2

A teljes egész nagyobb, vagy a részeinek összessége?

Posted in , ,
Adam az egykori vámpír - későbbi démon -, azóta a bizonyos terápiája óta szép lassan egyféle tudathasadás-szerű állapotba lépett. Csak mivel ő nem a mi fizikai világunkban él, megtehetette, hogy nem csak a tudata hasadt meg, hanem az egész lénye.
Nézzük azt az 5 részét, amiről éppen tudomásom van.


Res (más éven az Izé)
Kavargó fekete köd és csillogó-ragadó kátrány. Bármilyen alakot fel tud venni, bármivé tud válni, de ő a színtiszta sötétség, üresség, nincs neve, csak megtűri, hogy valahogy nevezzék. Nem is igazán személy, inkább állapot, egyszerre minden és semmi.
Elvégre Buddha sem csak egy valaki, hanem a tökéletes megvilágosodás állapotát elért személyeket is buddhának nevezik bizonyos tanok szerint.
Csak éppen a Res mindennek ellentéte, ami öröm, boldogság, szeretet. Res célja a káosz, hogy mindenki a másik ellen legyen és senki se találjon békére.

Ha nagyon alakba akarnánk tuszkolni Rest, akkor jellegzetessége, hogy jelenleg egyik szeme kék, a másik sárga.

Nazarell
A trónusán ülő gyönyörűséges „Nagyúr”. Ő az a bizonyos N. betű az Adam N. Calrum névben, rá hivatkozik néha Priscilla ’Za-ként, és ebből eredt Mindra Zarell, Adam lányának vezetékneve is.
Látnátok az a kő trónust! Támlája égbetörő fekete márványoszlop, minden oldalán ősi jelekkel vésett történetek, talán mind Nazarellről. A karfa szintén fekete márvány, Nazarell karja kényelmesen pihen a kőbe csiszolódott mélyedésben. Hány évezrede ücsöröghet itt ez az... istenség? Ujjai karmosak és feketék, mintha eggyé akarna olvadni a márvánnyal.

A trónus mellett, az emelvény padlóján ül Even. Bár nevezném teljesen másképp ezt a démonfattyat, ezt az ölebet! Még csak nem is öleb, csak egy kutya, egy szuka, egy vigyorgó ringyó, aki csak ura parancsait várja sóvárogva.
Bár mondhatnám, hogy legalább valami perverz szexuális kapcsolat van köztük, ahol tökéletesen érvényesül az alávetett-felsőbbrendű szerep, ahol, ha romantikáról szó sincs, legalább van valami, valami ismerős, de... nem. Even bármikor szolgálatra bocsájtaná testét, hogy nagyura kénye kedve szerint szórakozzon vele, de a nagyságos Nazarellnek nincs gusztusa egy ilyen alantas kis féreghez.
Ennél jobban nem is lehetne Ravent megalázni, az Igazit, aki képes világokat teremteni és pusztítani, aki beleszeretett a sötétségbe, de ez a sötétség már nem szereti viszont.

Even nem csak egy gonosz, nem csak egy vigyorgó gyilkológép, Even a Szolga, aki mindig a Nagyúr szavain csüng, aki jutalomra vár, aki tudja, hogy sosem érhet ura nyomdokaiba. Viszont csak Nazarell az egyetlen lény, aki Even fölötte áll. Mindenki más szánalmas kis senki. És ez adja Even erejét: Csak egyetlen valakit szolgál, de őt teljes lényével.

Evenre tényleg a féreg a legjobb szó, habár ránézésre egy szépséges, már-már lányos arcú férfi. Sötétbarna haj, zöldesbarna szem. Raven kiköpött mása, mégis összetéveszthetetlenek azok számára, akik egy kicsit is ismerik Ravent. Csak elég a szemükbe nézni. Raven szeme emberi, tele érzéssel, kétséggel, álmokkal, dühvel és csalódottsággal, Evené viszont mindig csillogó, villámló, hevesen cikázó, őrült tekintet. 
Even pusztít, Even rombol, Even tudja, hogy létezése egész értelme, hogy tönkre tegye, amit a Nagyúr tönkre akar tenni. De hogy miért nem Nazarell rombol saját kezűleg? Ó, az úgy túl egyszerű lenne, túl unalmas, és megfosztaná Nazarellt még attól az apró élvezettől is, hogy játék az egész. Nazarellnek még csettintenie sem kéne, elég lenne egy gondolat, és MINDEN megszűnne létezni, csak a teljes üresség maradna, közepén pedig ő maga. Ő lehetne a Res.
És ezt Nazarell nem akarja.

Nazarell még mindig szereti a játékot, és ha valami, hát ez tényleg megnyugtató a létezésében. Még szeret játszani. Még szeretne a részese lenni. Nem úgy, mint hajdanán Adam, nem úgy, mint egy kerge kisfiú, aki mindent akar. Nazarell tudja, hogy minden az övé, a világok fölé magasodik a trónusa, és ez nem is lehet másképp, de Even puszta léte is azt jelenti, hogy Nazarellt még érdekli, mi van a világban.

Nem fordult el teljesen tőlünk.


Francis
Francist Raven alkotta, kétségbeesetten próbálva reprodukálni Adamet. Francisből viszont pont az hiányzik, ami miatt Adam Adam volt. Mégis úgy érzem, ide kell sorolni, mert ő lett A Vámpír. 

Francis a XXI. században felébredt, egyébként igencsak viktoriánus lelkületű vérszívó. Imádja a vadászatot, a vért, na meg a fiúkat. Gondtalanul lődörög a halhatatlanságban, bár a halhatatlanság talán erős túlzás, elvégre igencsak füstölni kezd a napon, és egy karót sem biztos hogy szívesen fogadna a szívébe, valamint a fejlevágástól majd elhamvasztástól is ódzkodik.

Ezektől az apróságoktól eltekintve köszöni szépen tökéletesen megvan, pláne úgy, hogy az internetnek hála akkor is remekül le tudja foglalni magát, ha ki sem teszi a lábát a kastélyából. És még a vacsora is házhoz jön.

Ádám
Nem hunyhatok szemet fölötte, hiszen bizonyos szempontból „idősebb” a többieknél, hiszen „ő vált le először”. 

Tizenkilenc éves, budapesti srác, anyja főállású blogger, apja egy marketing cégnél manager.
Dorián pasija. Eleinte kedvenc hobbijuk kisállatokat boncolni Ádám panellakásán. Később nagyobb áldozatok után is néznek…

Ádám egy egyszerű, halandó emberi lény.


"Adam"
És végül az, akivel abban a nagyon, nagyon ősi, arany és bordószínű erdőben találkoztam.
Vékony, de magas fákkal körülvett kis tisztás közepén ült, nem trónuson csak a földtől alig húsz centivel magasabban fatönkön. Olyan lazán. Olyan természetesen. Amint megláttam, tudtam, hogy Ő az, nem Res, nem Nazarell, nem is csak az a hülye, aki zaklatta Gerardot, nem a jó, nem a rossz, egyszerűen csak Ő, akivel annyi, de annyi órát végigbeszélgettem, aki ott volt, aki segített, aki szórakoztatott, és akit Tényleg Tud. Nem az, aki állandóan beleszeretett valakibe, illetve… Nem, nem is így fogalmazok. Nem az, aki meg akarta dugni őket. Éppen az, aki „szerelmes” volt. Aki mindenkibe szerelmes. Aki szeretné átadni magát mindenkinek, és… És mégis ott ült azon a tuskón, egyszerűen, és hamisíthatatlanul Adamesen.
Minden sztori nélkül.

Nem szólt semmit, mármint nem mozdult a szája. Csak a gondolatai jártak át.
Máris visszamennék. Máris visszamennék az erdőbe, és nem értem, miért van szükség erre, amikor pár hónapja még nem kellett semmi flancos erdő, itt volt mögöttem, mellettem, és csak mondta, és mondta. 

Még a Res sem feljebbvaló Adamnél. Adam valami más. Nem csak egy történet főgonosza. Adam tényleg Az, Aki ott van mélyen, igazán mélyen. Valami ősi, nálam legalábbis sokkal öregebb. De nem úgy hatalmas, mint Res. Úgy hatalmas, hogy tényleg tudja, hogy merre haladnak a dolgok. És most egyszerűen csak figyel. Na meg talán vár.
De hogy mire…

2 megjegyzés:

  1. Fura, azt hittem, Res érdekel majd, de nem.... Even.
    I mean, kétszer annyit írtál róla, mint Nazarellről... WHAT.
    Mi vonz benne annyira...? Mmint a nyilvánvalón túl. :D

    Najó, meg Adam is érdekel, hát persze, de azért Even...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Naja, eredetileg Adamről szól a bejegyzés, a nagy része mégis Even… xD

      Even szerintem a legelső olyan karakterem (haha, ha még az enyém lenne…), aki nem csak úgy van a nagyvilágban és fogalma sincs, hogy mit kezdjen magával, hanem elég konkrét elképzelései vannak. Megvan benne a szokásos „megváltó komplexus”, csak ő végre valaha közvetlen kapcsolatban áll az istenével, és mindennél jobban élvezi, hogy rohangálhat az univerzumban, általában a saját „alteregóit” mészárolva, meg tulajdonképpen bárkit, aki elé kerül, és nem tetszik neki. Aztán „haza megy” az istenéhez, Nazarell pedig a legjobb esetben egy hanyag bólintással nyugtázza a dolgot. Even meg ettől olyan elismerve érzi magát, hogy az hihetetlen.

      Ja, és azért művészlélek is a drágám, a jobb karján nagyon szép tetoválás alakul, mert hát milyen menő az, ha minden sikeres akciója után húz egy vonalat a csuklója köré. Valami ilyesmi, csak még nem ekkora, meg nem is henna. https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/736x/d0/13/56/d01356d994fef7123038c4962330b4ab--wrist-tattoos-for-guys-lace-flower-tattoos.jpg

      Törlés