓ VAGY MŰVÉSZFILM? tökmindegy
KÖNYV VAGY ÚJSÁG? könyv
TV VAGY RÁDIÓ? tv
A POHÁR FÉLIG ÜRES VAGY FÉLIG TELI? félig teli

HISZEL A(Z)…

…ANGYALOKBAN? én is az vagyok, nem tudtad?
…FÖLDÖNKÍVÜLIEKBEN? én elég kívül vagyok a földön úgy érzem…
…POKOLBAN? megmutassam mi az? ;)
…MENNYORSZÁGBAN? szintén… xD
…ISTENBEN? nem
…MAGADBAN? jajj dehogyis :P

ELŐFORDULT MÁR VALAHA IS…

ÜLTÉL REPÜLŐN? igen
SÍRTÁL MÁSOK ELŐTT? igen
MÁSZTÁL FÁRA? igen
ELALUDTÁL MOZIBAN? igen
TALÁLKOZTÁL HÍRES EMBERREL? igen…
FÉLTÉL, HOGY SZURIT KAPSZ? rettegek…
TÖMTÉK FOGADAT? nem
TELEFONBETYÁRKODTÁL? igen
LÓGTÁL AZ ISKOLÁBÓL? ja
ÚSZTÁL TENGERBEN? igen
SÍRT BARÁTOD A VÁLLADON? brühühü…
VOLTÁL TEMPLOMBAN? naná, nagy poén ám!
VOLTÁL SÍELNI? igen, de nagyon nem fogott meg
FENNMARADTÁL EGÉSZ ÉJSZAKA? soha…
TÁBORBAN VOLTÁL? milyenben?
FOCIZTÁL? igen
SUSHIT ETTÉL? igen
KÜLFÖLDÖN VOLTÁL? igen
BEPISILTÉL? biztos előfordult…. Amúgy mi számít annak?
GONDOLATBAN MEGÖLTÉL VALAKIT? gondolatban? nem csak ott…
VOLT AUTÓBALESETED? csináltam már autóbalesetet

MIT GONDOLSZ RÓLA?

ÁLMOK: szórakoztatóak
FIÚK: jó őket megdugni
LÁNYOK: majdnem olyan jó őket megdugni mint a fiúkat
ÉLET: örök
HALÁL: én vagyok
TITANIC: mivan?
DOHÁNYZÁS: szokásom

CSAK ÚGY

PLÜSSÁLLATKÁVAL ALSZOL? hát hogyne!
HÁNY PÁRNÁN ALSZOL? ahány van éppen a fejem alatt
JOBBKEZES VAGY, VAGY BAL? jobb, de az idő folyamán azért megtanultam mindkettőt használni, szal már nincs igazán különbség
KIT SZERETSZ A LEGJOBBAN? ööö… magamat? magamon kívül meg Priscillát
KIT UTÁLSZ A LEGJOBBAN? Gerardot
MI VAN AZ EGÉRPADODON? nincs
MI VAN AZ ÁGYAD ALATT? melyik ágyam alatt?
AMITŐL A LEGJOBBAN FÉLSZ: nem félek semmitől
A LEGROSSZABB ÉRZÉS: az unalom
A LEGJOBB ÉRZÉS: vért inni és szexelni
MI JÁR MOST A FEJEDBEN? a vér és a szex…
VANNAK HÁZIÁLLATAID? emberek :P
HA ÁLLAT LEHETNÉL, MI LENNÉL? nem lennék állat. De a macskákat bírom. Ezt már Encivel kitárgyaltam…
MELYIK SZAVAKAT HASZNÁLOD TÚL GYAKRAN? majd egyszer számold meg…
MAI DÁTUM: 2012. június 18.

2 megjegyzés:

2

A blog szánalmas

Posted in ,
Hát, ez kapom. Ha még csak egy embertől (akinek a véleményére amúgy se szoktam adni), akkor röhögve túllépnék rajta, de most már azért komolyan érdekel, hogy mivel éri el a "szánalmassági mércét" a blogolás. Úgy értem ahhoz képest, hogy mit lerendeztem abba a ficbe, egy blog ilyen gyorsan túlszárnyalta? Nehogymár...
Nem vámpírhoz méltó blogolni? És miért? Priscillától már megkaptam a kimerítő választ (oké, mondjuk szerinte az internet is szánalmas), de azért a ti véleményetek is érdekelne...

Én azért nem érzem szánalmasnak, mert... ja várjunk csak én voltaképpen nem is érzek semmit. Lehet, hogy itt van a bibi... Már szinte elgondolkodtató a dolog. Szóval ha már a szánalmasnál tartunk (és amúgy is megtetszett a szó), az pontosan milyen érzést kelt? A sajnálathoz hasonló? Mert ha sajnáltok, az igazából jó, mert megérdemlem. ;) Vaaaagy inkább olyan, mint amit én érzek az áldozataim iránt? (Jól van, bizonyos értelemben tudok érezni, na). De olyan meg nem lehet, ha csak nem úgy tekintetek rám, mint egy hangyára, amit bármikor eltaposhattok. És ehhez külön élvezetet kell lelni a hangya taposásban... Amúgy szeretlek titeket.

És szánalmasság téren a csillogást se tudom felülmúlni azt hiszem... vagy egy blog már majdnem olyan "rossz"?
Amúgy elgondolkodtam a dolgon, és lehet, hogy simán tudnék csillogni. Miért ne tudnék? xD Csak sajnos erről már lekéstem, úgyhogy ki kell találnom valami újat, ami megvalósítható.

Aztán az is lehet, hogy csak túl tökéletes vagyok nektek.Nem tudnátok velem mit kezdeni, ha megjelennék a szobátokba éjszaka, az biztos. Mondjuk lehet, hogy ma majd teszek egy kis körutazást...

2 megjegyzés:

4

Hogyan írjunk vámpír sztorit?

Posted in
A fenti kérdésre ki tudna jobb választ adni, mint én, egy igazi vámpír?
Na persze elég csak körülnézni a világotokban, és igazán nem nehéz megmondani, mi a tuti recept. 
Hozzávalók:
 - 1 teljesen átlagosnak kinéző tini lány, akiről kiderül mégsem átlagos
 - 1 elképesztően szexi vámpír pasi, akibe minden nő beleszeret

Elkészítés:
A tini lányt és a vámpírt helyezzük közös térbe, adjunk hozzá egy csipet búskomorságot, néhány szemet az élet nagy kérdései közül (Mi a szerelem? Tarthat-e egy örök életen keresztül? Mi az élet, és mi értelme van?), és néhány csöpp erotikát.
Keverjük meg jól az egészet, és ha úgy érezzük, valamiből kevés lett, öntsünk hozzá bátran!
Úgy érzem, nagyjából minden szükséges hozzávalóval rendelkezem, úgyhogy neki is látok a főzőcskének.
Volt szerencsém megismerkedni egy nagyon kedves lánnyal (nevezzük Jázminnak), aki az én kis kuktám lesz, és segít összehozni a lakomát, ti pedig végigolvashatjátok a folyamatot.
Igyekszem minél gyakrabban tudósítani arról, hogy hogyan is áll a finomság... Mondjuk abba még nem vagyok biztos, hogy sok konkrétumot is el fogok árulni, igazából ez majd kialakul. Tőletek is függ ám a dolog. Na nem nagyon, de azért mégis kellemesebb úgy írogatni, hogyha van ki olvassa. És ugyan már, írjatok kommenteket majd léccilécci, elvileg már nem is kell hogy google fiókotok legyen hozzá, úgyhogy tőlem akármilyen álnéven szidhattok!

Ezt meg ide is kiteszem, mert beleszerettem a számba: 
Csók!

4 megjegyzés:

0

"Kérdőív" I.

Posted in ,

Nos, ennek igazából nem sok értelme van, de azért elárasztalak titeket ilyen kérdezz-felelek baromsággal, legalább ismerkedünk. Vagyis megismertek. Vagy mi. 

#ÁLTALÁNOS#
Kedvenc színed? vörös
Szemüveges vagy? nem
Van tetoválásod? Van! Basszus, mióta várok erre a kérdésre! Köszönöm! Tényleg! Szóval a jobb kezem ujjaira rávarrattam, hogy G I Z I

#VALAHA#
Vágtad már saját magad a hajad? igen
Tettél olyat, amit megbántál? igen
Bungee-jumpingoltál már? igen
Ütöttél már meg valakit? oh neeem…  nem szeretem az erőszakot
Puskáztál már? lőttem már puskával. emberre is
Voltál már letartóztatva? próbáltak már tartóztatni
Törtél már be más házába? nem is egyszer
Utasítottak már vissza? Ez egy érdekes kérdés. Amúgy igen, de általában mindig sikerült más belátásra bírni az illetőt.
Voltál már temetésen? Sőt, én is temettem már!
Használtál már öngyújtót? Igen, ezek a kérdések gondolom tényleg ovis színvonalú embereknek készültek…
Voltál már színpadon? igen

#EZVAGYAZ#
Kávé vagy cappuccino? Ööö… cappuccino?
Hosszú vagy rövid kapcsolatok? Hát ez a kérdés azért igencsak viszonyítás alapja. Amúgy se tudnék általánosítani. Kivel, milyen. Értelemszerűen pl a drága testvérkémmel elég hosszú távú a kapcsolatom. De gondolom amúgy is a szerelmi életre vonatkozik, szóóóval… magyarázd meg nekem mit vegyek rövidnek, aztán cső!
Horrorfilmek vagy vígjátékok? Vígjáték. Bár… nekem a horrorok is vígjátékok, szóval…
Hosszú vagy rövidhaj az ellenkező nemen? Talán inkább hosszú… de igazából édesmindegy.
Kockakenyér vagy szalonna? Mivan?

#ELSŐ DOLOG, AMI ESZEDBE JUT#
Láncfűrész – darabolás
Iskola – móka és kacagás
Tehenek - legelő
Kanada – kutya
Egerek – tele van velük a kastély

#AZ ELMÚLT 3 NAPBAN#
Beszéltél telefonon? nem
Voltál moziban? nem
Sírtál? hát persze
Cigiztél? igen
Megittál egy üveg vizet? csakis…
Olvastál könyvet/újságot? igen
Néztél tévét? nem
Zuhanyoztál? nem. Gáz mi? De nem vagyok büdös, tényleg.
Fényképeztél? nem
Hallgattál zenét? csak amit te
Mondtad valakinek, hogy szeretlek? nem

0 megjegyzés:

3

Világuralomra törés

Posted in
Igen, nem titok, a címben említett dolog a fő törekvésem.
És hogy kezdek neki? Hát így. Blogolok. Jobban mondva az első lépés az a nyomi fancfiction-nek titulált dolog volt, ami annak ellenére, hogy igaz történet alapján íródott (csak réges, régen, egy messzi messzi galaxisban, mint az megszokott), egy rakás szar lett, lássuk be. Ez nem az én hibám. És most nem kezdek el spoilerezni, hátha van még valaki aki nem olvasta... Arra viszont kétségtelenül jó volt, hogy néhányan megismerkedtetek már velem, így nem kell most újra a teljes ismeretlenségből előmásznom.

A világuralomhoz azonban, bármilyen meglepő, jelenleg még kevés vagyok egyedül, úgyhogy szükségem van egy "hadseregre". Vagyis rátok. Már aki most ezt olvassa, és véletlenül éppen nem utál, hanem szeret engem, és egyengetni szeretné a ti világotokba vezető rögös utamat.Amúgy meg mi okotok lenne engem utálni? Kedves vagyok, és aranyos. Mint minden szeretni való vámpír! :D

Ja, és majd ha elérkezik az általam hozott apokalipszis, azzal talán kedvesen fogok bánni, akin "Adam's bitch" feliratú karkötő van.

 Két kis drágaságom már biztos, hogy kegyes bánásmódban fog részesülni. ;)


3 megjegyzés:

0

Üdv drágaságaim!

Posted in ,
Úgy vélem, elérkezett az idő, hogy még jobban megismerkedjek az internet nyújtotta remek lehetőségekkel, és nekivágjak a blogolásnak, ha már a Facebook-ot annyira élvezem. Ez se tűnik rossz dolognak, hiszen az ember (jelen esetben túlvilági lény) megoszthatja az értelmes, vagy értelmetlen gondolatait a "nagyvilággal".

Azt hiszem nem árt megemlítenem még itt az elején, hogy nem arról fog szólni a dolog, hogy én majd szépen elregélem honnan jöttem, mi vagyok, hány éves, és a többi... Higgyétek el nekem, ezek teljességgel mellékes dolgok. Az a lényeg, hogy most itt vagyok, na nem mondom, hogy teljes valómban, de jelenleg bőven elég annyi, hogy gépelni tudok.

Nekifutásnak legyen ennyi. Jaaa... és lehet sorba állni álnevekkel! Aki (értelemszerűen a Facebook-os ismerőseim közül) nem áll nekem elő mondjuk egy héten belül azzal, hogy milyen álnevet szeretne, amin itt esetleg emlegetem, azt kegyetlenül a keresztnevén fogom feltüntetni. Úgyhogy lehet gondolkozni szépen a dolgon!
Ez alól kivételt képez Gizi, mert ő Gizi marad és kész. (Hacsak nem talál egy olyan nevet ami legalább fele ennyire elnyeri a tetszésemet, de arra kevés esélyt látok... )

Csók!

0 megjegyzés: